Ezt Ő is elmondja, hogy még ha így is történt történészi szempontból nem tekinthetők megbízható, hiteles forrásoknak. Tehát nem is látom okát és értelmét pont azt kétségbe vonni, mondjuk úgy kocsmai stílusban támadni, amit ő is úgy nevez meg, hogy nem hiteles forrás. Ezt nem tudom, hogy miért olyan nehéz megérteni, sőt azt se, hogy miért én nekem kell -úgy, hogy nem is tisztem- megkeresni a fellelhető anyagot és bizonyítani, hogy igenis, van nyoma. Másrészt még annyit hozzátennék, hogy a történelem számos fajsúlyosabb dogmájában sincs kellő számú hiteles, egymást alátámasztó forrás (és itt nem csak az írottra gondolok) mégis elismert, sokszor közismert és tanított, terjesztett tényekként kezeljük őket.
Kun Miklóstól az interneten e témában a legkorábbi említést 2007-es dátummal láttam, tehát az alábbi magyar nyelven megjelent írás után 1 évvel, és hárommal az eredeti orosz nyelvű után, ha volt is korábbi említése én azt nem találtam. A dologhoz hozzátartozik, hogy ezek az iratanyagok viszonylag későn váltak kutathatóvá és akkor sem minden, de pl 1956-os lengyel-magyar események voltak az elsők között 1996-ban, tehát teljesen reális, hogy 2004 környékére sikerüljön egy feldolgozható anyagot letenni az asztalra és az magyarul 2006-2007 körül kerül terítékre.
Az elnökségi ülésről ezt találtam:
http://epa.oszk.hu/00900/00995/00007/pdf/szemle06-3_02.pdf
Múltunk 2006. 3. 2094-303. old. SZKP KB Elnökségének üléseinei Alekszandr Sztikalin, Fordította: Moharos Éva /Eredeti lábjegyzetben megemlítve: Prezidium CK KPSZSZ 1954–1964. T. 1.Csernovije protokolnije zapiszi zaszedanyij. Sztyenogrammi. Pod redakcijej akagyemika A. A. FURSZENKO. Rosszpen, Moszkva, 2003. (Második javított és bôvített kiadás, Moszkva, 2004.) 1344 p. [Az SZKP KB Elnöksége 1954–1964. Nyers jegyzôkönyvi feljegyzések az ülésekrôl/
Az írásból:
"A tárgyalt kötetben publikált anyagok forrásértéke igen jelentôs. Eze-
ket a feljegyzéseket nem akarták nyilvánosságra hozni, ezért mentesek
a szándékos ferdítésektôl" -írja a szerző a 264. oldalon
"1964. augusztus 19-én a Magyarország és Románia számára egyaránt
„igen fájdalmas” üggyel (ezek a nemsokára távozni kényszerülô Hrus-
csov saját szavai) foglalkoztak: Erdély kérdésével. Ennek elôzménye az
volt, hogy Mao Ce-tung a japán szocialistákkal beszélgetve ismertette
Kína Szovjetunióval szembeni területi követeléseit. Az SZKP KB Elnök-
sége ehhez kapcsolódva általánosabban óhajtotta megtárgyalni a prob-
lémát: a szocialista táboron belüli kapcsolatokra károsan ható vitás te-
rületi kérdéseket. Annak érdekében, hogy demonstrálja, mennyire
tiszteletben tartja a Szovjetunió a népek akaratnyilvánítását a vitás terü-
leti kérdésekben, Hruscsov népszavazást javasolt a kárpátaljai magya-
rok között. „A következôrôl van szó – mondta. – Van nálunk 120 000
magyar. Kérdezzük meg ôket, hogyan akarnák megoldani a kérdést.
Majd meglátjuk, mi lesz; nekünk csak elônyünk származhat belôle. Prob-
léma nincs, a politikai nyereség óriási!” Mint Hruscsov ezt követô sza-
vaiból megtudhatjuk (851.), Kádárral folytatott egyik nem hivatalos be-
szélgetésükben már érintették ezt a kérdést. A szovjet vezér kifejtette a
maga verzióját a korai magyar történelemrôl, amihez nyilván azt hasz-
nálta föl, amit még Ukrajnában dolgozva hallott a helybeli értelmisé-
giektôl. „A magyarok – mondta – benyomultak az ukrán földekre és ki-
szorították onnan az ukránokat. Megszállták a legjobb földeket, az
ukránoknak pedig be kellett települniük a hegyekbe. Megmondtam Ká-
dárnak, hogy »maguk elvették ôseink földjét«.” Állításának igazolására
Hruscsov egy gobelint említett, amelyet a magyar Parlamentben látott:
Árpád fejedelem (Hruscsov nem emlékezett pontosan a névre, Arbatot
mondott, nyilván a híres moszkvai utcára asszociálva) odament hadse-
regével a szlávokhoz, és vizet, földet, füvet kért tôlük.
Az egyre ingoványosabb talajra tévedô Hruscsovval szemben a realista
Kádár jobbnak látta, ha nem követi moszkvai patrónusát a fantáziálás
világába, ezért tréfával ütötte el a dolgot: „Mi az Urálon túlról jöttünk,
adjon hát nekünk ott földeket.” Kádár megengedhette magának ezt
a hangot, kettejük viszonya fesztelenebb volt, mint általában a pártve-
zetôké." - 302. oldal.
(a többi azért nem volt ennyire tiszta főleg hiányzott belőlük a magyar kisebbség közvetlen fenyegetettsége,gondoljunk csak Eszékre)
