Dan Haluc, aki 2006-ban vezérkari főnök volt, beadványban fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy távolítsa el hivatalából a kormányt. Jair Golan korábbi helyettes vezérkari főnök Izraelt a náci Németországhoz hasonlította. Tamir Pardo, akit 2011-ben Netanjahu nevezett ki a Moszad vezetőjének, Izraelt apartheid-államnak nevezte. Ezek az urak nem a baloldali kormányok alatt fejtették ki véleményüket.
Joszi Melman, a Hárec című nagy példányszámú baloldali lap vezető hírszerzési és katonai szakértője azt fejtegette könyvismertetőjében, hogy a katonai puccs – ami szerinte már folyamatban van – jogos és indokolt lépés a kormány leváltására.
A Hamász támadására ezek a hangok elhalkultak, a tartalékosok bevonultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhattak katonák szembe Izrael biztonsági létérdekeivel?
Például úgy, hogy a balliberális Wexner Alapítvány már évek óta küld vezető tiszteket továbbképzésre Amerikába. „Sokszínűség és befogadás” (Diversity and Inclusion), ezek a woke jelszavak az alapítvány fő értékei. Ösztöndíjasuk volt egy legfelsőbb bíró, Aviv Kochavi korábbi vezérkari főnök, a már említett Jair Golan korábbi helyettes vezérkari főnök és öt tábornok, magas rangú rendőrtisztek mellett.
Júliusban a hadseregnek be kellett mennie a dzsenini menekülttáborba, annyira elviselhetetlenné váltak az onnan kiinduló, napi rendszerességű terrortámadások. Az elmúlt másfél évben az előző kormány politikájának és az IDF támogatásának eredményeképpen a terület mini-Gázává vált. 2021 szeptemberében Benny Ganc akkori védelmi miniszterrel közösen a Központi Parancsnokság vezetője, Jehuda Fuchs vezérőrnagy öt hónapos moratóriumot rendelt el a hadsereg dzsenini műveleteire, a „Palesztin Hatóság megerősítése” érdekében.
A Palesztin Hatóság az USA által finanszírozott költségvetésének 7%-át arra fordítja, hogy fizetést adjon az izraeli börtönökben raboskodó terroristáknak és nyugdíjat fizessen a halott terroristák családjainak.
Ezek a fizetések a bűncselekmények súlyosságával emelkednek. A kődobálók alapfizetése havi 1400 sékel. A terroristák többletpénzt kapnak, ha zsidókat gyilkolnak meg, és minél több zsidót ölnek meg, annál több pénzt keresnek. A terroristák fizetése átlagosan háromszorosa a Palesztin Hatóság által uralt területek átlagjövedelmének.
A Központi Parancsnokság legfelsőbb tisztje mégis ragaszkodott ahhoz, hogy a Hatóság ellenzi a terrorizmust.
Egy nappal a dzsenini hadművelet előtt jelent meg a hírekben, hogy az IDF, a Sin Bét (belső elhárítás) és a rendőrség közös egységet hoz létre a „telepes erőszak” megfékezésére.
Azokban a napokban egy környékbeli tehénpásztort támadott meg több száz palesztin Umm Cafából. Az IDF nem küldött ki erőket, hogy megvédjék őt a több száz palesztintól, akik tűzijátékkal és kövekkel támadtak rá és teheneire. Erre telefonált a környező falvak lakóinak, akik megszegték a szombati tilalmat, hogy megmentsék őt.
Ahelyett, hogy köszönetet mondott volna a zsidó falusiaknak, a hadsereg erőszakos banditáknak nevezte őket, amiért felfegyverkezve keltek a tehénpásztor védelmére.
A Bennett–Lapid–Gantz-kormány olyannyira lekötelezettje volt a Biden-kormánynak, ahogyan egyetlen korábbi izraeli kormány sem. Kormányuk ahelyett, hogy megvédte volna Izrael kibervédelmi iparát, inkább lemondott róla, hogy megnyugtassa Washingtont. A védelmi minisztérium az amerikaiak követelésére befagyasztotta a legtöbb kiviteli engedélyt, az amerikaiak pedig egyszerűen úgy döntöttek, hogy lebontják és átveszik a támadó kiberipart. (Ennek az amerikai kampánynak volt a része a Magyarországra is leágazó „Pegazus-botrány”, ami az izraeli NSO termékét úgy állította be, mint amellyel törvénytelen és diktatúrához méltó megfigyeléseket végeznek.)
Az izraeli hírszerző ügynökségek vezetői felháborodtak. Hiába panaszkodtak, hogy az iparág leépítése hatalmas károkat okoz Izrael önvédelmi képességének.
Rövid időn belül az izraeli kiberbiztonsági cégek összeomlottak, eladták részvényeiket, vagy bezárták offenzív kiberrészlegeiket.
Ez is hozzájárulhatott a mostani hírszerzési kudarchoz.
Hírszerzési kudarc
Az izraeli honvédelem vezetése nem tartotta képesnek a Hamászt ilyen szervezettségű, gyakorlatilag összfegyvernemi, földön-vízen-levegőben végrehajtott támadásra. Abból indultak ki, hogy az eddig szokásos határmenti villongások és néhány tíz rakéta kilövése a legtöbb, amire képesek. Ez hírszerzési kudarc és szervezeti vakság.
Az azonban már ideológiai vakság, hogy azt hitték, a Hamász megjuhászodott, és a kormányzás gondjai arra fogják késztetni, hogy a lakosság jólétével foglalkozzon.
Azt hitték, a Hamászt motiválni lehet erre, ha 18 ezer palesztinnak izraeli munkavállalási engedélyt adnak, és enyhítenek a blokádon...
A Gonosz létezik, a Hamász soha nem fog letenni Izrael megsemmisítéséről.
A balos idealizmus több mint ezer izraeli civil életébe került, és még sok életbe fog kerülni.
A Hamász támadása után a lázító hangok elhalkultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhatott szembe a baloldal Izrael biztonsági létérdekeivel?
mandiner.hu