[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
- Status
11. helyre csúsztunk volna 
Ha a lista alatt a "See the full listing" feliratra kattintasz, akkor kiírja egy másik oldalon. Poén és nehezen érthető, hogy Magyarország a Top68-ban sincs benne, míg a románok,horvátok, szerbek pl. igen.
http://www.globalfirepower.com/countries-listing.asp
http://www.globalfirepower.com/countries-listing.asp
Talán ez egy közelítőbb meghatározás.... (Bár nyílván sokminden nincs benne, pl. vízfej)
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_military_expenditures
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_military_expenditures
A
altx
Guest
hat ez a lista egy cirkusz...szerbiai vok, hat ha a szerbek 51, megeszem a bilentyuzetett itt es most..
nezzetek a navel power alatt...irja hogy a szerbeknek van 12 tengeralatjarojuk, 4 fregata.. hat szerbianak tengerje sincs...356 repulo....abol van 3 mig 29, valamenyi mig 21 ami meg fol bir szalni meg nehany galeb G-4. Ja van par Lasta prototipus is..abol is egy lezuhant..
Ami a globalis sakkot illetti, ahogy latom, mar anyi orszag kozt van elintezni valo, hogy ha egyszer elindul a leszamolas..fel vilag langokban lesz..
nezzetek a navel power alatt...irja hogy a szerbeknek van 12 tengeralatjarojuk, 4 fregata.. hat szerbianak tengerje sincs...356 repulo....abol van 3 mig 29, valamenyi mig 21 ami meg fol bir szalni meg nehany galeb G-4. Ja van par Lasta prototipus is..abol is egy lezuhant..
Ami a globalis sakkot illetti, ahogy latom, mar anyi orszag kozt van elintezni valo, hogy ha egyszer elindul a leszamolas..fel vilag langokban lesz..
Nicaragua Canal project
http://english.ruvr.ru/2012_06_15/78160916/
http://www.defence24.pl/chinczycy-wykopia-drugi-kanal-panamski-nikaragui/
http://english.ruvr.ru/2012_06_15/78160916/
http://www.defence24.pl/chinczycy-wykopia-drugi-kanal-panamski-nikaragui/
Érdekesen alakulnak a nagyvilág dolgai, azt hiszem érdemes szót vesztegetni rá. Pár napja ismét kiderült a nyílt titok, hogy Hollandiában amerikai atombombákat tárolnak – legalábbis a volt holland miniszterelnök szerint, aki szavai szerint nem hitte volna, hogy 2013-ban ez még mindig így lesz. Európa szempontjából nagy kérdés, hogy mostanra az amerikai katonai jelenlét Európa biztonságát erősíti-e avagy pont fordítva.
Tény az is, hogy Obama a stratégiai és taktikai töltetek közel 30%-os csökkentését javasolja Moszkvának, bár ez inkább reklám, a valós háttere kicsit más. Az elmúlt évtizedben Oroszország költötte a világon a legtöbbet a nukleáris fegyverei fejlesztésére, így ma ott tartunk, hogy amit az USA a hagyományos eszközök terén elmondhat magáról az atomeszközök tekintetében Moszkvának áll a zászló – jelen idő szerint a legújabb/legfiatalabb nemzedékhez tartozó stratégiai arzenál az oroszoké, a taktikai arzenál esetében pedig a mennyiségi fölény billenti a mérleget Oroszország irányába.
<i>Ha Obama rá tudja venni Putyint arra, hogy legyen kedves csökkenteni a legfontosabb arzenálját úgy, hogy közben nem szól egy rossz szót sem a kiépülés alatt álló USA rakétavédelemre miközben átadja a Szíria feletti befolyását is, akkor nyert ügye van az USA-nak. </i>
Az idei G8 csúcstalálkozó fogaskerekei közé is került némi homokszem. A brit fél nem állt készen arra, hogy időben fogadja a 8-ak vezetőit, ami az USA-t és GB-t érintő lehallgatási botrányokkal párhuzamban igen érdekesen alakult. Hogy érthetőbb legyen a dolog, csak 7 állam vezetőit tudták fogadni, a 8. górét (Putyint) egy napot várakoztatták.
<i>Moszkva engedetlen Szíria ügyében meg kiderült, van némi vaj az USA és Nagy-Britannia „fülén” – szó szerint. A lehallgatási balhé miatt volt némi gyors háttér előegyeztetés. Számomra egyébként örök rejtély 2013-ban, hogy ahol helye van például egy Kanadának vagy Olaszországnak, onnan miért hiányzik egy India vagy Kína? Ez így nem túl hiteles.</i>
Visszatérve a G7+1=8-ra maradt a 7+1 felállás, legalábbis Szíria kapcsán. Miután a nyugati és szunnita arab támogatást élvező szabadságharcosok két éve képtelenek bármiféle komolyabb sikert elérni, így nem túlzás azt állítani, hogy hidegháború hivatalos vége óta ez az első olyan közvetett orosz-amerikai konfrontáció, ahol Moszkva nyert (- Grúzia közvetlen katonai akció volt, azt nem számolom ide). Szíria kérdése el fogja dönteni az idősebb Bush által anno megígért új világrend további sorsát – Wesley Clark tábornok agyonhallgatott interjúja után nyugodtan visszamehetünk az arab világ addigi status quo-jának felbontásáig 1990-be, mivel onnan indul a folyamat. Az új világrendhez vezető út egyik állomása lett az előre nem látott arab tavasz, amely eddig igen hatékonyan szítja tovább a totális siíta-szunnita szembenállást. Akad még néhány problémás állam, ott kicsit más a felállás, de azért alakulnak ott is a dolgok. Például Törökország. A török belső állapotok és Erdogan Európa ellenes kirohanásai figyelemre méltóak. Erdogan a nyugati médiát Törökország elleni összeesküvésével vádolja. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, Asszad meg amerikai-izraeli-egyiptomi összeesküvésről beszél. Ez van, amikor államférfiak is konteó hívővé válnak.)
Irán 4000 katonát akar/fog Szíriába küldeni. Az AP tegnapi jelentése szerint Oroszország szintén tengerészgyalogosokat küld Szíriába.
Ez jelen pillanatban a háború eszkalációját jelenti, lehet ezt szépítgetni bárhonnan. Miután az oroszok is elég baráti tűzerőt küldtek a térségbe – ráadásul tengeren – ez mindenképpen nyomatékosítja azt a végkövetkeztetést, hogy a Kelet befejezni látszik a további hátrálást illetve az „önkéntes” pozícióvesztést. Érzésem szerint a lapokat rövidesen teríteni akarják, nagyon nincs tovább hova húzni az időt. Ha az időt húzzák, akkor Asszad hadserege befejezi a szabadságharcosok kitakarítását oszt’ jónapot. Az USA tárgyalásokat kezd a talibánnal, hogy befejeződjenek a lázadók támadásai. Most akkor mégiscsak szóba állnak a terroristákkal? Tárgyalni? A győztesek nem szoktak alkudozni.
<i> Az arab világ felborulása valamint Közép-Ázsia háborús övezetté válása nem a véletlen műve, Wesley Clark után eszembe jut Pike úrnak tulajdonított írás, amely lehet, hogy csak kitaláció/konteó, de mindenesetre bejönni látszik – pláne annak a tükrében, hogy Pike esszéje sem tegnap lett „kitalálva”, néhány évtizede már ismert. Ami viszont probléma, hogy Pike írása nem számol sem az oroszokkal sem Kínával. Nyilván nem egészen ilyen világhelyzetre gondolt, ahol Moszkva és Teherán átáll egymással a rubel elszámolásra, miközben a Világbank jelentése szerint mostanra a BRICS államok jelentik a világgazdaság motorját. A nyugati világ globális pénzmonopóliumát eddig csak néhány kisebb állam próbálta meg kikezdeni, de jelen idő szerint a listához hivatalosan csatlakozott Kína, Oroszország és Irán is. Putyin nyolcadik lovagként új ötlettel állt elő a Kerekasztalnál, ami annyira nem tetszik a maradék hétnek. Moszkva együttműködésének ára van, a nem együtt működésnek pedig ára lesz.</i>
Oroszország felbomlasztása a lágyékánál indítható, ami konkrétan a Kaukázus – ez egy ősrégi Brezinsky tétel. Ha az oroszokat vesztes háborúba akarják rángatni, akkor a muzulmán világgal kell összeugrasztani, lehetőleg úgy, hogy az egykori cári birodalom dél-nyugati perifériája is leváljon Moszkváról. Ez a ma ismert orosz birodalom végleges felbomlását indítaná be, így elhárulna az egyik legnagyobb akadály azok elől, akik az USA-t is közben aprópénzre váltották már. Ehhez ki kellene ütni Szíriát, mert ez utat nyit a mostanra bekerített perzsa állam ellen is úgy, hogy közben az oroszok térségbeli pozíciójukat elvesztik, sőt, a Kaukázusban majd megfelelő időzítéssel egyéb házi feladat is adható addig Putyinnak.
Az oroszok azeri fegyverszállításánál érdemes a tételeket szemügyre venni: harckocsik és lövészpáncélosok, tüzérségi és rakéta sorozatvetők széles skálája. Az azeri haderő szárazföldi támadó hadművelet megindításához kap komoly mennyiségű és minőségű fegyverzetet. Miután az oroszoknak és az örményeknek katonai védelmi szerződésük van – ami nem titkos, ezt az azeriek is tudják – így az orosz fegyverszállítás mögött orosz-azeri kiegyezés/háttéralku/szövetség feltételezhető. Miután az iráni szárazföldi haderő egy része szintén az azeri térségbe lett átcsoportosítva, így Bakunak sok választása nem maradt: vagy együttműködik Moszkvával és Teheránnal (északról és délről komoly katonai satuba zárva) vagy Moszkva és Teherán fogja adott esetben erre rábírni nem annyira szép szóval. Ha kell, akkor az oroszok korridort nyitnak Irán felé, konkrétan Azerbajdzsánon át. Baku „jó oldalra” terelése már csak a Kaszpi-tenger miatt is fontos tényező, ráadásul a 2008-as grúziai háború is egyértelművé tette, hogy vannak a térségben olyan erők, akiknek nem érdemes figyelmen kívül hagyni az érdekeit. De hogy teljes legyen a képzavar, Baku Izraeltől légvédelmi rendszereket és hajók elleni rakétákat is vásárol ezzel egy időben.
A napokban Rasmussen az „atlanti szakadék” növekedéséről beszélt így téve hivatalossá is azt, amit az USA és Európa közötti egyre több érdekkülönbség kapcsán szoktunk volt emlegetni. A média is egyre több, lassan nemzetközivé dagadó botránytól hangos a nyugati világban – a Hongkongba „emigrált” Snowdentől elkezdve egészen a korábbi G8-as csúcs Medvegyev-féle lehallgatásáig. Elég nagy lárma hallatszik Washington felől a korrupciós balhéktól elkezdve a belső lehallgatási ügyekig bezáróan szintén.
<i>Ez is törvényszerű. A kapitalizmus ebben a formájában előbb-utóbb kitermeli a monopóliumokat, amelyek értelemszerűen mindenhová ki akarják terjeszteni a befolyásukat: egyéb gazdasági szektorokra illetve a politikai irányításba is. Az USA ennek a folyamatnak a végfázisában jár, ahol a monopólium(ok) érdekei felülírnak mindenféle nemzeti érdeket. Így használják fel az USA katonai gépezetét arra, hogy a világon minél több helyen biztosítva legyen a nyersanyag források hozzáférhetősége és az USA monopóliumnak kedvező politikai/gazdasági rendszer fenntartása. Nem véletlen az sem, hogy az államra terhelt hitelpénzen felépített brutális katonai gépezettől most forrásokat vonnak el, miközben részfeladatokat már magánvállalkozásban működő szervezetek vesznek át az állami irányítás alatt álló haderőtől. Hasonló eset az, amikor a brit haderőben is amerikai magánszervezet vesz át feladatokat. A tendencia a privatizált biztonság irányába tart – globálisan. Hasonló trend figyelhető meg pl. az oroszoknál is, ahol a Gazprom gyakorlatilag nehézfegyverzettel felszerelt magánhadsereget tarthat fent. Az új világrend egyre inkább egy globális neofeudalizmus irányába mutat.</i>
Hosszú idő óta az USA vereségre áll abban, amiben elvileg ő volt eddig a top: ez pedig a nemzetközi PR.
Oliver Stone amerikai rendező a sanghaji filmfesztiválon nagyon csúnya dolgokat mondott a sajtónak Amerikáról – hiába kérte többször a kínai műsorvezető, hogy inkább a filmekről beszéljen.
Németországban a Global Media Forum-on fellépő Noam Chomsky is igen erős kritikát fogalmazott meg a saját hazájával kapcsolatban. A világ közvéleményének finomhangolása alapvető stratégiai kérdés. A lehallgatási botrányok kirobbantói voltaképpen csak a közvélemény felé demonstráltak valami olyat, amit a világ összes titkosszolgálata mindig is tett vagy tesz. Nem hinném, hogy az oroszok és Kína pont most jött rá erre, miközben ők is pont ezt teszik, ahol csak lehet. Az ilyen botrányok kiszivárogtatása a háttérben egymásnak feszülő érdekellentétek további mérgesedése esetén szokott történni.
Zbigniew Brezinsky is nyilatkozott a napokban Szíriáról. Szavai szerint a korrupt amerikai politikusok és a média demokráciáért harcoló felkelőknek állítja be a lázadókat, akik valójában bármit elfogadnak demokrácia helyett, főleg a sariát, miközben ezerszámra gyilkolnak keresztényt és muzulmánt egyformán.
Én azt gondolom, hogy a nagyvilág eseményeinek alakulása illetve ilyen formátumú amerikai gondolkodók nyilvánosan hangoztatott véleménye mindenki számára elgondolkodtató kell(ene), hogy legyen.
Tény az is, hogy Obama a stratégiai és taktikai töltetek közel 30%-os csökkentését javasolja Moszkvának, bár ez inkább reklám, a valós háttere kicsit más. Az elmúlt évtizedben Oroszország költötte a világon a legtöbbet a nukleáris fegyverei fejlesztésére, így ma ott tartunk, hogy amit az USA a hagyományos eszközök terén elmondhat magáról az atomeszközök tekintetében Moszkvának áll a zászló – jelen idő szerint a legújabb/legfiatalabb nemzedékhez tartozó stratégiai arzenál az oroszoké, a taktikai arzenál esetében pedig a mennyiségi fölény billenti a mérleget Oroszország irányába.
<i>Ha Obama rá tudja venni Putyint arra, hogy legyen kedves csökkenteni a legfontosabb arzenálját úgy, hogy közben nem szól egy rossz szót sem a kiépülés alatt álló USA rakétavédelemre miközben átadja a Szíria feletti befolyását is, akkor nyert ügye van az USA-nak. </i>
Az idei G8 csúcstalálkozó fogaskerekei közé is került némi homokszem. A brit fél nem állt készen arra, hogy időben fogadja a 8-ak vezetőit, ami az USA-t és GB-t érintő lehallgatási botrányokkal párhuzamban igen érdekesen alakult. Hogy érthetőbb legyen a dolog, csak 7 állam vezetőit tudták fogadni, a 8. górét (Putyint) egy napot várakoztatták.
<i>Moszkva engedetlen Szíria ügyében meg kiderült, van némi vaj az USA és Nagy-Britannia „fülén” – szó szerint. A lehallgatási balhé miatt volt némi gyors háttér előegyeztetés. Számomra egyébként örök rejtély 2013-ban, hogy ahol helye van például egy Kanadának vagy Olaszországnak, onnan miért hiányzik egy India vagy Kína? Ez így nem túl hiteles.</i>
Visszatérve a G7+1=8-ra maradt a 7+1 felállás, legalábbis Szíria kapcsán. Miután a nyugati és szunnita arab támogatást élvező szabadságharcosok két éve képtelenek bármiféle komolyabb sikert elérni, így nem túlzás azt állítani, hogy hidegháború hivatalos vége óta ez az első olyan közvetett orosz-amerikai konfrontáció, ahol Moszkva nyert (- Grúzia közvetlen katonai akció volt, azt nem számolom ide). Szíria kérdése el fogja dönteni az idősebb Bush által anno megígért új világrend további sorsát – Wesley Clark tábornok agyonhallgatott interjúja után nyugodtan visszamehetünk az arab világ addigi status quo-jának felbontásáig 1990-be, mivel onnan indul a folyamat. Az új világrendhez vezető út egyik állomása lett az előre nem látott arab tavasz, amely eddig igen hatékonyan szítja tovább a totális siíta-szunnita szembenállást. Akad még néhány problémás állam, ott kicsit más a felállás, de azért alakulnak ott is a dolgok. Például Törökország. A török belső állapotok és Erdogan Európa ellenes kirohanásai figyelemre méltóak. Erdogan a nyugati médiát Törökország elleni összeesküvésével vádolja. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, Asszad meg amerikai-izraeli-egyiptomi összeesküvésről beszél. Ez van, amikor államférfiak is konteó hívővé válnak.)
Irán 4000 katonát akar/fog Szíriába küldeni. Az AP tegnapi jelentése szerint Oroszország szintén tengerészgyalogosokat küld Szíriába.
Ez jelen pillanatban a háború eszkalációját jelenti, lehet ezt szépítgetni bárhonnan. Miután az oroszok is elég baráti tűzerőt küldtek a térségbe – ráadásul tengeren – ez mindenképpen nyomatékosítja azt a végkövetkeztetést, hogy a Kelet befejezni látszik a további hátrálást illetve az „önkéntes” pozícióvesztést. Érzésem szerint a lapokat rövidesen teríteni akarják, nagyon nincs tovább hova húzni az időt. Ha az időt húzzák, akkor Asszad hadserege befejezi a szabadságharcosok kitakarítását oszt’ jónapot. Az USA tárgyalásokat kezd a talibánnal, hogy befejeződjenek a lázadók támadásai. Most akkor mégiscsak szóba állnak a terroristákkal? Tárgyalni? A győztesek nem szoktak alkudozni.
<i> Az arab világ felborulása valamint Közép-Ázsia háborús övezetté válása nem a véletlen műve, Wesley Clark után eszembe jut Pike úrnak tulajdonított írás, amely lehet, hogy csak kitaláció/konteó, de mindenesetre bejönni látszik – pláne annak a tükrében, hogy Pike esszéje sem tegnap lett „kitalálva”, néhány évtizede már ismert. Ami viszont probléma, hogy Pike írása nem számol sem az oroszokkal sem Kínával. Nyilván nem egészen ilyen világhelyzetre gondolt, ahol Moszkva és Teherán átáll egymással a rubel elszámolásra, miközben a Világbank jelentése szerint mostanra a BRICS államok jelentik a világgazdaság motorját. A nyugati világ globális pénzmonopóliumát eddig csak néhány kisebb állam próbálta meg kikezdeni, de jelen idő szerint a listához hivatalosan csatlakozott Kína, Oroszország és Irán is. Putyin nyolcadik lovagként új ötlettel állt elő a Kerekasztalnál, ami annyira nem tetszik a maradék hétnek. Moszkva együttműködésének ára van, a nem együtt működésnek pedig ára lesz.</i>
Oroszország felbomlasztása a lágyékánál indítható, ami konkrétan a Kaukázus – ez egy ősrégi Brezinsky tétel. Ha az oroszokat vesztes háborúba akarják rángatni, akkor a muzulmán világgal kell összeugrasztani, lehetőleg úgy, hogy az egykori cári birodalom dél-nyugati perifériája is leváljon Moszkváról. Ez a ma ismert orosz birodalom végleges felbomlását indítaná be, így elhárulna az egyik legnagyobb akadály azok elől, akik az USA-t is közben aprópénzre váltották már. Ehhez ki kellene ütni Szíriát, mert ez utat nyit a mostanra bekerített perzsa állam ellen is úgy, hogy közben az oroszok térségbeli pozíciójukat elvesztik, sőt, a Kaukázusban majd megfelelő időzítéssel egyéb házi feladat is adható addig Putyinnak.
Az oroszok azeri fegyverszállításánál érdemes a tételeket szemügyre venni: harckocsik és lövészpáncélosok, tüzérségi és rakéta sorozatvetők széles skálája. Az azeri haderő szárazföldi támadó hadművelet megindításához kap komoly mennyiségű és minőségű fegyverzetet. Miután az oroszoknak és az örményeknek katonai védelmi szerződésük van – ami nem titkos, ezt az azeriek is tudják – így az orosz fegyverszállítás mögött orosz-azeri kiegyezés/háttéralku/szövetség feltételezhető. Miután az iráni szárazföldi haderő egy része szintén az azeri térségbe lett átcsoportosítva, így Bakunak sok választása nem maradt: vagy együttműködik Moszkvával és Teheránnal (északról és délről komoly katonai satuba zárva) vagy Moszkva és Teherán fogja adott esetben erre rábírni nem annyira szép szóval. Ha kell, akkor az oroszok korridort nyitnak Irán felé, konkrétan Azerbajdzsánon át. Baku „jó oldalra” terelése már csak a Kaszpi-tenger miatt is fontos tényező, ráadásul a 2008-as grúziai háború is egyértelművé tette, hogy vannak a térségben olyan erők, akiknek nem érdemes figyelmen kívül hagyni az érdekeit. De hogy teljes legyen a képzavar, Baku Izraeltől légvédelmi rendszereket és hajók elleni rakétákat is vásárol ezzel egy időben.
A napokban Rasmussen az „atlanti szakadék” növekedéséről beszélt így téve hivatalossá is azt, amit az USA és Európa közötti egyre több érdekkülönbség kapcsán szoktunk volt emlegetni. A média is egyre több, lassan nemzetközivé dagadó botránytól hangos a nyugati világban – a Hongkongba „emigrált” Snowdentől elkezdve egészen a korábbi G8-as csúcs Medvegyev-féle lehallgatásáig. Elég nagy lárma hallatszik Washington felől a korrupciós balhéktól elkezdve a belső lehallgatási ügyekig bezáróan szintén.
<i>Ez is törvényszerű. A kapitalizmus ebben a formájában előbb-utóbb kitermeli a monopóliumokat, amelyek értelemszerűen mindenhová ki akarják terjeszteni a befolyásukat: egyéb gazdasági szektorokra illetve a politikai irányításba is. Az USA ennek a folyamatnak a végfázisában jár, ahol a monopólium(ok) érdekei felülírnak mindenféle nemzeti érdeket. Így használják fel az USA katonai gépezetét arra, hogy a világon minél több helyen biztosítva legyen a nyersanyag források hozzáférhetősége és az USA monopóliumnak kedvező politikai/gazdasági rendszer fenntartása. Nem véletlen az sem, hogy az államra terhelt hitelpénzen felépített brutális katonai gépezettől most forrásokat vonnak el, miközben részfeladatokat már magánvállalkozásban működő szervezetek vesznek át az állami irányítás alatt álló haderőtől. Hasonló eset az, amikor a brit haderőben is amerikai magánszervezet vesz át feladatokat. A tendencia a privatizált biztonság irányába tart – globálisan. Hasonló trend figyelhető meg pl. az oroszoknál is, ahol a Gazprom gyakorlatilag nehézfegyverzettel felszerelt magánhadsereget tarthat fent. Az új világrend egyre inkább egy globális neofeudalizmus irányába mutat.</i>
Hosszú idő óta az USA vereségre áll abban, amiben elvileg ő volt eddig a top: ez pedig a nemzetközi PR.
Oliver Stone amerikai rendező a sanghaji filmfesztiválon nagyon csúnya dolgokat mondott a sajtónak Amerikáról – hiába kérte többször a kínai műsorvezető, hogy inkább a filmekről beszéljen.
Németországban a Global Media Forum-on fellépő Noam Chomsky is igen erős kritikát fogalmazott meg a saját hazájával kapcsolatban. A világ közvéleményének finomhangolása alapvető stratégiai kérdés. A lehallgatási botrányok kirobbantói voltaképpen csak a közvélemény felé demonstráltak valami olyat, amit a világ összes titkosszolgálata mindig is tett vagy tesz. Nem hinném, hogy az oroszok és Kína pont most jött rá erre, miközben ők is pont ezt teszik, ahol csak lehet. Az ilyen botrányok kiszivárogtatása a háttérben egymásnak feszülő érdekellentétek további mérgesedése esetén szokott történni.
Zbigniew Brezinsky is nyilatkozott a napokban Szíriáról. Szavai szerint a korrupt amerikai politikusok és a média demokráciáért harcoló felkelőknek állítja be a lázadókat, akik valójában bármit elfogadnak demokrácia helyett, főleg a sariát, miközben ezerszámra gyilkolnak keresztényt és muzulmánt egyformán.
Én azt gondolom, hogy a nagyvilág eseményeinek alakulása illetve ilyen formátumú amerikai gondolkodók nyilvánosan hangoztatott véleménye mindenki számára elgondolkodtató kell(ene), hogy legyen.
Régen láttunk, Monte! 
Az azeri fegyverkezés valakinek csak üzlet. A képzavar pedig amiatt van, hogy el kéne dönteni, Oroszország vagy Izrael adott el csak üzleti lapon, és melyik akarja "szárnyai alá venni" ?
Az azeri fegyverkezés valakinek csak üzlet. A képzavar pedig amiatt van, hogy el kéne dönteni, Oroszország vagy Izrael adott el csak üzleti lapon, és melyik akarja "szárnyai alá venni" ?
Montezum
Még annyit a elemzésedhez hogy nyugat nagyon érdekes helyzetben van.
Részben saját nagytőkéseinek köszönhetően keletet a vártnál sokkal hamarabb megerősítette.
Másrészt Euró atlanti régióba megy egy kulturális harc hosszú ideje ez eddigi társadalmi szabályok és normák ellen.
Ezzel párhuzamosan etnikai átrendeződés is zajlik a fehér ember háttérbe szorulásával. Ez egyre komolyabb belső feszültségeket szül. Arad-Izraeli háborúk óta egyértelmű mennyire fontos az ember anyag minősége
Ezzel szemben a kelet szilárdabb társadalmi renddel rendelkezik és sokkal homogénebb az országokat tekintve. Egyre erősebb nemzet tudattal
Még annyit a elemzésedhez hogy nyugat nagyon érdekes helyzetben van.
Részben saját nagytőkéseinek köszönhetően keletet a vártnál sokkal hamarabb megerősítette.
Másrészt Euró atlanti régióba megy egy kulturális harc hosszú ideje ez eddigi társadalmi szabályok és normák ellen.
Ezzel párhuzamosan etnikai átrendeződés is zajlik a fehér ember háttérbe szorulásával. Ez egyre komolyabb belső feszültségeket szül. Arad-Izraeli háborúk óta egyértelmű mennyire fontos az ember anyag minősége
Ezzel szemben a kelet szilárdabb társadalmi renddel rendelkezik és sokkal homogénebb az országokat tekintve. Egyre erősebb nemzet tudattal
Üdv Nekerdez!
Túlzás elemzésnek nevezni, amit írtam, maradjunk abban, hogy ez az én meglátásom per pillanat, bár messze nem írtam mindenről. Nem beszéltünk a brazil társadalmat érintő elégedetlenségi hullámról, a Kínában történt tüntetésekről (Tienanmen-tér), a bolgár és a cseh belpolitikai balhékról vagy például a legújabb lehallgatási botrányról – most épp India esetében.
A Kelet beinduló felemelkedése erősen Kína árnyékában zajlik miközben a nyugati világot gazdasági, pénzügyi és társadalmi/szociális válság terheli. Hozzáteszem, hogy demográfiai szempontból Japán és Kína természeti katasztrófának minősül, náluk nem a bevándorlók és az elöregedő őslakosok, hanem a saját belső tradícióik csapdájában vergődnek. A japán társadalom belterjes és mostanra elöregedett. Kínában kapásból hiányzik az egészséges társadalmi arányokhoz szükséges 40 millió nő – azaz nyolcszor annyi buksza, mint ami ma itthon a csecsemőtől a nyugdíjasig összesen van. (Remélem, hogy csajok nem nagyon olvassák az oldalt, ha meg igen, akkor ennyi talán még belefért.) Korea alapvetően egészséges társadalom lenne – de nem az, erről gondoskodtak a nagyhatalmak már az 50-es években.
Az arab világ társadalmi és demográfiai szempontból – nagy általánosságban persze – szintén nem dicsekedhet, ők erőteljesen a ló túlsó oldalán vannak. Ott nem elöregszik a társadalom, hanem a 6-8 közötti szaporulati mutatókkal Indiával versengenek a dobogós helyért. Közben – lásd rögtön a kőgazdag olajmonarchiákat – kemény feudális állapotok uralkodnak (aranyketrec).
Afrikáról nem is tudom, hogy mit mondhatnék, szerintem mindenki nagyjából sejti, hogy arrafelé sem kolbászból épülnek a kalyibák.
Európa bajban van, ez látszik. Bajban van a nyugati és a keleti fele is. Oroszország jelenlegi társadalmi állapota illetve gazdasága szinte felüdülésnek hat sokszor, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunió bedöntése után olyan mélyrepülésre kárhoztatták az orosz nemzetet, amire utoljára a II. VH idejében volt példa. Egy tanulmány szerint az 1990-es évek mélyrepülése miatti alacsony születésszám és korai halálozások valamint az anyaországtól egyetlen pillanat alatt „külföldre” szakad közel 30 milliós orosz lakos gyakorlatilag akkora traumát és veszteséget okozott, mint a II. VH. Tény, az elmúlt bő évtizedben Oroszország magára találni látszik – erről egyébként Kissinger vagy Brezinsky (erre már nem emlékszem pontosan) nyilatkozott egyszer meglepetten.
A mai napig azt állítom, hogy a SZU szétesésekor és az azt követő években Moszkva „elegáns” módon kezelte a helyzetet. Egy hasonló méretű és katonai erejű birodalom összeroppanása esetén ugyanis nagy a kísértés arra, hogy egy jó nagy durranás jöjjön.
<i>Az 1990-es moszkvai puccs amatőr munka volt, vagy ha konteó oldalról nézem, akkor profi. Ugyanis egy ilyen szinten nem leszervezett katonai puccsot vagy dilettánsok indítanak, vagy azok, akik érdekeltek abban, hogy egy balsikerűre rendezett színházzal megelőzzenek egy valódi puccsot, így garantálva a békés/számukra kedvező átmenetet. Ha megnézem a mai Oroszországot, akkor azt mondanám, hogy anno a profi (és előre látó) producer jól válogatta össze az amatőr főszereplőket, így mostanra…, ki is az elnök és ki is az a gárda, akinek a kezében minden orosz erőforrás összpontosul – ami azért nem a semmi kategóriája. Az már csak hab a tortán, hogy az orosz emberek átlagos jövedelme évek óta kis mértékben, de emelkedő tendenciát mutat illetve a születések száma mostanra meghaladja a halálozások számát – mindezt jelentéktelennek sem nevezhető bevándorlás mellett produkálják. </i>
Visszatérve az „elegánsnak” titulált megalázott orosz helyzetkezelésre - Kína vagy az USA egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy hasonlóképpen „baráti” módon reagálta volna le a széthullását – vagy fogja esetleg, de reméljük, ez elmarad. Az USA jövőjét két esélyesnek látom: az egyik, hogy mégis létrejön az USA- Kanada-Mexikó féle közös unió, a másik, hogy az USA kétfelé fog szakadni, a déli államok kiválhatnak erős latin-amerikai befolyással míg az északi államok marad klasszik angolszász dominancia alatt. A hosszabb távú USA-EU relációban az EU jelenlegi formációja maga a gyenge láncszem.
A keleti, a nyugati illetve a köztes civilizációkról (pl. orosz vagy a muzulmán világ, India) Huntington nagyhírű könyvet írt a kilencvenes években, érdemes elolvasni, így cirka 15 évvel később. Mindegyik civilizációnak megvan az erőssége illetve a gyenge pontja is, hogy mikor melyik az előnyösebb, azt az adott helyzet dönti el. A nyugati kultúra elősegíti az individuális fejlődést, amely sok tudóst, művészt és egyéniséget eredményez, akik képesek alapvetően befolyásolni akár a világ gondolkodását és sorsát. A keleti társadalmak kaptár jellegűek, ott nem annyira előnyös kitűnni a tömegből, ugyanakkor sokkal nagyobb a társadalmi fegyelem, ami háború, természeti csapás vagy válság idején az állam és a nemzet túlélésének és talpra állásának sokkal kedvezőbb. A nyugati társadalmak a tradicionális keleti társadalmakhoz képest mind nemzeti/etnikai, mind vallási/kulturális téren felhígultak illetve demográfiai oldalról kedvezőtlen súlyponti eltolódásban vannak (öregedő őslakosság és aktívabb szaporulatot produkáló bevándorlók). Genetikai szempontból a „keveredés” életképesebb utódokat eredményezhet, társadalmi szempontból viszont nem visszafordítható módon átalakítja a korábbi struktúrát, ami nem feltétlenül azoknak fog kedvezni, akik eddig a fő haszonélvezők voltak.
A sikernek nem titka, hanem ára van.
Ui: a linkelt videót később megnézem
Túlzás elemzésnek nevezni, amit írtam, maradjunk abban, hogy ez az én meglátásom per pillanat, bár messze nem írtam mindenről. Nem beszéltünk a brazil társadalmat érintő elégedetlenségi hullámról, a Kínában történt tüntetésekről (Tienanmen-tér), a bolgár és a cseh belpolitikai balhékról vagy például a legújabb lehallgatási botrányról – most épp India esetében.
A Kelet beinduló felemelkedése erősen Kína árnyékában zajlik miközben a nyugati világot gazdasági, pénzügyi és társadalmi/szociális válság terheli. Hozzáteszem, hogy demográfiai szempontból Japán és Kína természeti katasztrófának minősül, náluk nem a bevándorlók és az elöregedő őslakosok, hanem a saját belső tradícióik csapdájában vergődnek. A japán társadalom belterjes és mostanra elöregedett. Kínában kapásból hiányzik az egészséges társadalmi arányokhoz szükséges 40 millió nő – azaz nyolcszor annyi buksza, mint ami ma itthon a csecsemőtől a nyugdíjasig összesen van. (Remélem, hogy csajok nem nagyon olvassák az oldalt, ha meg igen, akkor ennyi talán még belefért.) Korea alapvetően egészséges társadalom lenne – de nem az, erről gondoskodtak a nagyhatalmak már az 50-es években.
Az arab világ társadalmi és demográfiai szempontból – nagy általánosságban persze – szintén nem dicsekedhet, ők erőteljesen a ló túlsó oldalán vannak. Ott nem elöregszik a társadalom, hanem a 6-8 közötti szaporulati mutatókkal Indiával versengenek a dobogós helyért. Közben – lásd rögtön a kőgazdag olajmonarchiákat – kemény feudális állapotok uralkodnak (aranyketrec).
Afrikáról nem is tudom, hogy mit mondhatnék, szerintem mindenki nagyjából sejti, hogy arrafelé sem kolbászból épülnek a kalyibák.
Európa bajban van, ez látszik. Bajban van a nyugati és a keleti fele is. Oroszország jelenlegi társadalmi állapota illetve gazdasága szinte felüdülésnek hat sokszor, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunió bedöntése után olyan mélyrepülésre kárhoztatták az orosz nemzetet, amire utoljára a II. VH idejében volt példa. Egy tanulmány szerint az 1990-es évek mélyrepülése miatti alacsony születésszám és korai halálozások valamint az anyaországtól egyetlen pillanat alatt „külföldre” szakad közel 30 milliós orosz lakos gyakorlatilag akkora traumát és veszteséget okozott, mint a II. VH. Tény, az elmúlt bő évtizedben Oroszország magára találni látszik – erről egyébként Kissinger vagy Brezinsky (erre már nem emlékszem pontosan) nyilatkozott egyszer meglepetten.
A mai napig azt állítom, hogy a SZU szétesésekor és az azt követő években Moszkva „elegáns” módon kezelte a helyzetet. Egy hasonló méretű és katonai erejű birodalom összeroppanása esetén ugyanis nagy a kísértés arra, hogy egy jó nagy durranás jöjjön.
<i>Az 1990-es moszkvai puccs amatőr munka volt, vagy ha konteó oldalról nézem, akkor profi. Ugyanis egy ilyen szinten nem leszervezett katonai puccsot vagy dilettánsok indítanak, vagy azok, akik érdekeltek abban, hogy egy balsikerűre rendezett színházzal megelőzzenek egy valódi puccsot, így garantálva a békés/számukra kedvező átmenetet. Ha megnézem a mai Oroszországot, akkor azt mondanám, hogy anno a profi (és előre látó) producer jól válogatta össze az amatőr főszereplőket, így mostanra…, ki is az elnök és ki is az a gárda, akinek a kezében minden orosz erőforrás összpontosul – ami azért nem a semmi kategóriája. Az már csak hab a tortán, hogy az orosz emberek átlagos jövedelme évek óta kis mértékben, de emelkedő tendenciát mutat illetve a születések száma mostanra meghaladja a halálozások számát – mindezt jelentéktelennek sem nevezhető bevándorlás mellett produkálják. </i>
Visszatérve az „elegánsnak” titulált megalázott orosz helyzetkezelésre - Kína vagy az USA egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy hasonlóképpen „baráti” módon reagálta volna le a széthullását – vagy fogja esetleg, de reméljük, ez elmarad. Az USA jövőjét két esélyesnek látom: az egyik, hogy mégis létrejön az USA- Kanada-Mexikó féle közös unió, a másik, hogy az USA kétfelé fog szakadni, a déli államok kiválhatnak erős latin-amerikai befolyással míg az északi államok marad klasszik angolszász dominancia alatt. A hosszabb távú USA-EU relációban az EU jelenlegi formációja maga a gyenge láncszem.
A keleti, a nyugati illetve a köztes civilizációkról (pl. orosz vagy a muzulmán világ, India) Huntington nagyhírű könyvet írt a kilencvenes években, érdemes elolvasni, így cirka 15 évvel később. Mindegyik civilizációnak megvan az erőssége illetve a gyenge pontja is, hogy mikor melyik az előnyösebb, azt az adott helyzet dönti el. A nyugati kultúra elősegíti az individuális fejlődést, amely sok tudóst, művészt és egyéniséget eredményez, akik képesek alapvetően befolyásolni akár a világ gondolkodását és sorsát. A keleti társadalmak kaptár jellegűek, ott nem annyira előnyös kitűnni a tömegből, ugyanakkor sokkal nagyobb a társadalmi fegyelem, ami háború, természeti csapás vagy válság idején az állam és a nemzet túlélésének és talpra állásának sokkal kedvezőbb. A nyugati társadalmak a tradicionális keleti társadalmakhoz képest mind nemzeti/etnikai, mind vallási/kulturális téren felhígultak illetve demográfiai oldalról kedvezőtlen súlyponti eltolódásban vannak (öregedő őslakosság és aktívabb szaporulatot produkáló bevándorlók). Genetikai szempontból a „keveredés” életképesebb utódokat eredményezhet, társadalmi szempontból viszont nem visszafordítható módon átalakítja a korábbi struktúrát, ami nem feltétlenül azoknak fog kedvezni, akik eddig a fő haszonélvezők voltak.
A sikernek nem titka, hanem ára van.
Ui: a linkelt videót később megnézem
Monti
Nagyon egyszerűen látod az USA helyzetét.
Széthullás tuti nem veszélyezteti őket az hogy létrejön az USA -Kanada-Mexikó unió erre jön rá az EU szövetség és az arab országok ez már lassan a világ nagyrészét jelenti .
Oroszország és Ukrajna helyzetét hogy látod most? csatlakozik a vámunióba Ukrajna most hogy megfigyelő státuszt kap a vámunióba?
Már Kirgizisztán és Tádzsikisztán is csatlakozni akar az orosz unióba .
Nagyon egyszerűen látod az USA helyzetét.
Széthullás tuti nem veszélyezteti őket az hogy létrejön az USA -Kanada-Mexikó unió erre jön rá az EU szövetség és az arab országok ez már lassan a világ nagyrészét jelenti .
Oroszország és Ukrajna helyzetét hogy látod most? csatlakozik a vámunióba Ukrajna most hogy megfigyelő státuszt kap a vámunióba?
Már Kirgizisztán és Tádzsikisztán is csatlakozni akar az orosz unióba .
Montezuma köszönöm a válaszodat.
Hát igen Oroszországnak nagyon érdekes története van. Nagyon kevesen érti meg, hogy oroszoknak a 80-as évek vége egy gyakorlatilag háborús vereséggel ért fel és hatásai be is következtek.
Oroszok nagy szerencséje, hogy KGB nem tudták félre állítani. Putyin és körei én ismereteim szerint mind KGB emberei.
Ők és bajtársaik nem hagyták, hogy hazájukat még jobban feldarabolják. Ezzel a ásványkincs vagyont kiszolgáltatva.
Azóta Putyinnal és köreivel az élen orosz társadalom kezd talpra állni. Minden téren megvédve saját magát. PL Vallás orosz törvények szerint bármilyen felekezeti templom építéséhez az ortodox egyház engedélye szükséges. Református és katolikus egyházat teljesen ki zárják az országból. Pedig lenne hitértési szándék.
http://www.youtube.com/watch?v=V0Ny3epKCLU
Hát igen Oroszországnak nagyon érdekes története van. Nagyon kevesen érti meg, hogy oroszoknak a 80-as évek vége egy gyakorlatilag háborús vereséggel ért fel és hatásai be is következtek.
Oroszok nagy szerencséje, hogy KGB nem tudták félre állítani. Putyin és körei én ismereteim szerint mind KGB emberei.
Ők és bajtársaik nem hagyták, hogy hazájukat még jobban feldarabolják. Ezzel a ásványkincs vagyont kiszolgáltatva.
Azóta Putyinnal és köreivel az élen orosz társadalom kezd talpra állni. Minden téren megvédve saját magát. PL Vallás orosz törvények szerint bármilyen felekezeti templom építéséhez az ortodox egyház engedélye szükséges. Református és katolikus egyházat teljesen ki zárják az országból. Pedig lenne hitértési szándék.
http://www.youtube.com/watch?v=V0Ny3epKCLU
Roni:
Nem egyszerűen látom az USA helyzetét, hanem voltaképpen egyáltalán nem látom. Pro és kontra rengeteg érv és ellenérv – de eldönteni nem tudom, hogy voltaképpen hol az igazság (esetleg félúton?). Sőt, ha jobban belegondolok ez igaz az összes többi nagyhatalomra is.
Az valószínű, hogy a meglehetősen eseménydús utóbbi évtized(ek) után a világ változóban van. Hogy merre tart az óriási kérdőjel, ami talán biztos, az csak annyi, hogy nem olyan világ lesz, mint ami eddig volt.
Egy kis sakk (csak játék!):
Mivel a szárazföldi kontinentális kapcsolatok erős behatással járnak oda-vissza, így előbb-utóbb ez az USA politikájára is egyre érezhetőbb hatást gyakorol. Hosszabb távon – szerintem – nagyobb esélye lesz egy Észak-Amerikai unió/gazdasági közösség/stb. létrejöttére, az USA a két közvetlen szomszédjával „áll össze” (Kanada és Mexikó).
Az USA-EU reláció is lehet sikeres, de mint írtam volt korábban, az EU-t ebben gyenge láncszemnek érzem kissé, már csak a kontinentálisan közvetlenül kapcsolódó Oroszország és hasonlóképpen az USA-hoz földrajzilag meglehetősen távoli, de napi szinten mégiscsak testközelben lévő Kína okán is. Európa (és Oroszország) esetében a muzulmán behatás sem elhanyagolható.
Ha mégis az USA válik nemcsak gyenge láncszemmé, hanem esetleg ketté, akkor a déli régió a latin vonalhoz sorol, az északi az EU-hoz. Egy ilyen „akció” esetén Kanada lenne kérdőjel, mert 1. vagy besorol a „maradék” északhoz + Európához, 2. vagy kettéválnak ők is, és külön-külön sorolnak be az angolok vagy épp a franciák mögé.
A történelem az élet tanítómestere – tartja ezt a mondás – és azt már láttuk, hogy amikor Európa volt kettévágva, akkor az amerikai és szovjet szuperhatalom vígan a fénykorát élte. A SZU szétesését Európa egyre nagyobb fokú egyesülése kísérte. Azóta viszont az oroszok új birodalom építgetésébe kezdtek (EÁU) az SCO árnyékában, miközben nyugatról egyre több nem annyira megnyugtató hír érkezik, konkrétan az EU-val kapcsolatban én már hallottam (pontosabban újságcikkekben olvastam) prominens államférfiakat igen negatívan megnyilatkozni.
Az USA nagy kérdőjel, a „lélegeztető gépen tartott” jelzőktől kezdve a „nem lesz semmi gond, ők tudják mit és miért csinálnak” véleményekig már számtalannal találkoztam. Itt utalnék vissza arra a régi gondolatomra, hogy nem tudom néha eldönteni: a nagyhatalmak a játékosok avagy csak bábuk a táblán? Ez ugyanis nagyon nem mindegy – legalábbis a végkifejletet illetően. (<i>Egy játékos ritkán borul fel a sakkban, ellenben a király figurájával ez elő szokott fordulni.</i>)
Ergo minden további okoskodás ezen a ponton szétválik attól függően, hogy játékosként avagy bábuként tekinted adott nagyhatalmat Amerikától kezdve az oroszoktól át egészen Kínáig bezáróan.
Nekerdez:
Ez sem szerencse, hanem törvényszerűség kérdése. A SZU és a VSZ békés - és a nyugat számára rendkívül jövedelmező módon - történő lebontásához belső, megfelelően motivált segítség is kellett. Nyilván azok voltak ezek, akik megfelelő hatalommal, infrastruktúrával, információval és nemzetközi kapcsolati rendszerrel/ kapcsolati tőkével rendelkeztek. A titkosszolgálatok szervezete és rendszere tökéletes eszköz a hatalom kezében, de ez elsősorban arra a hatalomra vonatkozik, amely valóban irányítja is a szervezetet. (Volt rá példa, hogy ez nem esett egybe az úgymond törvényes hatalommal, kormánnyal, elnökkel vagy épp pártfőtitkárral.)
Oroszországban Gorbacsov (ez ebben az esetben egyenlő volt a SZU-val) megbuktatása valamint Jelcin hatalomra kerülése igen nagy próbatétel elé állította az ottani népeket. Putyin hatalomra kerülése óta valóban pozitív irányba mozdult el az oroszok élete, legalábbis a társadalom többsége nem bizonygatja az ellenkezőjét. A magánvéleményem ismert, hozzám a Todd-féle idea áll a legközelebb, ami az EU és a volt SZU közös unióját jelentené – nyilván ennek sem Washington sem Peking nem túlzottan örvendene, amit egyébként meg is értek, de szerintem ez lenne a legjobb megoldás Európa (és az oroszok) jövőjét illetően. Na ez sem holnap lesz, az is tény.
Nem egyszerűen látom az USA helyzetét, hanem voltaképpen egyáltalán nem látom. Pro és kontra rengeteg érv és ellenérv – de eldönteni nem tudom, hogy voltaképpen hol az igazság (esetleg félúton?). Sőt, ha jobban belegondolok ez igaz az összes többi nagyhatalomra is.
Az valószínű, hogy a meglehetősen eseménydús utóbbi évtized(ek) után a világ változóban van. Hogy merre tart az óriási kérdőjel, ami talán biztos, az csak annyi, hogy nem olyan világ lesz, mint ami eddig volt.
Egy kis sakk (csak játék!):
Mivel a szárazföldi kontinentális kapcsolatok erős behatással járnak oda-vissza, így előbb-utóbb ez az USA politikájára is egyre érezhetőbb hatást gyakorol. Hosszabb távon – szerintem – nagyobb esélye lesz egy Észak-Amerikai unió/gazdasági közösség/stb. létrejöttére, az USA a két közvetlen szomszédjával „áll össze” (Kanada és Mexikó).
Az USA-EU reláció is lehet sikeres, de mint írtam volt korábban, az EU-t ebben gyenge láncszemnek érzem kissé, már csak a kontinentálisan közvetlenül kapcsolódó Oroszország és hasonlóképpen az USA-hoz földrajzilag meglehetősen távoli, de napi szinten mégiscsak testközelben lévő Kína okán is. Európa (és Oroszország) esetében a muzulmán behatás sem elhanyagolható.
Ha mégis az USA válik nemcsak gyenge láncszemmé, hanem esetleg ketté, akkor a déli régió a latin vonalhoz sorol, az északi az EU-hoz. Egy ilyen „akció” esetén Kanada lenne kérdőjel, mert 1. vagy besorol a „maradék” északhoz + Európához, 2. vagy kettéválnak ők is, és külön-külön sorolnak be az angolok vagy épp a franciák mögé.
A történelem az élet tanítómestere – tartja ezt a mondás – és azt már láttuk, hogy amikor Európa volt kettévágva, akkor az amerikai és szovjet szuperhatalom vígan a fénykorát élte. A SZU szétesését Európa egyre nagyobb fokú egyesülése kísérte. Azóta viszont az oroszok új birodalom építgetésébe kezdtek (EÁU) az SCO árnyékában, miközben nyugatról egyre több nem annyira megnyugtató hír érkezik, konkrétan az EU-val kapcsolatban én már hallottam (pontosabban újságcikkekben olvastam) prominens államférfiakat igen negatívan megnyilatkozni.
Az USA nagy kérdőjel, a „lélegeztető gépen tartott” jelzőktől kezdve a „nem lesz semmi gond, ők tudják mit és miért csinálnak” véleményekig már számtalannal találkoztam. Itt utalnék vissza arra a régi gondolatomra, hogy nem tudom néha eldönteni: a nagyhatalmak a játékosok avagy csak bábuk a táblán? Ez ugyanis nagyon nem mindegy – legalábbis a végkifejletet illetően. (<i>Egy játékos ritkán borul fel a sakkban, ellenben a király figurájával ez elő szokott fordulni.</i>)
Ergo minden további okoskodás ezen a ponton szétválik attól függően, hogy játékosként avagy bábuként tekinted adott nagyhatalmat Amerikától kezdve az oroszoktól át egészen Kínáig bezáróan.
Nekerdez:
Ez sem szerencse, hanem törvényszerűség kérdése. A SZU és a VSZ békés - és a nyugat számára rendkívül jövedelmező módon - történő lebontásához belső, megfelelően motivált segítség is kellett. Nyilván azok voltak ezek, akik megfelelő hatalommal, infrastruktúrával, információval és nemzetközi kapcsolati rendszerrel/ kapcsolati tőkével rendelkeztek. A titkosszolgálatok szervezete és rendszere tökéletes eszköz a hatalom kezében, de ez elsősorban arra a hatalomra vonatkozik, amely valóban irányítja is a szervezetet. (Volt rá példa, hogy ez nem esett egybe az úgymond törvényes hatalommal, kormánnyal, elnökkel vagy épp pártfőtitkárral.)
Oroszországban Gorbacsov (ez ebben az esetben egyenlő volt a SZU-val) megbuktatása valamint Jelcin hatalomra kerülése igen nagy próbatétel elé állította az ottani népeket. Putyin hatalomra kerülése óta valóban pozitív irányba mozdult el az oroszok élete, legalábbis a társadalom többsége nem bizonygatja az ellenkezőjét. A magánvéleményem ismert, hozzám a Todd-féle idea áll a legközelebb, ami az EU és a volt SZU közös unióját jelentené – nyilván ennek sem Washington sem Peking nem túlzottan örvendene, amit egyébként meg is értek, de szerintem ez lenne a legjobb megoldás Európa (és az oroszok) jövőjét illetően. Na ez sem holnap lesz, az is tény.
<a title="" href="http://htka.hu/forum/biztonsagpolitika/a-nagy-sakktabla/page-16/" rel="nofollow">Montezuma</a>
A demográfiai kérdések feszegetéséről jutott eszembe egy könyv. A címe: Lugánói tanulmány. Szerintem érdemes lenne elolvasnod. (ha még nem olvastad) Szerintem tetszene neked!
A demográfiai kérdések feszegetéséről jutott eszembe egy könyv. A címe: Lugánói tanulmány. Szerintem érdemes lenne elolvasnod. (ha még nem olvastad) Szerintem tetszene neked!
mostani. a kínaiak akik eddig az amerikaiak jóvoltából felvásárolták irak összes olaját, most komolyabb üzletet ütöttek nyélbe az oroszokkal, valami százmilliárd dolláros tételben. putyin ezzel nagyjából egy időben közölte, hogy a nyugdíjkezelő alapból ötvenmilliárd dolláros infrastruktúra fejlesztési programot indítanak, ami a transszibériai vasútvonal fejlesztését és egy kazánig tartó szuper gyorsvonat kiépítését tartalmazza.
innentől a kommentem: az orosz-európai közeledésnek annyi és talán soha sem volt igazán reális, a keleti áramlat és környéke, miközben a volt szockó országokba rakétapajzsot telepítenek, és csattanónak: ciprus, ahova körülbelül harmincmilliárd dollárt menekítettek ki az oroszok.
ott van viszont kína, ahol most kezd durvulni a pánik, hogy a hitelalapú növekedésük most válságba csap át. az oroszokba úgy kaptak mint utolsó szalmaszálba. összenőnek a dolgok, ahogy a megboldogult nyugosztalja mondta.
ami az usában megy arról szerintem ők sem tudnának egyértelmű megállapításokat adni. amit én sejtek az egy másik adósságválság, olyan ami nem igazán fog soha látványosan és közvetlenül manifesztálódni: a diákhitel. többezer százalékkal nőttek az elmúlt években a tandíjak, vállalhatatlan tehert jelent egy diploma. válaszul egy valag indiait importálnak. ez egy társadalomnak fejlövés és pont a kínaiak tudják a legjobban, hogy ha elzárod az utat felfelé, egy idő után megőrülnek az emberek, népvezérek jelennek meg és kitör a polgárháború vagy ahogy tetszik, a forradalom.
innentől a kommentem: az orosz-európai közeledésnek annyi és talán soha sem volt igazán reális, a keleti áramlat és környéke, miközben a volt szockó országokba rakétapajzsot telepítenek, és csattanónak: ciprus, ahova körülbelül harmincmilliárd dollárt menekítettek ki az oroszok.
ott van viszont kína, ahol most kezd durvulni a pánik, hogy a hitelalapú növekedésük most válságba csap át. az oroszokba úgy kaptak mint utolsó szalmaszálba. összenőnek a dolgok, ahogy a megboldogult nyugosztalja mondta.
ami az usában megy arról szerintem ők sem tudnának egyértelmű megállapításokat adni. amit én sejtek az egy másik adósságválság, olyan ami nem igazán fog soha látványosan és közvetlenül manifesztálódni: a diákhitel. többezer százalékkal nőttek az elmúlt években a tandíjak, vállalhatatlan tehert jelent egy diploma. válaszul egy valag indiait importálnak. ez egy társadalomnak fejlövés és pont a kínaiak tudják a legjobban, hogy ha elzárod az utat felfelé, egy idő után megőrülnek az emberek, népvezérek jelennek meg és kitör a polgárháború vagy ahogy tetszik, a forradalom.
- Status