Nagyon el vagyunk tévedve!Egy politikai vezetésnek az embereket kell kiszolgálnia,az ő akaratuk szerint nem pedig a gazdaságot a gazdasági szereplők akarata szerint!Ha az utóbbi menne azt kapitalista diktatúrának neveznék!Az angol ember úgy döntött,hogy nem kell neki EU,innentől kezdve a politika dolga az,hogy az emberek döntése mellett mindent megtegyen azért,hogy az embereknek az adott keretek közt a legjobb legyen.Még egyszer:a politikának nem a gazdasági szereplők kiszolgálása a feladata!!!!
S még én magamat tartom idealistának...
Már a tanulmány neve sem jut eszembe
, de volt egy, a figyelmemet megragadó megállapítása, valahogy így szólt: A képviseleti demokrácia pont a tőkének (termelő vállalatok stb.) jó, ami amúgy maga - szervezeti felépítésében - kőkemény diktatúra...
Merthogy tudja khm. finanszírozni a választópolgárok által törvényalkotási helyzetbe hozott képviselők alkalmankénti szavazatát.
Soroljátok fel azokat a törvényeket pl. a rendszerváltástól khm. mai napig, ami általában az állampolgárokat, de még célzatosabban a munkavállalókat hozta kedvezőbb helyzetbe az addigiakhoz képest...(Pl. Mtk)
Szerintem rövidebb lesz a lista, mint ami a befektetőket kedvezőbb helyzetbe hozó lista lenne.
Együgyű elképzelésem szerint a törvényhozási mechanizmus úgy működik, mint egy autógyár.
Nyilván az autógyár kutatja a piacot, hiszen olyan autókat kell készítenie, amiket a vevők meg is vesznek.
De az elsődleges szempont a profittermelés; az autógyártás a vele járó nyűg, a vevő meg a szükséges rossz, s ha az olcsóbb, akkor inkább (a piaci trendekhez és konkurensekhez igazodva) a vásárlók manipulálásával próbálják fenntartani a vásárlói kedvet, mint a konstrukciós fejlesztéssel.
Végtelen sorát lehetne hozni arra, hogy milyen őskövület megoldásokhoz tudtak ragaszkodni - akár évtizedekig is(!) - ahelyett, hogy a vásárlóknak kedveztek volna.
Kedvenc példám a négy ill. ötfokozatos kézi váltó. Majdhogynem még a leghitványabb autók is elbírtak volna egy ötödik fokozatot, ami jót tett pl. a fogyasztásnak, a zajszintnek. De nem! Hiszen jót tett a motor élettartamának is ( pl. úgy negyven évvel ezelőtt magától értetődő volt, hogy egy motort akár többször is fel kellett újítani az autó élettartama alatt).
Akkor inkább vegye meg a lúzer a felújítókészleteket (azt meg már nem egy esetben úgy is a másodtulaj pénztárcája bánta), minthogy plusz költséget okozva betegyenek a váltóba még egy fogaskerék/szinkrongyűrű párt.
Persze lehetett rendelni nem egy esetben ötgangos váltót - ami a vevőnek vagy behozta az árát, vagy nem... (Még a W124 osztályú Mercédeszekben sem volt alapfelszereltség az ötödik fokozat, csak az erősebb motorokhoz - amiknél eleve még vastagabban fogott a ceruza)
Hú de elkanyarodtam...
Amire kiakartam lyukadni: Az hogy egy termék, egy törvény neked is jó, az nem azért van, mert neked jót akarnak, hanem mert éppen - mondhatni véletlenül - te is jól jársz azzal, ami terméket legyártottak, törvényt megalkottak/szavaztak.
S itt kanyarodjunk vissza a politikusokhoz!
Választási kampányban megígérnek fűt-fát; mert be
kell jutniuk a törvényhozó testületbe. Valamennyit kénytelenek is megvalósítani belőle - mindig vannak notóriusan jól emlékező szavazópolgárok...
Nyilván ezek olyan ígéretek, amit a gazdasági élet szereplői is - mint közvetlen, vagy közvetett terhet elviselők - elfogadhatónak tartanak, csakhogy - megfelelő szavazási fegyelemmel rendelkező(!) - emberük bejusson a kívánt helyre.
Ha nem, az sem baj; majd szükség esetén megkeresik a bejutottat... A pénzt, a pozíciót (igazgatótanácsi tagság stb.) itt már mindenki szereti...
Tehát ha egy törvény az állampolgároknak, vagy egy csoportjuknak kedvez, a mögött valójában mindig van valaki másnak, vagy valami más - akár pillanatnyi - érdekcsoportnak az érdeke.
Nyilván az egész ettől jóval összetettebb, valójában egy kötéltánc mind a választott képviselőnek, mind minden más szereplő csoportnak.
Szerintem.