Érdekesen alakulnak a nagyvilág dolgai, azt hiszem érdemes szót vesztegetni rá. Pár napja ismét kiderült a nyílt titok, hogy Hollandiában amerikai atombombákat tárolnak – legalábbis a volt holland miniszterelnök szerint, aki szavai szerint nem hitte volna, hogy 2013-ban ez még mindig így lesz. Európa szempontjából nagy kérdés, hogy mostanra az amerikai katonai jelenlét Európa biztonságát erősíti-e avagy pont fordítva.
Tény az is, hogy Obama a stratégiai és taktikai töltetek közel 30%-os csökkentését javasolja Moszkvának, bár ez inkább reklám, a valós háttere kicsit más. Az elmúlt évtizedben Oroszország költötte a világon a legtöbbet a nukleáris fegyverei fejlesztésére, így ma ott tartunk, hogy amit az USA a hagyományos eszközök terén elmondhat magáról az atomeszközök tekintetében Moszkvának áll a zászló – jelen idő szerint a legújabb/legfiatalabb nemzedékhez tartozó stratégiai arzenál az oroszoké, a taktikai arzenál esetében pedig a mennyiségi fölény billenti a mérleget Oroszország irányába.
<i>Ha Obama rá tudja venni Putyint arra, hogy legyen kedves csökkenteni a legfontosabb arzenálját úgy, hogy közben nem szól egy rossz szót sem a kiépülés alatt álló USA rakétavédelemre miközben átadja a Szíria feletti befolyását is, akkor nyert ügye van az USA-nak. </i>
Az idei G8 csúcstalálkozó fogaskerekei közé is került némi homokszem. A brit fél nem állt készen arra, hogy időben fogadja a 8-ak vezetőit, ami az USA-t és GB-t érintő lehallgatási botrányokkal párhuzamban igen érdekesen alakult. Hogy érthetőbb legyen a dolog, csak 7 állam vezetőit tudták fogadni, a 8. górét (Putyint) egy napot várakoztatták.
<i>Moszkva engedetlen Szíria ügyében meg kiderült, van némi vaj az USA és Nagy-Britannia „fülén” – szó szerint. A lehallgatási balhé miatt volt némi gyors háttér előegyeztetés. Számomra egyébként örök rejtély 2013-ban, hogy ahol helye van például egy Kanadának vagy Olaszországnak, onnan miért hiányzik egy India vagy Kína? Ez így nem túl hiteles.</i>
Visszatérve a G7+1=8-ra maradt a 7+1 felállás, legalábbis Szíria kapcsán. Miután a nyugati és szunnita arab támogatást élvező szabadságharcosok két éve képtelenek bármiféle komolyabb sikert elérni, így nem túlzás azt állítani, hogy hidegháború hivatalos vége óta ez az első olyan közvetett orosz-amerikai konfrontáció, ahol Moszkva nyert (- Grúzia közvetlen katonai akció volt, azt nem számolom ide). Szíria kérdése el fogja dönteni az idősebb Bush által anno megígért új világrend további sorsát – Wesley Clark tábornok agyonhallgatott interjúja után nyugodtan visszamehetünk az arab világ addigi status quo-jának felbontásáig 1990-be, mivel onnan indul a folyamat. Az új világrendhez vezető út egyik állomása lett az előre nem látott arab tavasz, amely eddig igen hatékonyan szítja tovább a totális siíta-szunnita szembenállást. Akad még néhány problémás állam, ott kicsit más a felállás, de azért alakulnak ott is a dolgok. Például Törökország. A török belső állapotok és Erdogan Európa ellenes kirohanásai figyelemre méltóak. Erdogan a nyugati médiát Törökország elleni összeesküvésével vádolja. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, Asszad meg amerikai-izraeli-egyiptomi összeesküvésről beszél. Ez van, amikor államférfiak is konteó hívővé válnak.)
Irán 4000 katonát akar/fog Szíriába küldeni. Az AP tegnapi jelentése szerint Oroszország szintén tengerészgyalogosokat küld Szíriába.
Ez jelen pillanatban a háború eszkalációját jelenti, lehet ezt szépítgetni bárhonnan. Miután az oroszok is elég baráti tűzerőt küldtek a térségbe – ráadásul tengeren – ez mindenképpen nyomatékosítja azt a végkövetkeztetést, hogy a Kelet befejezni látszik a további hátrálást illetve az „önkéntes” pozícióvesztést. Érzésem szerint a lapokat rövidesen teríteni akarják, nagyon nincs tovább hova húzni az időt. Ha az időt húzzák, akkor Asszad hadserege befejezi a szabadságharcosok kitakarítását oszt’ jónapot. Az USA tárgyalásokat kezd a talibánnal, hogy befejeződjenek a lázadók támadásai. Most akkor mégiscsak szóba állnak a terroristákkal? Tárgyalni? A győztesek nem szoktak alkudozni.
<i> Az arab világ felborulása valamint Közép-Ázsia háborús övezetté válása nem a véletlen műve, Wesley Clark után eszembe jut Pike úrnak tulajdonított írás, amely lehet, hogy csak kitaláció/konteó, de mindenesetre bejönni látszik – pláne annak a tükrében, hogy Pike esszéje sem tegnap lett „kitalálva”, néhány évtizede már ismert. Ami viszont probléma, hogy Pike írása nem számol sem az oroszokkal sem Kínával. Nyilván nem egészen ilyen világhelyzetre gondolt, ahol Moszkva és Teherán átáll egymással a rubel elszámolásra, miközben a Világbank jelentése szerint mostanra a BRICS államok jelentik a világgazdaság motorját. A nyugati világ globális pénzmonopóliumát eddig csak néhány kisebb állam próbálta meg kikezdeni, de jelen idő szerint a listához hivatalosan csatlakozott Kína, Oroszország és Irán is. Putyin nyolcadik lovagként új ötlettel állt elő a Kerekasztalnál, ami annyira nem tetszik a maradék hétnek. Moszkva együttműködésének ára van, a nem együtt működésnek pedig ára lesz.</i>
Oroszország felbomlasztása a lágyékánál indítható, ami konkrétan a Kaukázus – ez egy ősrégi Brezinsky tétel. Ha az oroszokat vesztes háborúba akarják rángatni, akkor a muzulmán világgal kell összeugrasztani, lehetőleg úgy, hogy az egykori cári birodalom dél-nyugati perifériája is leváljon Moszkváról. Ez a ma ismert orosz birodalom végleges felbomlását indítaná be, így elhárulna az egyik legnagyobb akadály azok elől, akik az USA-t is közben aprópénzre váltották már. Ehhez ki kellene ütni Szíriát, mert ez utat nyit a mostanra bekerített perzsa állam ellen is úgy, hogy közben az oroszok térségbeli pozíciójukat elvesztik, sőt, a Kaukázusban majd megfelelő időzítéssel egyéb házi feladat is adható addig Putyinnak.
Az oroszok azeri fegyverszállításánál érdemes a tételeket szemügyre venni: harckocsik és lövészpáncélosok, tüzérségi és rakéta sorozatvetők széles skálája. Az azeri haderő szárazföldi támadó hadművelet megindításához kap komoly mennyiségű és minőségű fegyverzetet. Miután az oroszoknak és az örményeknek katonai védelmi szerződésük van – ami nem titkos, ezt az azeriek is tudják – így az orosz fegyverszállítás mögött orosz-azeri kiegyezés/háttéralku/szövetség feltételezhető. Miután az iráni szárazföldi haderő egy része szintén az azeri térségbe lett átcsoportosítva, így Bakunak sok választása nem maradt: vagy együttműködik Moszkvával és Teheránnal (északról és délről komoly katonai satuba zárva) vagy Moszkva és Teherán fogja adott esetben erre rábírni nem annyira szép szóval. Ha kell, akkor az oroszok korridort nyitnak Irán felé, konkrétan Azerbajdzsánon át. Baku „jó oldalra” terelése már csak a Kaszpi-tenger miatt is fontos tényező, ráadásul a 2008-as grúziai háború is egyértelművé tette, hogy vannak a térségben olyan erők, akiknek nem érdemes figyelmen kívül hagyni az érdekeit. De hogy teljes legyen a képzavar, Baku Izraeltől légvédelmi rendszereket és hajók elleni rakétákat is vásárol ezzel egy időben.
A napokban Rasmussen az „atlanti szakadék” növekedéséről beszélt így téve hivatalossá is azt, amit az USA és Európa közötti egyre több érdekkülönbség kapcsán szoktunk volt emlegetni. A média is egyre több, lassan nemzetközivé dagadó botránytól hangos a nyugati világban – a Hongkongba „emigrált” Snowdentől elkezdve egészen a korábbi G8-as csúcs Medvegyev-féle lehallgatásáig. Elég nagy lárma hallatszik Washington felől a korrupciós balhéktól elkezdve a belső lehallgatási ügyekig bezáróan szintén.
<i>Ez is törvényszerű. A kapitalizmus ebben a formájában előbb-utóbb kitermeli a monopóliumokat, amelyek értelemszerűen mindenhová ki akarják terjeszteni a befolyásukat: egyéb gazdasági szektorokra illetve a politikai irányításba is. Az USA ennek a folyamatnak a végfázisában jár, ahol a monopólium(ok) érdekei felülírnak mindenféle nemzeti érdeket. Így használják fel az USA katonai gépezetét arra, hogy a világon minél több helyen biztosítva legyen a nyersanyag források hozzáférhetősége és az USA monopóliumnak kedvező politikai/gazdasági rendszer fenntartása. Nem véletlen az sem, hogy az államra terhelt hitelpénzen felépített brutális katonai gépezettől most forrásokat vonnak el, miközben részfeladatokat már magánvállalkozásban működő szervezetek vesznek át az állami irányítás alatt álló haderőtől. Hasonló eset az, amikor a brit haderőben is amerikai magánszervezet vesz át feladatokat. A tendencia a privatizált biztonság irányába tart – globálisan. Hasonló trend figyelhető meg pl. az oroszoknál is, ahol a Gazprom gyakorlatilag nehézfegyverzettel felszerelt magánhadsereget tarthat fent. Az új világrend egyre inkább egy globális neofeudalizmus irányába mutat.</i>
Hosszú idő óta az USA vereségre áll abban, amiben elvileg ő volt eddig a top: ez pedig a nemzetközi PR.
Oliver Stone amerikai rendező a sanghaji filmfesztiválon nagyon csúnya dolgokat mondott a sajtónak Amerikáról – hiába kérte többször a kínai műsorvezető, hogy inkább a filmekről beszéljen.
Németországban a Global Media Forum-on fellépő Noam Chomsky is igen erős kritikát fogalmazott meg a saját hazájával kapcsolatban. A világ közvéleményének finomhangolása alapvető stratégiai kérdés. A lehallgatási botrányok kirobbantói voltaképpen csak a közvélemény felé demonstráltak valami olyat, amit a világ összes titkosszolgálata mindig is tett vagy tesz. Nem hinném, hogy az oroszok és Kína pont most jött rá erre, miközben ők is pont ezt teszik, ahol csak lehet. Az ilyen botrányok kiszivárogtatása a háttérben egymásnak feszülő érdekellentétek további mérgesedése esetén szokott történni.
Zbigniew Brezinsky is nyilatkozott a napokban Szíriáról. Szavai szerint a korrupt amerikai politikusok és a média demokráciáért harcoló felkelőknek állítja be a lázadókat, akik valójában bármit elfogadnak demokrácia helyett, főleg a sariát, miközben ezerszámra gyilkolnak keresztényt és muzulmánt egyformán.
Én azt gondolom, hogy a nagyvilág eseményeinek alakulása illetve ilyen formátumú amerikai gondolkodók nyilvánosan hangoztatott véleménye mindenki számára elgondolkodtató kell(ene), hogy legyen.