Néhány gondolatot megosztanék a mai orosz-török (valójában orosz-NATO) közvetlen katonai incidensről, amelyet külön nem ismertetnék, délelőtt óta ezzel van tele minden média.
Törökországnak egy dologban igaza van: valóban többször figyelmeztették az oroszokat, hogy előbb-utóbb lőnek, ha berepülnek a légterükbe, ez tény. Az egy más kérdés, hogy miért pont ma és miért pont egy – állítólag 5 perces – légtérsértés során indították el a rakétákat (vagy rakétát).
Teljesen nyilvánvaló, hogy a törökök nem a mai légtérsértés – feltéve, ha történt – akartak példát statuálni és erőt mutatni, nem ez volt az incidens valós oka. A Krímben történt szabotázsban részt vettek a krími tatárok is, pontosabban Ankara támogatását is élvező egyik helyi tatár kisebbség. Nyilván ennek is előzményei voltak, utalnék a G20 találkozón Putyin szájából elhangzott (de a mai napig a sajtó által erősen kerülgetett) ISIS támogatók névsorára illetve a nem mellékesen több száz olajszállító tartálykocsi szétlövésére Szíriában. ezek a politikai és katonai akciók folyamatosan kikezdik a mostanra elért török pozíciókat a Közel-Keleten illetve húsbavágó fájdalmat okozott azoknak, akiknek a legutóbb kilőtték a már kifizetett olajszállítmányait – ebben persze nem csak a török elit egy része érdekelt, de az ő haderejük kéznél van, hiszen mostanában a török légtér közelében zajlik az orosz katonai akciók egy része.
A törökök – valahol jogosan – be vannak rágva az EU-ra is, többek között azért, mert évekig hintáztatták Ankarát az uniós társulással kapcsolatban majd a végén néhány európai hatalom nyíltan beintett nekik. Az sem segített a török-európai kapcsolatoknak, hogy az orosz bombázások előtt pár héttel a németek fogták és se szó se beszéd kivonták a német Patriot ütegeteket törökföldről, ami nem feltétlenül jelképes üzenet volt Berlintől.
Paradox módon Izrael ebben a kérdésben a török oldalon áll, Tel-Aviv problémája az EU-val nem csak az, hogy felcímkézik az izraeli megszállt területeken gyártott termékeket, hanem az is, hogy szinte minden nemzetközi fórumon az EU a palesztinok oldalán emel szót és szavaz ellentétben Izrael stratégiai érdekeivel.
A párizsi merényleteket követően (most hagyjuk, hogy kik és miért csinálták) pedig itt az új rém: az orosz hadsereg mellett a franciák is beszállnak az ISIS ellen, sőt, Hollande ma pont azért ment Washingtonba, hogy egyeztessen valamilyen amerikai-francia-orosz katonai együttműködésről a térségben.
Mondanom sem kell, hogy ennek a sikere Ankara szempontjából kész katasztrófa lenne, hiszen a feje fölött nyúlnának át és közös erővel piszkítanának bele abba tuti kis üzletbe, ami egyébként közvetve még segít is a régi ottomán álmok valamilyen szintű valóra váltásában.
A törökök az elmúlt hetekben bármelyik nap lelőhettek volna egy orosz bombázót, valamilyen oknál fogva – nem teljesen érdektelen az időzítés – ez ma történt meg. tetszik nem tetszik, egy NATO tagállam tüzet nyitott egy orosz harci gépre egy olyan művelet során, ami egyébként nem az adott NATO-tagállam ellen folyt. Ez persze így nem igaz, hiszen az Iszlám Állam problémamentes működése és fekete üzletek lebonyolítása kvázi török érdek is a térségben, de hivatalosan maradjunk annyiban, nem a törököket támadták az oroszok.
Nem kizárt, hogy abban a pici beszögellésben tényleg átrepültek török légtéren, ami sokkal inkább a légtérsértés kockázatát felvállaló pilóták figyelmetlenségének (vagy nemtörődömségének) tudható be, semmint Törökország elleni provokatív akciónak. Az is látható, hogy a találat szír terület felett érte az orosz gépet (ott is zuhant le), ami viszont nem zárja ki azt, hogy a rakéta indításakor még pont a török légtérben volt a Fencer.
Ez természetesen semmit sem változtat az alapvető kérdéseken az üggyel kapcsolatban. A török légierő eljárását brutálisnak nevezném abból a szempontból, hogy előtte volt amerikai-orosz egyeztetés is olyan eljárásokról, ami pont ilyen események elkerülését volt hivatott megelőzni. Azt most hagyjuk, hogy török állítás szerint 5 percen át vagy tízszer szólították fel az orosz gépet, az sem kizárt, hogy egyetlen egy felszólítás sem történt, hanem egyből lőttek. lőttek, mert… lásd fentebb részletesen.
A törökök belexartak a palacsintába az oroszoknak és (nem) kicsit az európai NATO-tagoknak is egyszerre, jó nagy zavart előidézve az erőben.
Az orosz hadsereg semmiféle visszavonulót nem fog fújni, a katonai nyomást növelni fogják, ez teljesen egyértelmű, elsőrendű geostratégiai céljaik vannak a térségben. Emiatt nem túl szerencsés a fejlemény, hiszen ez megkönnyíteni a NATO és Oroszország amúgy is béka segge alatt lévő kommunikációját nem fogja.
Olyan hülyeségekbe belemenni, hogy az orosz vagy a török az erősebb, ki nyerne, teljesen felesleges és hipotetikus: Oroszország nukleáris szuperhatalom Törökország meg regionális nagyhatalom atomarzenál nélkül. Ebből kifolyóan egy orosz-török háború egyben orosz-NATO háború is, amit jó eséllyel bő egy óra alatt lezavarnak az atomhatalmak, oszt’ utánuk a vízözön, akarom mondani tűzözön.
A törökök álságos lépésére a legordítóbb bizonyíték maga a török kommunikáció: az orosz gép lelövése után azonnal a NATO központhoz rohantak ahelyett, hogy például a Kremlhez fordultak volna – ebben Putyinnak tökéletesen igaza van.
Az orosz gépek eleve nem számítottak arra, hogy a török légierő megtámadja őket, nagy eséllyel a Fencereken légiharc rakéta sem volt, legalábbis a videókon nem láttam ilyennel felszállni a 24-eseket.
Természetesen az esemény mindenképpen kiváltott pár embernél egy kisebb endorfin löketet az elmúlt hónapok frusztráltságával szemben, de csendben megjegyezném azt, hogy ez a katonai akció tényleg egy hátbatámadással ért fel, török nemzeti büszkeség ide vagy oda.
Törökországnak megközelítően sincs akkora háttere és potenciálja, mint Putyinnak, így nem csoda, ha Ankara első lépése a NATO azonnali összehívása volt.
Erdogan politikája – Putyinéhoz hasonlóan – nagyon merész, egyszerre rúgta tökön az oroszokat és a saját európai szövetségeseit ezzel a lépéssel.
Ugyanakkor ne feledjük a tényeket: a mai napon a NATO egyik tagállama tüzet nyitott egy orosz harci repülőgépre, azaz technikai értelemben a NATO megtámadta az orosz hadsereget.
Jóslatokba nem akarok bocsátkozni, az egész világ várja a fejleményeket, de egyben biztos vagyok: erre lesz orosz válasz és abban is biztos vagyok, hogy nem csak diplomáciai. Putyinnak ezt a kesztyűt a saját belpolitikai érdekei miatt fel kell vennie, mese nincs.
A ma még örvendezőket pedig óva inteném a pezsgő korai bontásától, nehogy a „kedveteket követendi gyász” effektus legyen a történet vége. Bár megértem, végre lelőttek egy orosz gépet (az ISIS helyett) és sikeresen rálőttek egy orosz helikopterre is. Szép teljesítmény.
DDD
)