Szia Monte,
véleményem szerint a scenárióid leggyengébb pontja az, hogy feltételezed, hogy ha nem volna az USA ármánykodása, akkor az EU és Oroszország összefognának annak érdekében, hogy I. körös világvezető hatalom legyen az így létrejövő Eurázsiai Unió.
Elméletednek az a része stimmel, hogy valóban, Vlagyimir Putyin szeretne összefogni az EU-val, és ezt föl is ajánlotta a Lisszabontól-Vlagyivosztok uniós ajánlat képében az EU-nak. Az EU (Németország) viszont ezt visszautasította.
Ugyanis az Európai Unió úgy gondolja, hogy nem szükséges neki az Oroszországgal való szövetség ahhoz, hogy I. körös világvezető hatalommá váljon.
Miért?
Van egyrészről egy Putyin vezette Oroszország, amelyben Putyin még mindig hisz a Lisszabontól-Vlagyivosztok unió megvalósíthatóságában.
És van másrésztről egy USA, amely egyre kétségbeesettebben provokálja Oroszországot - véleményem szerint azért - hogy Oroszország vissza tudja állítani a Szovjetuniót.
Tehát:
- van egy Putyin, aki egyre kétségbeesettebben kapaszkodik a békébe, nem mozgósít, mert még hisz a Lisszabontól-Vlagyivosztok unió lehetőségében,
- és van egy USA, amely egyre kétségbeesettebben provokálja, bántalmazza Oroszországot annak reményében, hogy ez felszítja az oroszok dühét, és így azok visszaállítják a Szovjetuniót és érdekszféráját. (Abba most ne menjünk bele miért érdeke ez az USA-nak, számtalanszor leírtam már.)
Namost.
Rakjuk ezt a kettőt össze:
Az USA egyre kétségbeesettebben üti Oroszországot, hogy az mozgósítson már és állítsa vissza a SZU-t,
Putyin pedig egyre kétségbeesettebben nem mozgósít, békét akar, mert még mindig kapaszkodik a Lisszabontól-Vlagyivosztok unió jövőképébe.
Ezt az EU úgy tudja fölhasználni Oroszország ellen,
hogy az USA-val gyakorlatilag szétvereti Oroszországot, mert az USA egyre kétségbeesettebben üti azt, hogy legyen SZU,
Putyin pedig egyre makacsabbul nem mozgósít, mert még Lisszabontól-Vlagyivosztokot akar.
Ennek hatására az elmaradó mozgósítás miatt elmaradó átütő katonai sikerek hiánya miatt,
Oroszország lakossága elégedetlen lesz, föllázad és Putyin megbukik.
Ekkor az EU arra számít, hogy a különálló köztársaságokra fölbomló Oroszországi Föderáció utódállamait Ukrajna után sorban fölveheti az EU-ba. (Emlékezzünk az Oroszországot "dekolonizáló" tervekre meg konferenciákra.)
Így az EU úgy látja, hogy kibővítheti a határait egészen az Ural hegységig és éppen ezért az EU nem érzi szükségét annak, hogy szövetségre lépjen Oroszországgal.
Az EU-nak ezt a stratégiáját a fentiek alapján az teszi lehetővé, hogy van egy Putyin, aki az amerikai nyomásra nem úgy reagál, ahogyan azt USA azt szeretné, és ezért bár az USA azt szeretné, hogy Oroszországból ismét szuperhatalom legyen, de valójában nem kiprovokálja annak újra létrejöttét (SZU 2.0), hanem szétveri azt ("dekolonizálódó" Oroszország, amelynek a részei az EU tagjává válnak).
Ami pedig Kínát illeti, éppen ezért az EU-nak nem célja, hogy az USA-t és Kíná-t egymással háborúba sodorja, mert az EU-nak szüksége van egy erős Kínára, amely a fölbomló Oroszország Ural-on túli részére éppen akkor teszi rá a kezét, amikor az EU kitolja a határait az Ural hegységig.
Az USA-nak viszont igenis érdeke egy Kína-Tajvan háború, mert ha az bekövetkezne, akkor az USA szabad kezet adhatna Oroszországnak az EU-val szemben, ugyanis az USA tudna mire hivatkozni, hogy miért hagyja cserben az EU-t az Oroszországgal szembeni háborúban.
Kína is tudja ezt, hogy az USA-nak egy Kína-Tajvan háború tenné lehetővé, hogy megnyeresse Oroszországot az európai hadszíntéren, és pontosan ezért nem indította el Kína a Tajvan elleni háborút még. Hagyja, hadd vérezzen egyedül Oroszország a Nyugat ellen folytatott harcban.