Elmondom, hogy mi az, ami zavar.
Nem az, hogy false flag művelet történt Szíriában, ez már a HH vége óta szinte csak így megy, hol jobban rejtve, hol kevésbé. Még csak nem is az a zavar, hogy a háttér mozgatórugói legjobb esetben is csak közvetve sejthetőek, megspékelve némi egyéb esetlegesen létező titkos paktumokkal (ezeket nevezzük összeesküvés-elméletekkel). Nem, nem ez zavar. Engem sokkal kisebb részletek zavarnak.
Obama tavaly eléggé egyértelműen definiálta azt a bizonyos „vörös vonalat” Szíriában, ami a vegyi fegyver bevetését jelentette. Az elmúlt évtizedek amerikai gyakorlatából kiindulva nem is volt kétséges senkinek, hogy ez így is lesz.
Ugyanakkor már tavasszal volt egy vegyi fegyveres mizéria Szíria körül és az USA igaziból nem lépett semmit. Hozzáteszem, én örültem neki. Nem azért, mert Asszad haverja vagyok, hanem azért, mert senki sem akart nagyobb balhét annál, mint ami amúgy is van.
Itt a második vegyi mizéria és a sajtóhírek szerint akár már ma éjszaka beindulhat a verkli és odacsapnak Damaszkusznak.
A térségben jelen lévő amerikai erők (hajók, tengeralattjárók, szárazföldre telepített légierő) alapból bőséges tárházát kínálták annak, hogy akár már aznap megbombázzák Szíriát, mikor a hírek megérkeztek a vegyi akcióról és a halottakról, ehhez a képességhez valójában nem volt szükség még plusz négy amerikai hadihajót és néhány tengeralattjárót a szír partok közelébe küldeni. Hogy a Perzsa-öbölben közben egy újabb amerikai hordozó is becsatlakozik a csapathoz csak további zavaró jel. Feltéve természetesen azt, hogy valóban egy „jelképes” – azaz nem rezsimdöntő - akcióról van szó, ahogy állítják.
Zavar az, hogy a múlt héten az orosz hadügyminisztérium azt közölte, hogy nem erősítik az orosz flotta jelenlétét a térségben dacára annak, hogy a NATO ellenben növeli azt. Ezt mindenki elhitte, hiszen eddig is mindig így volt, tudjátok, a HH vége óta.
Ehhez képest ma két újabb orosz hadihajó indult a térségbe, az egyik egy tengeralattjáró elhárító, a másik pedig egy Szlava osztályú rakétacirkáló a Csendes-óceán felől. Ez a két hajó nem jelképes erővel bír, hanem elég konkréttal, ami jelentősen tovább erősíti a tucatnyi hajóból álló orosz flottát a térségben.
Zavar az is, hogy tegnap Kína és Oroszország felállt a BT üléséről és kivonult. Közben mindenki azt bizonygatja, hogy nem is.
Én elhiszem Amerikának, hogy lebombázza Szíriát. Elhiszem Lavrovnak, hogy az oroszok nem harcolnak. Elhiszem, hogy szinte csak egy kis „baráti” maflás jön, pont úgy, mint a csintalan kölkök seggére, ha kell. Elhittem az orosz hadügynek is, hogy nem növeli a katonai erőt a térségben.
Putyin nemrégen azt mondta, hogy Szíriában fog eldőlni az új világrend. Elhiszem neki.
Lavrov azt ígérte, Oroszország nem fog harcolni senkivel Szíriáért. Elhiszem neki.
És a Gazprom?
A kérdés nem provokatív és nem cinikus. Az orosz elit háttér bázisát nem a világvaluta magántulajdonban lévő nyomtatása adja (erre ott az USA), hanem az orosz nyersanyag kitermelés és ezek tranzitja.
„Neked van egy csomó papírod, amit mindenki fizetőeszköznek elfogad, nekem meg van egy csomó olajam és gázom – amit egyébként meg mindenki akar.
Te azt akarod, hogy az olajamat és a gázomat mindenki a Te papíroddal fizesse ki, én pedig azt akarom, hogy ezért cserébe a papírdarabokon túl mást is kapjak – például néhány érdekszférám elismerését, ami nagyságrenddel kisebb, mint a Te érdekszférád.
Azt még nem is mondtam, van egy harmadik fél is, aki nem a te papíroddal akar fizetni az olajamért és a gázomért, hanem a sajátjával. Ráadásul rohadt sokan vannak, eléggé jól állnak a Te papírjaid terén is és az ő érdekszférájuk már most nagyobb, mint az enyém.”
És most nézz rá túlsó oldalra. Nem látsz valami hasonló alaphelyzetet?
Na ez az, ami zavar. Ki dirigál itt kinek? Putyin vagy Obama az, aki majd végül dönt? Biztos ez?
"
