Abból ered szerintem, hogy itthon azért kevesebb mosolyogj világnézetű ember áll a pultok mögött. Ellenben a betérő pénzköltők óriási százaléka veri ki a biztosítékot. Speciel számolni szoktam vele, hogyha bemegyek valahová, aktuálisan belém eresztett fejben valaki egy sorozat 7.62-őt majd darabolt fel és kente be vérrel az arcát miközben hisztérikusan kacagva ugrál a hullámon, mert a valóság az, hogy rengetegen így léteznek. Ülnek a kibaszott pultok mögött. A bürokrata szintjén legalább kölcsönös, hogy a mosolyok mögött gyűlölitek egymást. Ő egyszerűen azért mert odamentél. Te azért mert tudod, hogy 90% esély van rá, hogy egy féreg lesz. A maradék 10% fele pedig esetleg elbénáz valamit ami miatt te fogsz szívni és nem ütheted majd meg.
A szolgáltatószektorban viszont egyoldalú a helyzet. Ott a vásárlók megoszlása adott üzletekben a szakmájukat végzők specifikus beszerzéséből áll, vagy más helyeken fogyasztási cikkekre vadászó random emberekből tevődik össze. Az első jó. Jön Jóska a villanyszerelő a szerszámboltba mert kell neki két csoki, meg egy szigetelt csavarhúzó. Két csokit és egy szigetelt csavarhúzót fog kérni, közli a számlázási nevet, fizetési módot, fizet és megy. A másik, mondjuk a fürdőszoba szaküzletek, bútorüzletek, szőnyeg, tapéta, mindenféle lakber. az a pokol.
Ül bent x eladó, a munkaévei szerinti tapasztalattal mind a forgalmazott termékek, mind a vevők tekintetében. És a vevők 98%-ban kretének. Annyira azok, hogy x eladó már az első mondat után üvöltve küldené haza egy baltával fenyegetve őket. Már többszázszor hallgata végig egy konyhaszakületben, hogy konyhát újítunk fel...ki gondolta volna..., hogy a nagymama milyen székeket használt de most amúgy nem olyan kell, gyökerek székelési szokásait, amikor vécét kell néznie vele. Kisüti az agyát x eladónak, ahogy belépnek az újabb emberek, rájuk néz, tudja mit kell kiállnia újra és újra. Már ezerszer ment volna ki véresre verni az ökleit valamin vason fán akármin, mert bemegy valaki a csempeboltba, vegigmegy rajta a kiállított termékek között, megáll előtte azzal a debil joviális mosollyal és képes komondani a száján, hogy csempéket néznék. Leírhatatlan érzés. Még a specifikusabb verzió is, ha adott színt keresne és mondjuk csak harminc féle az általa keresett színű termék közt jutott el x eladóig aki éppen számlákkal, vagy megrendelésekkel baszakodna, vagy az emailes tébolyt vívja ugyanezen a fronton és közben percenként veszi fel a telefont és közben tudja, hogy a projektes vevői két perc múlva érkeznek. És megáll előtte a eandom vásárló és ő tudja hogy azt fogja mondani, hogy szürke csempét néznék. És az kimondja. Eszébe sem jutott előzetesen semmilyen tájékozódás, nem tudja mit akar, sokszor előfordul, hogy az sem, hogy miért akarja. Eszébe sem jut, hogy van szeme amivel nézhetné amit akar.
És x eladó vagy rászánja magát a tudat myomasztásával, hogy mindjárt jönnek hozzá időre, hogy órákig tervezhesse mások jövőjét mert azoknak aem gondolatuk sem képzelőerejük nincs, látványterveket készítsen, kitalálja a megoldásokat azért, hogy két nap múlva jelentkezzenek majd, hogy beszéltek a nagymamával/anyóssal/testvérrel/lakberendező haverral és inkább valami mást néznének. Szóval ez vár rá ezredjére így leadja a friss embert egy kollégának...aki aztán beleszalad valami akkora baromságba amit nem forgalmaz a cég de ő látott a neten olyat ami újabb sokk a lelkivilágában az órákig tartó keresés és minden átnézése közben, mert közben darálja a kívánságokat és a teljesen lényegtelen információkat a vevő. És ha mákja van y eladónak akihez lepasszolódott a vevő, akkor a végén azt mondhatja(ahelyett, hogy nincs ez a baromság baszdmeg te kretén szar), hogy sajnálom, ilyet nem tudok beszerezni. Kivéve ha ott a főnök. A kerwskedelemben a főnök az anyját is két forintért, tehát addig keres amíg meg nem ígéri, hogy azerezni fof olyan szart. Szerez valahonnan, de ha mar szerzi,katalógust is szerez, hogy akkor onnan minden jöjjön amijük van. Így random 200-50000 cikkszámnyi termékkel bővül x és y eladó naprakész tudnivalója az addigi 200000-500000 mellé.
Ez minimális szelete a szolgáltatószektorban azoknak a tényezőknek, ami miatt kiégett lelkű, pattanásig feszült idegrendszerű emberek gyűlölnek másik embereket a pultok mögül. Mert nem mondhatja el, hogy mekkora hülye az adott vevő, mert neki kell kitalálni, hogy az mit akar, értelmezni a hülye rajzaikat, folyamatosan mosolyogni, jófejnek lenni, a harmincadik arra gondoltam változtatásnál is ugyanolyan kiegyensúlyozittnak lenni, elviselni a felső rétegek lenézését vagy épp a vásárlói élményre vágyók szándékos szivatásait. Végignézni 800 féle mosdót műszaki rajzokkal együtt és meghallgatni utána, hogy nincs valami másik esetleg és eközben egy pillanatra sem meginogni, nem engedni a késztetésnek, hogy eg mondat közepén szájbabassza a vásárlót ököllel vagy egy nehéz tárggyal. Végigcsinálni minden nap, minden vevővel úgy, hogy lényegében az idegrendszer nem pihen, mert a zárás után mincs vége mert az agy azon pörög, hogy végigveszi az aktuális megrendeléseket, kinek miről kell szólni.
Ettől pár év alatt a többség kiég teljesen. Üresre. Hiába intelligens, hiába tudja,hogy a betérő vevő esélyesen most szabadult a maga szar melójából és tudott beszaladni megnézni mit is akarhat, hiába van néha egy-egy kimondottan jófej, vagy akár a személyének kedvessé vált visszatérő vevő, egy idő után már csak egy az üzlet előtt lassító autöra automatikusan halált szór fejben. De mivel mire eddig eljut, már annyi évet áldozott az életéből erre, hogy jó legyen a szakmájában,ami ugye nem csak eladás, hanem szakértés, tanácsadás, tervezés, ami után jószerével arra kell rájönnie, hogy nem tudja mi mást csinálhatna és ekkor a lekje haldokolni kezd ott ahol lennie és csinálnia kell ezt és ezért van amit itthon tapasztalsz.
