Kard blog:
Ma éjjel – tudjátok, mostanában vészhelyzet van, tehát éjjel kell sasolni a közlönyt – kijöttek az olajos „extraprofitadó” részletei. Sőt, az idézőjel itt nem is jogos, mert amit megadóztatnak, az tényleg extraprofit. És akkor ennek nyomán kezdjünk el kicsit számolni, mert megéri.
Hogy mennyire extraprofit az, ami a MOL-nál keletkezett, azt a negyedéves üzleti jelentéseken mérhetjük le. A mellékelt kép a Portfolió cikkéből származik, link az első kommentben. Ha a MOL második és harmadik negyedévét nézzük, az a táblázat „Adózott eredmény” sorának negyedik és ötödik oszlopában van (pl. a „3Q 22” kód 2022 harmadik negyedévet jelenti). A számok millió dollárban értendők, tehát szorozzuk az egyszerűség kedvéért négyszázzal. 650-690 millió dollár. Szép sok, de mennyi ebből az „extra”?
Nézzük a táblázat első oszlopában is az adózott eredményt. 3Q 21, vagyis 2021 harmadik negyedéve, ha azt bázisnak tekintjük, lehet kiindulási alap, se háború, se szankciók. 400 millió dollár adózott nyereség. A különbség kb. 250 millió dollár egy negyedévre. Persze ezt egy az egyben extraprofitnak mondani lehet, hogy merész, de nagyságrendileg nem nagy tévedés, mindjárt látjuk, hogy miért.
Ennek a hihetetlenül sok pénznek mi a forrása? Az orosz (uráli) és az északi-tengeri (Brent) olaj közötti árkülönbség. Urálit több okból szinte csak mi és a szlovákok (a MOL pozsonyi finomítója) veszünk a környéken, az orosz olaj korábbi európai felvevőpiaca szinte eltűnt. Szankciók, meg önkorlátozás. Így aki még azt vesz (pl. mert mást nem tud, de igazán nem is akar), az jól jár, ha megveszi olcsón, és a terméket a Brent-hez belőtt piaci áron adja tovább. Ebből a szankciós közösségnek is elege lett. Odáig belementek (a magyar vétó belebegtetése mellett azért is, mert úgy különben tényleg kényszerhelyzetben vagyunk) a mentességbe, hogy mi vehetünk csövön orosz olajat és ránk még a kötelező maximumár sem vonatkozik, de attól már besokalltak, hogy ezen ennyit keressünk – február elejétől ezért az orosz olajból finomított termékek országok közti kereskedelme leáll, tehát a MOL sem hozhatja át a maga finomította terméket Pozsonyból. Országon belül lehet – ez eddig kötelezően nyomott áron ment, most majd itt is piacin fog. Ha valaki esetleg arra gondol, hogy az ársapka kivezetése ezt készíti elő, lehet, hogy jó úton jár.
Persze a kormány már eddig is adóztatta ezt a különbözetet (szerintünk igen helyesen). Nyárig 25%, azóta 40% az erre kivetett különadó – érdemes megnézni, hogy feltehetően ennek hatására valamelyest csökkent is a MOL harmadik negyedéves adózott eredménye a másodikhoz képest. Ezért gondoljuk, hogy az extraprofit nagyságrendjének becslésére a tavalyi és az idei 3. negyedéves eredmény különbsége jó nagyságrendi becslés. Erre vet ki a kormány, a ma éjjeli közlöny szerint 95% különadót. Vagyis, ha marad a Brent-Ural árkülönbség, és tényleg ennyiért vesz a MOL, akkor negyedéves szinten kb. 250 millió dollárt, négyszázzal szorozva 100 milliárd forintot.
Mennyibe került az ársapka? A hazai üzemanyag-fogyasztás (nagyon csak ökölszabályként és minden cizellálás nélkül) kb. napi tízmillió liter. Ha ennek (hasraütve és felül becsülve) a fele esett az ársapka hatálya alá, ami literenként 200 forintot ért, az napi egymilliárd forint. Egy negyedév kb. 90 nap, tehát negyedévente az ársapka 100 milliárdot hagyott a zemberek zsebében.
Az egyenletet egyszerűsítve tehát: a fogyasztók zsebéből az állami adóbevételekbe csoportosul át negyedéves szinten 100 milliárd forint. Ezt azért jó tudatosítani, bár Bokros-csomagra nem fogjuk átszámolni.
Persze a dolog eléggé el volt bonyolítva, annyira, hogy végül ne is működjön az ellátás. A negyedéves 100 milliárdot nem az állam fizette (csak nem vonta el), kifizették a piaci szereplők. A MOL (bár, mint látjuk, ott azért volt miből…), a többi forgalmazó (nem vitték túlzásba, naná) meg a kis benzinkutasok. Ügyesebben elosztva ez akár mehetett is volna, talán a spanyoloknál van erre értelmes rendszer, ha van onnan kommentelőnk, ossza meg, köszönjük. Most az elcsellózott rendszer kivezetése mellett még a tegnapinál is jóval több bevételhez jut a költségvetés, így talán már nemcsak a tanárok, de a teljes közszféra bérrendezésének megvan a fedezete.
A fenti, pénzügyi szemléletű egyenlet mellé a politikait is tegyük hozzá. Az ársapka rendszerének alapcélja az volt, hogy azok, akik ezt a rendszer kitalálták, hatalmon, végül kétharmados hatalmon maradjanak. Az, hogy az embargóból hogy lehet éves szinten milliárd dolláros extra adóbevételhez jutni, az már csak közben jelent meg, érdekes lehetőségként. Ügyes. És még csak cinizmus sincs ebben.
Ma éjjel – tudjátok, mostanában vészhelyzet van, tehát éjjel kell sasolni a közlönyt – kijöttek az olajos „extraprofitadó” részletei. Sőt, az idézőjel itt nem is jogos, mert amit megadóztatnak, az tényleg extraprofit. És akkor ennek nyomán kezdjünk el kicsit számolni, mert megéri.
Hogy mennyire extraprofit az, ami a MOL-nál keletkezett, azt a negyedéves üzleti jelentéseken mérhetjük le. A mellékelt kép a Portfolió cikkéből származik, link az első kommentben. Ha a MOL második és harmadik negyedévét nézzük, az a táblázat „Adózott eredmény” sorának negyedik és ötödik oszlopában van (pl. a „3Q 22” kód 2022 harmadik negyedévet jelenti). A számok millió dollárban értendők, tehát szorozzuk az egyszerűség kedvéért négyszázzal. 650-690 millió dollár. Szép sok, de mennyi ebből az „extra”?
Nézzük a táblázat első oszlopában is az adózott eredményt. 3Q 21, vagyis 2021 harmadik negyedéve, ha azt bázisnak tekintjük, lehet kiindulási alap, se háború, se szankciók. 400 millió dollár adózott nyereség. A különbség kb. 250 millió dollár egy negyedévre. Persze ezt egy az egyben extraprofitnak mondani lehet, hogy merész, de nagyságrendileg nem nagy tévedés, mindjárt látjuk, hogy miért.
Ennek a hihetetlenül sok pénznek mi a forrása? Az orosz (uráli) és az északi-tengeri (Brent) olaj közötti árkülönbség. Urálit több okból szinte csak mi és a szlovákok (a MOL pozsonyi finomítója) veszünk a környéken, az orosz olaj korábbi európai felvevőpiaca szinte eltűnt. Szankciók, meg önkorlátozás. Így aki még azt vesz (pl. mert mást nem tud, de igazán nem is akar), az jól jár, ha megveszi olcsón, és a terméket a Brent-hez belőtt piaci áron adja tovább. Ebből a szankciós közösségnek is elege lett. Odáig belementek (a magyar vétó belebegtetése mellett azért is, mert úgy különben tényleg kényszerhelyzetben vagyunk) a mentességbe, hogy mi vehetünk csövön orosz olajat és ránk még a kötelező maximumár sem vonatkozik, de attól már besokalltak, hogy ezen ennyit keressünk – február elejétől ezért az orosz olajból finomított termékek országok közti kereskedelme leáll, tehát a MOL sem hozhatja át a maga finomította terméket Pozsonyból. Országon belül lehet – ez eddig kötelezően nyomott áron ment, most majd itt is piacin fog. Ha valaki esetleg arra gondol, hogy az ársapka kivezetése ezt készíti elő, lehet, hogy jó úton jár.
Persze a kormány már eddig is adóztatta ezt a különbözetet (szerintünk igen helyesen). Nyárig 25%, azóta 40% az erre kivetett különadó – érdemes megnézni, hogy feltehetően ennek hatására valamelyest csökkent is a MOL harmadik negyedéves adózott eredménye a másodikhoz képest. Ezért gondoljuk, hogy az extraprofit nagyságrendjének becslésére a tavalyi és az idei 3. negyedéves eredmény különbsége jó nagyságrendi becslés. Erre vet ki a kormány, a ma éjjeli közlöny szerint 95% különadót. Vagyis, ha marad a Brent-Ural árkülönbség, és tényleg ennyiért vesz a MOL, akkor negyedéves szinten kb. 250 millió dollárt, négyszázzal szorozva 100 milliárd forintot.
Mennyibe került az ársapka? A hazai üzemanyag-fogyasztás (nagyon csak ökölszabályként és minden cizellálás nélkül) kb. napi tízmillió liter. Ha ennek (hasraütve és felül becsülve) a fele esett az ársapka hatálya alá, ami literenként 200 forintot ért, az napi egymilliárd forint. Egy negyedév kb. 90 nap, tehát negyedévente az ársapka 100 milliárdot hagyott a zemberek zsebében.
Az egyenletet egyszerűsítve tehát: a fogyasztók zsebéből az állami adóbevételekbe csoportosul át negyedéves szinten 100 milliárd forint. Ezt azért jó tudatosítani, bár Bokros-csomagra nem fogjuk átszámolni.
Persze a dolog eléggé el volt bonyolítva, annyira, hogy végül ne is működjön az ellátás. A negyedéves 100 milliárdot nem az állam fizette (csak nem vonta el), kifizették a piaci szereplők. A MOL (bár, mint látjuk, ott azért volt miből…), a többi forgalmazó (nem vitték túlzásba, naná) meg a kis benzinkutasok. Ügyesebben elosztva ez akár mehetett is volna, talán a spanyoloknál van erre értelmes rendszer, ha van onnan kommentelőnk, ossza meg, köszönjük. Most az elcsellózott rendszer kivezetése mellett még a tegnapinál is jóval több bevételhez jut a költségvetés, így talán már nemcsak a tanárok, de a teljes közszféra bérrendezésének megvan a fedezete.
A fenti, pénzügyi szemléletű egyenlet mellé a politikait is tegyük hozzá. Az ársapka rendszerének alapcélja az volt, hogy azok, akik ezt a rendszer kitalálták, hatalmon, végül kétharmados hatalmon maradjanak. Az, hogy az embargóból hogy lehet éves szinten milliárd dolláros extra adóbevételhez jutni, az már csak közben jelent meg, érdekes lehetőségként. Ügyes. És még csak cinizmus sincs ebben.
) . Ekkora hülyét csinált belőle (azért ezt így aligha beszélték meg, ha még pénteken is ilyet mondott a főni).
