Ez a harmadik út szilárdan a nyugat mellett teszi le a voksát. Legalábbis a mellett a nyugat mellett, amiben felnőttünk, és azok mellett az értékek mellett, amik nyugattá tette a nyugatot. Ez a harmadik nézet Oroszországban és a putyini agresszióban nem annyira a betegséget látja, mint inkább egy mélyen megbúvó betegség szimptómáit. A geopolitikai patogének, az orosz és a kínai agresszió, az iszlamisták világhódító ideológiája stb. mindig is ott bujkáltak a nemzetközi rendszer testében, de a hegemonikus hatalmat gyakorló nyugat elég erős volt ahhoz, hogy meggátolja egy rendszerszintű betegség kitörését.
A harmadik út követői úgy gondolják, hogy a nyugati kultúra és a nyugati politika iránya az utóbbi néhány évtizedben végzetesen meggyengítette azt az autoimmun rendszert, ami ezeket a patogéneket eddig féken tartotta..."
"Ha a putyini agresszió el is bukik, hamarosan lesznek újabb Putyinok és újabb Oroszországok, akik előre törnek majd, kihasználva a nyugat gyengeségét."
Nos, itt van a baj. A nyugati értékek ugyanis eszerint a dominancia "értékei", tehát, ha elgyengül a despota óriás, akkor azonnal szétkapják a törpék.
A Nyugat most a saját korábban elszalasztott kooperációs kezdeményezőkészségének az áldozatává válik.
Kb. 2004-2006 körül lehetett volna megengedni a globális színtérben a feltürekvő többieknek, hogy egyenlő mód ők is odaférhessenek a húsosfazékohoz, de az arrogáns és felsőbbrendű nyugati (angolszász) hegemón öntudat ezt nem tette lehetővé.
A kooperáció helyett a permanens konfrontációt részesítették előnyben, a cél továbbra is a világ irányítása, de ez az imperialista farkastörvény szerinti világuralom már kezdi felemészteni az erőforrásokat.
Mert ebben a erőjátékban ha a csúcson gyengének mutatkozol, azonnal szétkapnak a többiek.
Egy egyenlőbb alapokon nyugvó globális gazdasági szövetség, több belső fékkel és egymás iránti alázattal persze lényegesen kisebb profitot hozott volna, mint a "szépemlékű" 2000-2008 közti háborús és információs politika és a multinacionális, de kizárólag a Nyugat (USA) uralta corporate globalizmus.
A tűzsdei lufik globális hatása azóta vált igazán súlyos biztonságpolitikia (és már környezeti!) fenyegetéssé, amióta a cégek negyedéves profithajhászása politikacsinálóvá vált. A cégek, és rajtuk keresztül a befektetői kapzsiság már ránőtt a politika fejére, válságokat, tüntetéseket, háborúkat generál, világjárványokat befolyásol és használ ki.
Tehát, ha jobban megnézzük, valójában ezek azok a nyugati értékek, amelyek most veszélybe kerültek.
