20 év múlva beéri Kína az USA-t?
Szerintem már rég beérte és le is hagyta. A nominális GDP terén ugyan USA 18562, EU 17419, Kína 11392 milliárd USD a sorrend, de ha az árakat is figyelembe vesszük és a vásárlóerő paritással korrigált GDP-t nézzük, akkor a sorrend Kína 21269, EU 19746, USA 18562 mrd USD. Ha még a szektor szerinti bontást is megnézzük, akkor a nominális ipari termelés terén Kína 4853, EU 4113, USA 3545 mrd USD. Ipar + mezőgazdaság (tehát a kézzelfogható termékek előállítása) terén Kína 5889, EU 4410, USA 3768 mrd USD. PPP korrekcióval Kína ipari termelése 8621, EU 4917, USA 3545 mrd USD. PPP ipar + mezőgazdaság Kína 10988, EU 5273, USA 3768 mrd USD.
A nyugati országok GDP-jét felfújó szolgáltatások fújják fel, mert azok nehezen exportálhatók/importálhatók (az Indiába kiszervezett ügyfélszolgálatokat leszámítva). Ugyanazért a hajvágásért Németországban a fodrász 4-5-ször annyit kér el, mint Magyarországon és több, mint 10-szer többet, mint Kínában. A nagy jólétben az amerikaiak nem győznek egymásnak pszichoterápiai, személyi edzői, tanácsadói, lelki segély, stb... szolgáltatásokat nyújtani. Annyi az ügyvéd, marketing szakember, controllingos, elemző, ügynök, stb... mint égen a csillag. A szolgáltatásként kimutatott GDP tetemes részét nyugodtan lehet a jólétben élők alibi munkájának, pátcselekvésének tekinteni. OIyan szolgáltatásnak amire csak azért költenek, mert magas fizetést kapnak. Az Indiába, Kínában kiszervezett gyártás hasznából nagyságrendekkel magasabb béren tartják el a cég Európában, vagy Amerikában maradt vezetését, marketing, jogi, elemzési, controlling, ügyvitelszervezési, kockázatkezelési, stb... osztályainak dolgozóit. A szolgáltatások más része pedig egyszerűen többszörösen van árazva.
Naturális egységekben számolva a világ ipari termelésének több mint negyedét Kína állítja el és nemsokára ez az arány 30 % lesz. Az USA részesedése meg nem sokkal több, mint 10 %.
A térség egyes országai felismerik, hogy ott van és tényleges termelés terén sokkal erősebb, míg az USA egy kontinenssel arrébb található és főleg hadserege, meg korlátlanul nyomtatott dollárja van. De a hadserege főleg azok számára rémítő, akik nem találnak egy olyan fajsúlyú védelmezőt, mint Oroszország és Kína. Persze Oroszország és Kína barátságának is ára lesz, de egyenlőre az USA az, amely a legdurvábban használja ki a nyers erőfölényét a kisebb országokkal szemben. Majd ha Kína lesz a legfőbb világhatalom, akkor lehet hogy Kína is évente több országot fog megdemokratizálni, a többinek meg folyamatosan beleszól a belpolitikájába, de most még kevesebbe kerül és többet hoz a konyhára Kína, vagy Oroszország barátsága, mert most még Kína és Oroszország pedálozik a szövetségesekért. Az USA-nak meg nem barátai, vagy szövetségesei vannak, hanem csak érdekei. Amíg Oroszország, vagy Kína kölcsönt ad, majd esetleg el is engedi politikai alapon, addig az USA minden fillért bevasal. A kínai és orosz támaszpontok száma össze sem hasonlítható az USA támaszpontok számával. Nem egy ország népe immunissá vált a kínai megszállással való riogatásra, miközben az USA megszállók ott állomásoznak az országban.
Duterte sem csinálná azt, amit csinál, ha ezzel nem remélhetne népszerűséget.
Könnyű belátni, hogy ha a sárkány ilyen erős és közel is van, valamint a maci sem hajlandó már bepucsítani, akkor az óceán tulsó feléről rikoltozó sas egyre kevésé hiteles az erős ember szerepében. Kínának simán lehetne 5-ször ekkora hadserege. A pénzük, az ipari kapacitásuk, az embertömeg megvan hozzá. Csak döntés kérdése. A technológiát is jórészt összevásárolták, összelopkodták. Még így is le vannak maradva egy kicsivel az abszolút élvonalbeli csúcstechnika mögött? Igen. Na de bármikor tudnak sokszoros darbszámot produkálni bármiből.
Kínának nagyobb a kitettsége az USA felé mint exportpiac, mind felvásárolt adósság terén? Valóban nagyobb. De Kínában olyan a rendszer, hogy ha a vezetés úgy dönt, hogy kenyértörésre viszik a dolgot az USA-val és inkább a belső piac és a világ többi része felé fordulnak, akkor ezt nyíltan senki nem fogja számon kérni rajtuk. Viszont az USA politikusainak nem köszöni meg az egyszeri választó hogy az olcsó kínai termékek helyett csak sokkal drágább van. Hogy az infláció nem csak a közvetlen import termékeket érinti, hanem azokat is amelyekben kínai alkatrész, nyersanyag, stb... van, akár többszörös áttételen keresztül. Nem fogják megköszönni a kamatok elszabadulását a fő kötvényvevő kiesése miatt, lévén az amerikai társadalom és cégek is elég durván el vannak adósodva. Nem fogják megköszönni a dollár leértékelődését. Mert amíg az USA-nak évtizedek óta stabil ikerdeficitje van, a költségvetési hiány mellett külkereskedelmi hiány és folyó fizetési mérleg hiány, amit tőke oldalon ellensúlyoznak, addig mégis csak arról beszélünk, hogy az USA tényleges, kézzelfogható termékekért cserébe adósságleveleket és nyomtatott dollárt ad, hogy a jólétet belföldön fenntartsa. Márpedig ha az dollár/termékek és USA állampapírok/termékek cserearány romlik, akkor azt az egyszeri amerikai polgár bizony megérzi. Az egyszeri kínai polgár bármit is érez meg, száját befogja, mert ha nagyon hőbörög rosszul jár. Na de mi van ha az egyszeri amerikai polgár hőbörög és nem hajlandó azt az aktuális médiamajmot megválasztani elnöknek, akit a támogatók, a sajtó, a megmondó emberek a képébe tolnak?
