Mondjuk ki: a balos idealizmus több mint ezer izraeli civil életébe került – és még sok életbe fog kerülni
A Hamász támadása után a lázító hangok elhalkultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhatott szembe a baloldal Izrael biztonsági létérdekeivel?
Sebes Gábor
Az első és legfontosabb kérdés: hogyan jött létre a gázai terrorista patkányfészek?
2005-ben Ariel Saron miniszterelnök vitte keresztül a kivonulást az 1967-ben megszállt gázai övezetből. (1967 előtt a terület egyiptomi megszállás alatt volt.) Az izraeli megszállás alatt összehasonlíthatatlanul jobb volt az élet, mint most. Működött a gazdaság és a kereskedelem, gázaiak tízezrei jártak át Izraelbe dolgozni. Mélytengeri kikötő és repülőtér épült (mindkettőt lerombolta Izrael a második intifáda alatt, 2001-ben).
A 2003-as választáson Saron győzelmet aratott a munkáspárti Amram Micna fölött, akinek a programja tartalmazta az egyoldalú (tehát a palesztinokkal nem letárgyalt) gázai kivonulást, amit Saron ellenzett.
2004-ben viszont már ő jelentette be, hogy 2005 végére nem lesz több zsidó Gázában.
A kivonulás elleni tüntetéseken több mint hatezer embert tartóztattak le, sokukat hónapokig tartották börtönben tárgyalás nélkül. A gázai telepeseket – akik a hadsereg tisztiiskolásainak egyharmadát adták – veszélyes fanatikusoknak állította be a sajtó. Mivel a bibliai Izrael földjét (aminek Gáza is része) a vallásos cionisták érezték a magukénak, a sajtó kijelentette, hogy ezek nem is zsidók, nem érdemesek a hadsereg védelmére, és numerus clausust kellene bevezetni rájuk a hadseregben.
Mi volt Saron pálfordulásának az oka? A 2003-as választás előtt kiszivárogtatták a sajtónak, hogy Saron és fiai ellen megvesztegetés miatt nyomozás folyik. Mivel a bíróságok baloldali befolyás alatt álltak, Saron Izrael biztonságát áldozta fel a családja mentessége érdekében, átvéve a baloldali politikát.
A kivonulást végrehajtó és a zsidó telepeseket otthonaikból elűző hadsereg vezérkari főnöke Mose Jaalon volt, aki most a kormányellenes lázongások egyik vezéralakja.
A baloldal azt ígérte, hogy a kivonulás után Gázából kis Szingapúr lesz. Benjamin Netanjahu, a Saron-kormány pénzügyminisztere viszont lemondott posztjáról, mert meggyőződése volt, hogy inkább kis Afganisztán fog létrejönni, iráni befolyással.
Neki lett igaza, és most az ő nyakába szakadt az egész megoldhatatlan probléma.
Mi a magyarázata a kivonulás baloldali támogatásának?
Melanie Phillips neves zsidó publicista találóan írja le a baloldal hittételét: „Ők egy olyan nyugati kultúra részei, amely már nem hajlandó felismerni a gonoszt. Ehelyett olyan motívumoknak próbálja tulajdonítani a gonoszságot, mint az elnyomás. Bemagyarázza magának, hogy minden agresszivitás kompromisszummal megoldható. Nem hajlandó elfogadni, hogy néha nincs más lehetőség, mint harcolni, amíg a gonosz erőit katonailag nem győzzük le.”
A baloldal úgy gondolja, hogy az „elnyomás”, az „egyenlőtlenség”, a „kirekesztés” megszüntetése elhozza a földi paradicsomot, a palesztin farkas együtt fog legelészni a zsidó báránnyal, és nem törekszik többé a kiirtására.
18 évvel a kivonulás után a 40 zsidó csecsemőt lefejező, több mint 200 fesztiválozó fiatalt lemészároló Hamász erre rácáfolt.
A Hamász szombati támadásának közvetlen előzményei
Izraelben már 40. hete folytak szombat esténként a százezres tüntetések a kormány igazságügyi reformja ellen. Itt csak dióhéjban a reform okairól.
A ’90-es években Aharon Barak, a legfelsőbb bíróság elnöke néhány sarkalatos törvényt önkényesen kinevezett alkotmányerejűnek, miközben Izraelnek nincsen alkotmánya. (Az izraeli jogrendszer brit mintára alakult ki, és Nagy-Britanniának sincs alkotmánya.)
Ezeknek a törvényeknek a kreatív értelmezésével kialakított néhány jogelvet, amelyek segítségével gyakorlatilag korlátlan hatalomra tett szert a törvényhozó és a végrehajtó hatalom fölött.
Nekünk ismerős lehet a módszer, hiszen Sólyom László elnöksége alatt – Isten nyugosztalja – az Alkotmánybíróság kidolgozta néhány nagyon általános jogelv, – pl. az „emberi méltóság” és a „jogállam” – alapján a láthatatlan alkotmány elméletét. Ebből egész jogi légvárat épített, amiben csak ő ismerte ki magát. Ennek szobáiban az Antall-kormány elveszetten bolyongott, hiszen hogyan lehet betartani egy láthatatlan alkotmányt?! A magyar a világon az egyik leginkább aktivista alkotmánybíróság volt, magyarán olyan ügyekben ítélt, amikben máshol nem volt szokás.
Barak jogi forradalma része volt, hogy bárki bármilyen ügyben fordulhatott a Legfelsőbb Bírósághoz. NGO-k, civilek, „jogvédők” természetesen éltek a lehetőséggel.
A Legfelsőbb Bíróság fenntartotta magának a jogot, hogy a parlament által hozott bármely törvényt megsemmisítse, és ehhez elég volt kimondania, hogy a törvény „nem ésszerű”; nem kellett bizonyítania, hogy más törvénybe ütközik. A baloldali iskolákban tanult, dinasztikus jogászcéh más módon is uralkodik: minden minisztériumban ott ül egy jogtanácsos, amely a miniszter bármely intézkedését megsemmisítheti. A fő jogtanácsos (magyarra helytelenül főügyésznek szokták fordítani) nemcsak az ügyészséget irányítja, de a kormány jogtanácsosa is, valamint képviselője a bíróság előtt. Képzeljük el, hogy egy nemzeti-vallásos jobboldali kormánynak egy balos-ateista jogász tanácsait kell megfogadnia, és az képviseli a bíróság előtt!
Így aztán hiába választottak jobboldali kormányokat, a balos Legfelsőbb Bíróság akadályozta a programjának végrehajtásában. Netanjahu új kormánya egyik miniszterének kinevezését például egyszerűen megsemmisítették, felülírva a választók akaratát.
A bíróság a Tel Aviv–Jeruzsálem vonat megépítését évekig akadályozta azért, mert 350 méteren túlment az 1967 előtti tűzszüneti vonalon, és ahhoz ragaszkodott, hogy a palesztinokat egy Hebron és Gáza közötti autópályával „kártalanítsák”. Vallásos cionista településeket arabok befogadására kényszerített, míg a beduin és arab falvak dönthetnek arról, hogy kit engednek betelepülni. Az antiszemita BDS (Bojkott, Tőkekivonás, Szankciók) mozgalom aktivistái elleni törvényeket viszont „észszerűtlennek” minősítette.
Néhányszor megakadályozta terroristák házának lerombolását.
A zsidó szokás szerint férfiak és nők külön imádkoznak. A Tel-Aviv-i polgármester betiltotta nyilvános helyeken a „szegregált” imádkozást, és ezt a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta. Kimondta az LMBTQ-„közösség” „családhoz való jogát”. Megakadályozta illegális migránsok kiutasítását.
A világon nincs még egy bíróság ekkora hatalommal. Ezt akarta korlátozni a Netanjahu-kormány, ami a vereségébe belenyugodni nem tudó baloldal lázadásához vezetett.
Már a választás előtt, az előrejelzések ismeretében szervezni kezdték a lázadást, ezért teljesen világos, hogy az igazságügyi reform ehhez csak ürügy és magyarázat a külvilág számára. A Netanjahu-kormányt mint a jogállam és a demokrácia lebontóját állítják be. A Legfelsőbb Bíróság túlhatalmának csökkentését pedig mint a bírói függetlenség felszámolását, a kormány ellenőrzés alóli kibújását bírálják. Ez is ismerős Magyarországról, ugye...?
Az izraeli parancsnoki lánc több pontján ott ül egy jogász, akinek a jóváhagyása nélkül nincs döntés.
Beleszólnak a célpontok kiválasztásába is.
Az a feladatuk, hogy ellenőrizzék, nem ütköznek-e a nemzetközi vagy hadijogba a döntések.
Hogy nézett ki 2014-ben egy gázai bevonulás?
„Több ezer röplapot dobtak le a faluba. Ezek a szórólapok biztonságos evakuálási útvonalat és biztonságos úticélokat javasoltak Gáza városán belül. Az IDF naponta küldött hasonló üzeneteket a helyi televízión és rádión keresztül. De ez még nem minden. Az IDF több tucat telefonhívást is intézett Shedzsaja befolyásos polgáraihoz, arra kérve őket, hogy adják tovább a közelgő IDF-betörés hírét.
Ezer és ezer figyelmeztetést adtak át. Az izraeli katonai hatóságok lényegében megmondták az ellenségnek, hogy az IDF csapatai hol és mikor fognak bevonulni a faluba. És három napon keresztül a Hamász harcosai, akik nem voltak buták, teljes mértékben kihasználták ezt. Jobban beásták a saját erőiket. Aktiválták a csapdákat. Elrejtették az improvizált robbanótesteket. Mesterlövészeket állítottak tökéletes pozícióba. Újabb harcosokat hoztak be. Előre elhelyezték a fegyvereket. Készenlétbe helyezték a terroralagútjaikat.”
Mire jó ez, miért csinálják? Mert megfelelési kényszerük van a „nemzetközi közösségnek” nevezett bohóc- és gazember-koalíció iránt. Akik természetesen magasról tesznek Izrael érdekeire és „arányosságra” szólítják fel.
Az IDF gúzsba kötve táncol. Nincs még egy hadsereg a világon, ahol jogászoké a végső döntés.
A tiltakozó mozgalom hatására idáig példátlan módon több mint tízezer(!) tartalékos megtagadta a szolgálatot Köztük 500 pilóta is, akik a hadsereg elitje.
A Hamász támadása után a lázító hangok elhalkultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhatott szembe a baloldal Izrael biztonsági létérdekeivel?
mandiner.hu