Honnan származnak a tálibok milliárdjai?
A CIA becslése szerint az afgán kormány éves költségvetése 2017-ben 2,2 milliárd dollár volt. A tálibok bevételei elérik az évi 1,5 milliárd dollárt. A különbség, mint látható, nem olyan nagy. Lélegzetelállító lehet látni, hogy a nemzetközi politika legdrámaibb konfliktusai mögött manapság pénz, pénz és még több pénz áll.
A legenda szerint az egyik ütközet során, amikor Omar molla, megsebesült a szemén, a tálibok alapítója egy késsel kivágta a szemét, és a sebet a mecset faláról lekapart agyaggal fedte be, és visszament harcolni. A szemtanúk szerint azonban pakisztáni orvosok kezelték egy kórházban - de ez nem annyira fontos. A lényeg valami más: ha neki és a régi tálibok vezetőinek az eszme volt a minden, akkor a tálib 2.0 számára ez az eszme a pénz.
Az első bevételi forrás a gyógyszerek voltak. A tálibok intoleráns hozzáállásának mítosza a heroinnal szemben már régóta nem él, bár nagyon ellenállónak bizonyult. Két körülményt azonban figyelembe kell venni. Először is, a tálibok jelenlegi vezetése úgy véli, hogy a máktermesztés betiltása, amelyet Omar molla 2000-ben vezetett be, amikor a tálibok ellenőrzése alatt álló területeken 99%-al csökkent a máktermesztés, aláásta a mozgalom pénzügyeit, és ez volt az oka a 2001-es vereségnek.
Ezért ezt a hibát nem szabad megismételni. A tálibok jól tudják, hogy a rendelkezésre álló mezőgazdasági technológiával egy afgán gazda egy hektár máktermésből háromszor annyit tud keresni, mint egy hektár búzából, ugyanolyan munkaerő-ráfordítással. És mivel az amerikaiak és Kabul legkevésbé az afganisztáni mezőgazdasági ágazat reformja miatt aggódtak, a világ szerencsésnek mondhatta magát, hogy a máktermesztés gyorsan növekedett. Ez mindenkinek - a termelőknek, a feldolgozóknak és a szállítóknak - hasznára vált. Ez magában foglalta azokat az amerikaiakat is, akik forrást kaptak a CIA, a Pentagon, a RUMO és a megszállási adminisztrációk egyes személyiségeinek fekete kasszáinak feltöltésére. A heroin Afganisztán és a tálibok "vérévé" vált, amelyről senki sem akar lemondani. Végül is a heroinellátás az, ami a tálibokat a legújabb fegyverekkel és felszerelésekkel látja el.
A tálibok első számú bevételi forrása a kábítószer.
Másodszor, a tálibok "modernizálják" a kábítószer-előállításukat, a heroinról áttérnek a metamfetaminra, amelyet egyébként olcsóbb előállítani, nem igényel nagy laboratóriumokat, és gyorsabban függővé tesz. Ezenkívül a korábban importált efedrint az utóbbi években Afganisztánban állítják elő a helyi Ephedraoxyphylla növényből.
És míg az 1990-es években a tálibok 2,5%-os zakat-adót vetettek ki a máktermésre és 20%-os adót a kábítószert külföldre szállító teherautókra, most 10%-os vámot (ushr) vetnek ki. Az exportőröknek pedig akár 30 százalékot is felszámítanak.
A "szakállas rongyosok", a "rozsdás Kalasnyikovval felszerelt papucsok" a 2011 óta eltelt tíz év alatt, amikor minőségi változás és a tálibok 2.0 bekövetkezett, sikerült egy világos és átlátható adórendszert kiépíteniük az ellenőrzésük alatt álló területeken. Mindent megadóztatnak: az infrastruktúrát, a vállalkozásokat és a közlekedést. A behajtásért pedig a "Pénzügyminisztérium" felelős.
A Breshna, az Afgán Nemzeti Energiavállalat képviselői a Reutersnek elmondták, hogy évente körülbelül ötmillió afgán dollárt (kb. 66 500 forint) költenek a táliboknak történő kifizetésekre, különben azzal fenyegetőznek, hogy megrongálják az elektromos vezetékeket. A tálibok "áramszámlákat" is szednek a helyiektől. Csak Kunduz tartományban havonta közel 100 000 dollárt szednek be 14 000 házból.
A fegyveresek már körülbelül 10 éve gyűjtenek pénzt az afgán utakon, miközben a rendőrség nem mert közbelépni. Ezen a nyáron egyre gyakrabban érkeztek jelentések arról, hogy Baghlan tartományban teherautó-rakományonként 30 000 afgánit (kb. 380 USD) követelnek. Zabiullah Mudzsahid tálib szóvivő szerint a harcosoknak jogukban áll felszámolni nekik, cserébe azért, hogy biztonságos áthaladást biztosítanak számukra "az ő" földjükön. Néha azonban a járművezetők képesek lealkudni a 210 dollárra.
A tálib adórendszer másik előnye a változékonysága. A tartománytól és a helyi parancsnok döntésétől függően változhat a kivetett adók listája - néha például a burgonyatermés, a liszt térítés, a tanárok fizetése és az esküvői szertartások után fizetendő adók is szerepelnek benne.
De mindenesetre hatékonyabban működik, mint a kormányé. Egyrészt a fegyveres adószedőket nehezebb visszautasítani, másrészt a tálibok garantálják az üzleti élet biztonságát, amit a központi kormány nem tud megtenni.
A tálibok másik bevételi forrása a természeti erőforrások. Az ónix, a márvány és a réz kitermelése, majd Pakisztánban történő továbbértékesítése a tálibok számára jelentős bevételi forrást jelent.
Egy másik nem elhanyagolható bevételi forrás az arany és a Lazúrkő bányászata az északnyugati Badakhshan tartományban. A kormány 2015-ben betiltotta a lazúrkő bányászatát és eladását, de Badakhshan 29 körzetéből nyolcban a fegyveresek birtokolnak bányákat, és rendszeresen újabbakat próbálnak elfoglalni. Az értékes anyagot Kínába, Pakisztánba és Tádzsikisztánba exportálják, vagy közvetlenül a kabuli piacokon értékesítik.
Még egy "bányászati minisztériumot" is létrehoztak a bányászati engedélyek kiadására, a munkások felvételének, a lelőhelyekre való bejutásnak és a kitermelt nyersanyag elszállításának ellenőrzésére. A haqqin.az-zal folytatott beszélgetésben az egyik tálib vezető, aki 1986 óta van ebben az üzletben, azt mondta, hogy a bányászatból származó nyereség 2016-ban 35 millió dollár volt, 2020-ban pedig már 464 millió dollár.
De a tálibok 2.0 legfantasztikusabb bevételi forrása... a Nyugat által a hivatalos Kabulba küldött pénzügyi segélyek megcsapolása volt. A Washington Post egyszer egy könyvelő elemzését tette közzé: 36 000 Pentagon-szerződést elemzett 106 milliárd dollár értékben. Kiderült, hogy ennek az összegnek mintegy 40%-a "felkelők, bűnszövetkezetek és korrupt afgán tisztviselők" zsebében landolt.
Vagyis a tálibok közvetve részesültek az amerikai védelmi minisztérium szerződéseiből. A rendszer egyszerű volt: az afganisztáni amerikai csapatoknak szánt szállítmányok Pakisztánon vagy Közép-Ázsián keresztül érkeztek két elosztóhelyre, Kabul és Kandahár mellé. Ezeket azután egy több mint 2 milliárd dollárba kerülő, afgán szállítmányozási vállalatok bevonásával megvalósuló különleges program keretében szállítják az ország több mint kétszáz, szétszórtan elhelyezkedő amerikai támaszpontjára.
Minden szépnek tűnik, de mint kiderül, valójában e cégek fő feladata az alvállalkozókkal - a tálib tábori parancsnokokkal, akiknek a területén a konvojnak át kell haladnia - való tárgyalás. Közvetlenül gondoskodnak a biztonságról, szükség esetén más harcosokkal üzletelnek, és megvesztegetik a helyi kormányzókat, rendőrtisztviselőket és katonai személyzetet. Így a tálibok minden héten 1,6-2 millió dollárt kaptak az amerikai adófizetők zsebéből.
Ezt a tevékenységet Ruhullah, egy tálib tábori parancsnok, Kuldor Bashir fia vezette, aki a szovjet időszak egyik legbefolyásosabb mudzsahedin tábori parancsnoka volt Afganisztánban. Azt mondja, hogy a megbízott cég a Watan Risk Management volt, amely Ahmed és Rashid Popaly, Hamid Karzai volt elnök unokaöccseinek tulajdonában van.
Mindezek után csoda, hogy a tálibok költségvetése nagyjából megegyezik Kabul költségvetésével? A tálibok a lehető legjobban ki tudták használni azokat az előnyöket, amelyeket a "megvesztegetés" nyitott meg számukra. És sikeresen ki is használták ezeket a lehetőségeket. Ezért nyernek most...
Ikram Nur, haqqin.az