A vállalatok nem maguktól fordultak ilyen látványosan a pozitív diszkrimináció irányába, hanem az üzleti környezetet deformálta az egyre hanosabbá váló woke ideológia. Attól a kritikus pillanattól kezdve, hogy az ideológia átváltott politikai aktivizmusba és a piacon a cégek megüthették a bokájukat, ha nem vezetik be a DEI-t a munkakultúrájukba, egyből beköszöntött a pozitív diszkrimináció.
Ami egyúttal automatikusan elhozta a kontraszelekciót.
Ahogy szokás mondani, "a pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve".
A pozitív diszkriminációs kvóták miatt ugyanis egyszerre éri hátrány azt, akire ez nem vonatkozik, de azt is, akire igen.
Hiszen, ha valaki a bőrszíne és a szexualitása miatt kap meg egy pozíciót, nem a rátermettsége miatt, az pont egy potenciálisan tényleg megfelelő helyén ül; és fordítva: aki így kerül be egy pozícióba, az le se moshatja magáról a vádat, hogy nem csak a kvóta miatt jutott oda, ahová. Akár ért hozzá, akár nem.
Szóval lehet ujjal mutogatni a cégekre, hogy ez az ő magánügyük, nem a politikáé, de ez egy cinikus farizeuskodás, mert pont, hogy a szélsőbalos woke politikai aktivizmus kényszerítette rá a cégekre a DEI-t.
Tehát most a poltika erkölcsi felelőssége mintegy felszabadítani a cégeket és a piacot a DEI és a woke elnyomása alól, ami igazából többet ártott, de senkinek se használt.