Az Egyesült Államok és szövetségesei együttesen egy 850 milliós embertömeget képviselnek megspékelve a dollár kibocsátás jogával, ami nem mellesleg világpénz – ezzel szemben áll az alig 150 milliós Oroszország a maga minden bújával-bajával. Egy NATO vs orosz fegyverkezési versenyt hosszú távon nem bírna tartani Moszkva.
<b>Igen ám uraim, de ez a modell mese, ilyen nincs. </b>
Oroszország az elmúlt húsz évben felfegyverezte a brutális ipari kapacitással rendelkező Kínát és a szintén emelkedő fázisban lévő Indiát. Ezen államok nemcsak gazdaságilag növekednek, de drasztikus sebességgel fejlődik a saját nemzeti iparuk és ehhez párosul egy olyan demográfiai mutató, aminek a felétől sírna örömében most Európa és az Egyesült Államok.
Sem Kínának, sem Indiának nem érdeke, hogy Moszkva bedőljön, így jöhet akármilyen nyugati szankció, ez a két egyenként is bőven milliárdos létszám fölötti birodalom a globális amerikai nyomulásban nem áll ki Moszkva mögül. Kiváló pajzs az orosz medve.
Fegyverkezési verseny a való világban?
Kína rohamléptekkel fegyverkezik, India szintén. Oroszország szintén. Az amerikai katonai fölény közben olvad globális szinten, egyes régiókban pedig már a múlté. A Nagy Sakktáblán ne egy figura helyzetét nézd, hanem a táblán lévő játékállás egészét.
Ilyen nexusban az Egyesült Államok belebukik egy újabb fegyverkezési versenybe, egyetlen esélye visszahozni Európába és Dél-Kelet Ázsiában a legdurvább hidegháborút Moszkva és Peking ellen. Moszkva ellen még csak-csak, de Peking ellen…, nézzétek a mutatószámokat és a statisztikai adatokat. Azok az elmúlt két évtized távlatában elég egzaktak, nem?
<b>Nos, mi a racionálisan kalkulálható végeredmény?</b> ;D
Rövidesen a kezemben lesz <b>Z. Brezinsky: </b><b><i>Stratégiai vízió – Amerika és a globális hatalom válsága</i></b> című legújabb könyve. Ha elolvastam, lehet, hogy írok a könyvről egy szösszenetet. Ez nem ígéret, csak lehetőség.
<b>Igen ám uraim, de ez a modell mese, ilyen nincs. </b>
Oroszország az elmúlt húsz évben felfegyverezte a brutális ipari kapacitással rendelkező Kínát és a szintén emelkedő fázisban lévő Indiát. Ezen államok nemcsak gazdaságilag növekednek, de drasztikus sebességgel fejlődik a saját nemzeti iparuk és ehhez párosul egy olyan demográfiai mutató, aminek a felétől sírna örömében most Európa és az Egyesült Államok.
Sem Kínának, sem Indiának nem érdeke, hogy Moszkva bedőljön, így jöhet akármilyen nyugati szankció, ez a két egyenként is bőven milliárdos létszám fölötti birodalom a globális amerikai nyomulásban nem áll ki Moszkva mögül. Kiváló pajzs az orosz medve.
Fegyverkezési verseny a való világban?
Kína rohamléptekkel fegyverkezik, India szintén. Oroszország szintén. Az amerikai katonai fölény közben olvad globális szinten, egyes régiókban pedig már a múlté. A Nagy Sakktáblán ne egy figura helyzetét nézd, hanem a táblán lévő játékállás egészét.
Ilyen nexusban az Egyesült Államok belebukik egy újabb fegyverkezési versenybe, egyetlen esélye visszahozni Európába és Dél-Kelet Ázsiában a legdurvább hidegháborút Moszkva és Peking ellen. Moszkva ellen még csak-csak, de Peking ellen…, nézzétek a mutatószámokat és a statisztikai adatokat. Azok az elmúlt két évtized távlatában elég egzaktak, nem?
<b>Nos, mi a racionálisan kalkulálható végeredmény?</b> ;D
Rövidesen a kezemben lesz <b>Z. Brezinsky: </b><b><i>Stratégiai vízió – Amerika és a globális hatalom válsága</i></b> című legújabb könyve. Ha elolvastam, lehet, hogy írok a könyvről egy szösszenetet. Ez nem ígéret, csak lehetőség.
