Az alábbi írásom ide is bemásolom, mert bár eredetileg Sondor-nak válaszoltam, de a vége felé Kínával kapcsolatban olyan fejtegetésekbe is belebonyolódtam, amely szerintem beleillik a "nagy sakktábla" témakörébe:
---------------------------
Kedves Sondor,
a málenkij robot áldozataival teljes mértékben együttérzek, és teljes erőmből azt kívánom, hogy ez ne ismétlődjön meg mégegyszer.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a málenkij robot is a világháború következménye volt, amelyet a SZU azzal indokolt, hogy akik lerombolták a SZU-t, azok építsék is újra.
Én megmondom őszintén, akkor "bocsátottam" meg a szovjeteknek/oroszoknak, amikor megtudtam, hogy 26 millió szovjet-orosz áldozata (katonák és civilek együttesen) volt a II. vh.-nak. Ez népességarányosan még súlyosabb veszteség, mint amit Mo. szenvedett el a II. vh-ban.
Ezt a láncolatot (Napóleon, Hitler, és most a NATO) meg kell törnünk. Ennek a "tradíciónak" véget kell vetni. Nem lehet több orosz (sem magyar) áldozata a Nyugat ismétlődő, Oroszországgal szemben ellenséges támadásainak.
Meggyőződésem, hogy Magyarország így-vagy-úgy vissza fog kerülni az orosz érdekszférába, és talán még az Eurázsiai Unió tagjai is lehetünk.
Ami nem mindegy, hogy hogyan. Fogunk-e előtte fegyveres harcot vívni Oroszország ellen, a NATO részeként?
Én őszintén remélem, hogy nem. Azért nem, mert a végeredményen az sem változtatna: Oroszországot Közép-Kelet-Európában katonailag legyőzni lehetetlen, Magyarország mindenképp az Eurázsiai Unió érdekszférája lesz.
Amit el kell kerülnünk, hogy ne háborús bűnösként kelljen a tárgyalóasztalhoz ülnünk, ne háborús bűnösként, legyőzött félként kelljen aláírnunk a csatlakozási dokumentumokat, mert az magától értetődően jelentősen, és hosszú időre behatárolná Magyarország jövőbeli gazdasági és politikai mozgásterét az Eurázsiai Unión belül, és teret engedne a háború utáni megtorlásoknak/tisztogatásoknak.
Kezdjük helyette tiszta lappal, háború nélkül.
A másik, amit még szeretnék/szerettem volna, ha az EU egységes egészként állna/állt volna ki Oroszország mellett, és létrejött volna a "nagy" Eurázsiai Unió, Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Nyilvánvaló, hogy egy "nagy" Eurázsiai Unió, amelynek az egész EU is része lett volna mind az 500 millió állampolgárával, nagyobb gazdasági/politikai befolyást jelentett volna az Eurázsiai Unión belül, mintha csak Közép-Kelet-Európa (a volt KGST, Varsói Szerződés) országai kerülnek át (ráadásul várhatóan háborús folyamat, majd békekötés eredményeképpen) az Eurázsiai Unióba, míg Európa többi országa az EU/Nyugat része marad.
Mondanom sem kell, ugye, melyik verzió biztosított volna Magyarország számára több mozgásteret az Eurázsiai Unión belül.
És végezetül, Kína. Nem, Nógrádinak nincs igaza, Kína nem Szibériát foglalja el (legalábbis nem most), hanem Közép-Kelet-Európát.
Ld. a belgrádi Közép-Kelet-Európa + Kína csúcstalálkozó.
Kína szervezi újra a KGST-t,
egyrészt, mert Oroszország gazdasági ereje most ehhez nem elegendő,
másrészt, mert Kínának nem Szibéria elfoglalása az elsődleges érdeke, hanem az, hogy megakadályozza, hogy a Nyugat/NATO Oroszország megsemmisítésével az Urálig nyomuljon, jelentősen közelebb kerülve Kínához nyugati irányból is.
Így most Kína hoz létre védelmi zónát Közép-Kelet-Európából, körülölelve az Oroszországi Föderációt nyugati irányból, a saját maga - azaz Kína - védelmére.
Megintcsak mondanom sem kell, ugye, hogy ez jóformán senki számára nem előnyös:
- érhető okokból nem előnyos az Egyesült Államok számára, akinek így Közép-Kelet-Európában is Kínával kell megmérkőznie,
- nem előnyös az Európai Unió (megmaradó nyugati része) számára sem, mert így ahelyett, hogy az EU fűzte volna szorosabbra a gazdasági/politikai/katonai kapcsolatait Oroszországgal, Kína foglalja el - egyelőre csak a gazdasági - hatalmi pozíciókat Közép-Kelet-Európában, amellyel végeredményben ugyanúgy szétválasztja az EU-t és Oroszországot (csak más eszközökkel), mint ahogyan azt az USA is teszi,
- és végezetül igazából nem előnyös Oroszország számára sem, mert bár Kína - az USA-val szemben - szövetségese, de ezáltal Kína már nyugatról is körbeöleli Oroszországot, elválasztva őt Európa többi részétől.
Tehát, összegzésképpen, vegyük észre, hogy bár a "nagy sakktáblán" az USA és Kína a fő ellenfelek, de most már - ki hitte volna? - a "kis sakktáblán" (=Európán) is ők játszanak egymással szemben, mégpedig nem máshol, mint itt Közép-Kelet-Európában.
A "kis sakktábla", azaz Európa játékosai közül pedig az egyik sarokbaszorítva (Oroszország), a másik pedig identitászavarosan, saját érdekeivel szembemenve (EU) figyeli a két nagy, az USA és Kína Közép-Kelet-Európai (!!!) lépéseit.
A következő lehetőségek álltak/állnak még (?) rendelkezére:
1. EU és Oroszország összefog, kiszorítva a térségből mind az USA-t, mind pedig Kínát,
2. EU identitászavarosan, saját érdekeivel szembemenve, tehetetlenül nézi, ahogyan az USA szétválasztja az EU-t és Oroszországot Közép-Kelet-Európában, amelyet még az is tetéz, hogy Kína is megjelenik a térségben, és akinek szintén az EU és Oroszország szétválasztása (!) az érdeke; végül Kína kiszorítja a térségből az USA-t és így Kína marad az EU-t Oroszországtól elválasztó hatalmi erő,
3. ua mint 2., de az USA szorítja ki Kínát Közép-Kelet-Európából, és így az USA marad az EU-t Oroszországtól elválasztó hatalmi erő.
Megmondom őszintén, én az 1. opciót támogatom, mert 2. esetén Oroszországnak és az EU-nak még Kínával szemben is meg kell küzdenie (ez a távolabbi jövő, kb. 20-30 év), hogy megszüntesse a kínai ellenőrzést Közép-Kelet-Európa felett, a 3. esetén pedig Magyarország és Közép-Kelet-Európa állandó háborús veszélynek lesz kitéve, a felette kontrollt gyakorló USA és Oroszország állandó hatalmi vetélkedése miatt.
Mindezzel azt kívántam szemléltetni, hogy az EU-nak és Oroszországnak több a közös érdeke mint azt sokan gondolnák, és ezért nem szabad Oroszországgal kapcsolatban rövidlátóan, ellenséges érzelmek, sérelmek mentén gondolkodni.
))
