Urak!
Ahhoz, hogy reálisan értékelni tudjuk a közeli és távolabbi jövő lehetséges scenárióit, vissza kell menni egy kicsit a múltba.
Az USA a nyugati csatlós országokkal karöltve a Szovjetuniót már a második világháborút követően közvetlenül meg akarta támadni. Azt, hogy nem tette, szerintem a hatalmas veszteségektől való félelem okozta.
NATO-SEATO-CENTO, ugye ismert fogalmak. Sohasem voltak védelmi jellegűek, csak mert azt híresztelték róluk. Egy céljuk volt: a Szovjetúnió és a "kommunista" ideológia előre törésének visszaszorítása, likvidálása.
1. Katonailag a Szovjetunió körbekerítése által,
2. Gazdaságilag a szovjet gazdaság tönkretétele, ellehetetlenítése a hatalmas fejlettségbeli különbséggel segítségével és egy őrült fegyverkezési versenybe kényszerítésével,
3. Ideológiailag kb. az ötvenes-hatvanas évektől kezdődően egy viszonylagosan magas ( a szocialista országokhoz képest) életszínvonal biztosításával a tömegek megnyerése. A szakszervezetek, baloldali irányzatok háttérbe szorítása is sikerült ezáltal.
Mi lett mindennek a vége.
A. A nyugati országokban a tömegek (értelmiség, munkások, parasztok, alkalmazottak) csendben elfogadták, hogy a rendszer jó, a belső ellenállások megszűntek.
B. A szegényebb nyugati országokból rengeteg ember a fejlettebb, gazdagabb nyugati országokban keresett munkát, ezért kialakult a kettős fizetési mérce, amelyben az otthoniak az elit munkát végezték jó pénzért, míg a vendégek a lenézett, alantas munkákat csinálták sz@rért, h*gyért, de még mindig több pénzért, mint otthon.
C.A Szovjetunió gazdasága a hatalmas lemaradás, pénztelenség, elviselhetetlen terheket jelentő fegyverkezés miatt, plusz a belső rossz döntések következtében tönkrement, ezáltal a "birodalom" szétesett. Ideológiailag, egyenlőre nagyon hosszú ideig a szocializmus életképtelen.
D. A két pólusú világ megszűnt létezni, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
E. Oroszország olyan szinten legyengült gazdaságilag és katonailag, hogy teljesen szabad préda lett a nyugat számára. Amivel rendelkezett, azt szétrabolták belülről és kívülről.
Jött a XXI. század és Oroszország a mélységből folyamatosan jön fel, még nagyon messzire attól, hogy ténylegesen gazdaságilag és hagyományos katonai erő tekintetében egyértelmű befolyással bírjon globálisan, de a folyamat beindult és belátható időn belül elérheti azokat a képességeket, amikor már kívülről nem befolyásolhatják az orosz lehetőségeket a fejlett nyugati országok, csak nagyon korlátozottan. Putyin egyedi, de eddig sikeresnek mondható irányvonala következtében Oroszország most van azon a ponton, amikor még nem képes teljes mértékben befolyásolni és veszélyeztetni az USA globális csendőri és a nyugati világ vezető szerepét. Viszont a tavalyi Szíriai események bebizonyították, hogy igenis nagyon komolyan kell venni Oroszországot és Putyint, aki rossz kifejezéssel leiskolázta a nyugati politikusokat. A nyugati közvéleményben is olyan mértékű lett Putyin elismertsége, hogy ez már vért kívánt, többek között ezért is tört ki az ukrán balhé. És most jutottunk el a jövő nagy kérdéseihez, amit az előttem szólók többféleképpen látnak.
Mivel Oroszország alapvetően az első számú atomhatalom a világon, aki nemcsak egy, de nagyon sok országot padlóra küldhet pillanatok alatt, ezért az USA első számú ellenfele a világuralmi képességek megtartása terén. Az USA vezetése egyértelműen kinyilatkozta, hogy Ő a világ csendőre és ezt a képességet senki sem veszélyeztetheti büntetlenül. Itt van a kutya elásva, mivel Oroszországon kívül senki sem tudja ezt jelenleg veszélyeztetni. De az oroszok még sok területen gyengék, időre van szükségük, hogy az alapvető képességek tekintetében teljes stabil háttérrel rendelkezzenek. Putyinék is tisztában vannak ezzel, ezért a legfontosabb, hogy időt nyerjenek. De a fejlett nyugati országok is tudják ezt és azt is, hogy a jóléti társadalom felépítésével a 2. és 3. pontban leírtak következménye rájuk is visszahatott, enyhén szólva tönkretéve őket. Kicsit túl vállalták magukat, mint amikor egy nagy cég annyira leviszi az árakat, hogy a kicsik tönkre mennek, de ő is padlót foghat később.
A NATO vs. Orosz katonai összeugrásnak azért kicsi most a valószínűsége szerintem, mivel:
1. Nem tartható hagyományos szinten,
2. Oroszország még nem áll készen, ezért nem fog támadni,
3. A NATO sem áll készen egy ilyen volumenű kétséges kimenetelű háborúra, ezért ő sem fog támadni, ráadásul nem tudja eladni a közvéleménynek, még ha megy is a puhítás,
4. A szembenállás utolsó lépcsőfoka lesz a katonai konfrontáció mindkét részről, amelyet megelőz a gazdasági és nem fegyveres harc,
5. A NATO nem lesz egységes egy közös fellépéshez, amelyben neki kell először mozdulnia katonailag, USA - nyugat-európa - kelet-európa vs. kelet-európa és milyen célokért is folyna a harc?
6. Oroszország oldalán nagyon is lehetséges több, aránylag nagy potenciállal rendelkező szövetséges belépése, amely rendszer most van kiépítés alatt.
A távolabbi jövőben, 2020-2030 nem tudjuk megmondani, hogy milyen gazdasági és katonai szövetségek lesznek életképesek, amelyek előidézhetnek egy nagy háborút és még ott van a Közel- Kelet is bizonytalansági tényezőnek.
Én nem az oroszokat tartom rizikó faktornak, ők sokkal stabilabb jövőképpel rendelkeznek, ha nem b@sztatják őket a végtelenségig, hanem az USA-t, akinél bármikor bekövetkezhet egy borítékolható globális jelentőségű negatív hatás, amit nem fognak a világ számára jól kezelni és a felsőbbrendűségük védelmében mindent beáldoznak.