Kínából elindult az omikronnál is kiszámíthatatlanabb pénzügyi járvány
2021.12.07. 06:29
Az omikron-variáns megjelenésének tulajdonították a volatilitás megjelenését a piacokon, de valójában szeptember óta időzített bombaként ketyeg a kínai ingatlanpiac
fizetésképtelenségi válsága. A dominósor első elemeként eldőlő Evergrande ugyan a türelmi időn belül rendre tudott fizetni, elkerülhetetlennek látszik a bedőlése. A kínai árnyékbankrendszer, a pénzügyi alkímia és a transzparencia hiánya még elrejthet egy 12 milliárd dolláros bedőlést, de véráldozatok biztosan lesznek.
Már 2017-ben figyelmeztetett Haruhiko Kuroda, a Bank of Japan elnöke, hogy a kínai árnyékbankrendszer lehet a következő
tőzsdei beszakadás oka, és ennek kialakulását el kell kerülnie a többi országnak. Lényegében arra utalt, hogy ingatlanpiaci lufik alakulnak ki, aminek a fő oka az, hogy a hitelkihelyezésben nem szabályozott pénzügyi szereplők (bankok, befektetőházak, biztosítók, tőkealapok stb.) vesznek csak részt, hanem olyan társaságok, közintézmények is, amelyekre kevésbé szigorú ellenőrzés vár.
Kínában a fő gondot ekkor a helyi bankok és az önkormányzatok egy sajátos megoldása jelentette: az
árnyékbankrendszer jellemzően úgy jött létre, hogy a bankok befektetési társaságokat alapítottak, amelyek rajtuk kívül egyéni befektetőktől is vontak be tőkét. Az utóbbihoz kötvényeket bocsátottak ki, amelyek a pénzügyi szolgáltatók bizonytalan helyzete és kockázatos befektetései miatt eleve magas hozamot ígérő bóvli kötvények voltak. A befolyó pénzt aztán ingatlanfejlesztésekbe forgatták.
A VÉGEREDMÉNY AZ LETT, HOGY AZ ÁRNYÉKBANKRENDSZER ÓRIÁSI ROSSZHITEL-ÁLLOMÁNYT HALMOZOTT FEL, AMELYNEK TÖBBSÉGE KÖZVETVE VAGY KÖZVETLENÜL AZ INGATLANPIACHOZ KAPCSOLÓDIK.
A kínai ingatlanpiac erős kilengései csak növelték a volatilitást: a kínai szellemvárosokról, amelyek soha nem lakott ingatlanokról készültek, gyakran terjednek képek. A probléma ezeken lényegében látható: a könyvelés elviseli, hogy ezeket vagyonelemként tüntetik fel, de hamar kibukik, ha e befektetések soha nem termelnek pénzt. Ugyan volt arra akarat Peking részéről, hogy felesleges beruházások ne történjenek az országban, a koronavírus-járvány, a lezárások, a gyengülő fogyasztás miatt az ingatlanpiaci kereslet messze nem érte utol a kínálatot.
Csak takargatták a problémákat
Úgy tűnt, hogy a pekingi kormányzati szigorítások az elmúlt négy évben jól működtek. Bár korlátozták, hogy milyen hiteleket vehetnek fel az ingatlanfejlesztők, milyen beruházási projekteket hajthatnak végre, valamint milyen külső tőkebevonásokat hajthatnak végre, a rendszer leginkább csak arra volt jó, hogy elfedje a mélyben meghúzódó pénzügyi problémákat.
De árulkodó jelek már tavaly is voltak, hogy az ingatlanszektorban még mindig túl nagy az adósságállomány. A kínai hatóságok 2020 augusztusában 12 ingatlanfejlesztővel találkoztak, és arra kérték őket, hogy csökkentsék az adósságtól való függőségüket. Ehhez három vörös vonalat szabtak: ha több adósságot akarnak felvenni, akkor ahhoz korlátokat szabtak a vállalatok pénzforgalmához, eszközeihez és tőkeszintjéhez viszonyítva. Az Evergrande is egyike volt a tucatnyi cégnek, amelyek közül mindegyik legalább egy ilyen szabálynak nem felelt meg.
Egy évvel később az Evergrande és a Greenland volt az a két társaság, amelyek még mindig nem teljesítették az ismeretlen feltételrendszerű szabályozás kritériumait. Június végén a Greenland egy, míg az Evergrande mindhárom vörös vonalat átlépte. A kínai pénzügyi felügyelet és a hatóságok mégsem keménykedhettek velük, hogy ne ez indítsa be a dominóhatást – ahogy arról akkor a
CNBC írt.
Túl sok pénz, túl nagy bukás
Kína gazdasági növekedése nagy befektetői réteget hozott létre. A városi lakosság mintegy 96 százalékának van saját ingatlana, és az HSBC szerint több mint 2 millió embernek van legalább 1,5 millió dollár befektetni való tőkéje. A nyugdíjak – ahogy Magyarországon – egyre kevésbé biztosítanak jó életfeltételeket, ami miatt sokan keresnek magas hozamú befektetéseket. Az egyik legnépszerűbb elemek a vagyonkezelési termékek (wealth management product, WMP), amelyek elég sajátságosan működnek Kínában.
A kibocsátók – köztük bankok és ingatlanfejlesztők – lakossági és vállalati befektetők számára értékesítenek ilyeneket, ezek gyakran a betéteknél jóval magasabb hozamot fizetnek. A China Merchants Bank, az ország egyik legnagyobb hitelezője az applikációja szerint 2,95 százalék és 6 százalék közötti hozammal kínál vagyonkezelési termékeket. A Ningbo Bank regionális hitelező 9,5 százalékos becsült hozamú termékekkel is rendelkezik. Viszont a banki WMP-k portfóliójában főleg részvények, ETF-ek, határidős ügyletek szerepelnek.
Az ingatlanfejlesztők – így az Evergrande is – egy piramisjátékhoz hasonló megoldást használtak: papíron arra ígértek hozamot, hogy az ingatlanjaikat kiadják és eladják, részben pedig új ingatlanok építésére gyűjtöttek, amiket eladnak.
A rendszerben egyre növekvő számú lakás előértékesítéséből, valamint több százezer egyéni befektetőtől gyűjtenek készpénzt, amelyet aztán a további értékesítések finanszírozására használnak fel a folyamatban lévő építkezések felgyorsításával és az előlegek finanszírozásával.
ÁM MINDEN PIRAMISJÁTÉK, AZAZ A PONZI-SÉMÁRA ÉPÜLŐ BEFEKTETÉSI STRUKTÚRA CSAK ADDIG MŰKÖDIK, AMÍG ELEGENDŐ PÉNZ FOLYIK BE, HOGY FIZESSÉK A KIFUTÓ PROJEKTEKET, ÁLLANDÓ GYORSULÁSRA ÉS NÖVEKEDÉSRE VAN SZÜKSÉG, VISZONT EZ A VÉGTELENSÉGIG NEM TARTHATÓ, A PIRAMIS PEDIG MINDIG ÖSSZEOMLIK.
A gond az, hogy a bankok tartható, 5-10 százalék közötti hozamával szemben 12 százalékot ígért az Evergrande, amire milliók ugrottak rá. A cégnek jelenleg mintegy 800 befejezetlen projektje van, és sajtóértesülések szerint körülbelül 1,2 millió ember vár arra, hogy beköltözhessen. Még többen pedig azt várják, hogy a cég kifizesse számukra, hogy beköltözhetnek. Két dolog derült ki eddig: az Evergrande dollármilliárdokkal tartozik a befektetőknek, az önkormányzatokkal közös fejlesztései pedig hatalmas rosszhitel-állományt halmoztak fel. Az árnyékbankrendszer és a Ponzi-séma egyszerre dőlt be az esetükben.
A fő probléma, hogy a járvány gazdasági hatásai miatt az építési költségek megugrottak, az Evergrande nehezen tudott a WMP-ken tőkét bevonni, így viszont sem a fejlesztéseket, sem a befektetőit nem tudta kifizetni. Először 2021. augusztus 25-én közölte a csőszállító Yonggao Ltd., hogy nem fizették ki a beszállítói számláikat, majd egyre több alvállalkozójuk kezdett velük pereskedni. Ősszel pedig sorra mulasztották el a fizetési határidőket, főként a külföldieknek is értékesített offshore-kötvényeikre. Viszont a fizetésképtelenség formális kimondását megúszták: a 30 napos türelmi időn belül (állítólag) mindig fizettek – eddig.
Adóssághegy és körbetartozás
Az Evergrande ráadásul nem az egyetlen problémás szereplő Kínában: amellett, hogy más ingatlanfejlesztők is hasonló sémát követtek, a WMP-ket nagy mennyiségben vásárolták más vagyonkezelő cégek is. A kínai fejlesztőknek 102 milliárd dollárnyi befektetői követelést kell visszafizetniük a következő 13 hónapban, 2022 végéig. Az Evergrande a világ legeladósodottabb fejlesztője, pontosan azért, mert a 68 kínai trust cég szinte mindegyikével üzletelt. A legutóbbi hitelfelvételi közzététele alapján a teljes finanszírozás 41 százalékát ezek a termékek tették ki – foglalta össze korábban a
Bloomberg.
A Guosheng Securities becslése szerint a fejlesztőknek összesen 14 milliárd dollárnyi, decemberben esedékes kölcsöne van, beleértve néhány olyan „single trust” néven ismert, testre szabott terméket, amelyeket a Use Trust nem követett nyomon. A Guosheng szerint a visszafizetési nyomás jövő év márciusában, májusában és júniusában tovább nő majd, amikor havonta több mint 50 milliárd jüan (7,85 milliárd dollár) értékű bizalmi vagyonkezelő alap jár le.
A válság mostanra elérte a többi ingatlanfejlesztőt is: sorra bukja a rendes fizetési határidőket a Kaisa Group és a Fantasia Holdings is. A Greenland egyelőre még képes fizetni, de az értékpiaci kereskedésbe került kötvényeinek árfolyama zuha, ugyanígy bukik a Xiamen Yuzhou Grand Future Real Estate Development, a Yango Group és a Guangzhou R&F Properties is. Ha e cégek is fizetésképtelenné válnak, akkor az az egész kínai ingatlanpiacot, vele a pénzügyi szektort is leránthatja, de még önkormányzatok, tartományi kormányok is bukhatnak az árnyékbankrendszer hitelezései miatt is.