Az én meglátásom szerint az
egyik legnagyobb gondot az iskolai nyelvoktatás terén a következő jelenti:
hu.wikipedia.org
A gyerektől elvárják, hogy megtanuljon egy "ábécét", ahelyett, hogy ugyanmár írjuk már le a szó mellé a magyar ábécé szerint, hogy hogyan is kellene azt kiejteni. Szerencsétlen gyerek úgy se izgul eléggé, hogy rosszul ejti ki és kinevetik...
Én nem emlékszem rá, hogy szóban lett volna érdemi számonkérés a nyelvek esetén + nem voltak többszereplős párbeszédek, persze utóbbiakhoz is már szükséges lenne egy kis szókincs és valamekkora nyelvtan is, de főleg a szókincs. Egy külföldivel ha beszélget az ember akkor is meg fogják érteni, ha nem használ 7+ igeidőt, mert kb. 4 elég angolból. Szóval a célok sincsenek jól kijelölve, hogy ugyan mit is szeretnének azzal a gyerekkel elérni szvsz.
Egyébként én 4 nyelven tanultam (angol, német, francia, olasz) és mindenhol problémás volt a megfelelő kiejtés számomra (volt még egy 5. is, de ott még a tanulás sem volt elvárás, csak közmondásokat kellett bemagolni). Persze angol esetén van egy középfokúm, meg majd napiszinten olvas(gat)ok, de a mindennapi kommunikációhoz ez kevés. Mindenképpen szükséges néhány ital, vagy több nap, míg az ember elengedi a nyelvtanon történő rugózást (legalábbis nekem így van). Több okos embert is megismertem életem során, abból az egyik azt mondta, hogy a legnagyobb gond az, hogy mikor angolul akarok beszélni, akkor magyarul gondolkodok. Magyarán először lefordítom magyarra és majd ezt követően próbálom összerakni hellyel-közzel, hogy mit fogok mondani, ami lelassítja a kommunikációt. A másik dolog, hogy több embertől úgy tudom, hogy a legjobb megoldása egy nyelv gyors elsajátításának, ha fog magának az ember egy olyan anyanyelvű nőt maga mellé. ( :