Amit mi már 1989 után megismertünk, megtudtunk, hogy a rendszerváltás nem más, mint gengszterváltás, azt a fehérorosz nép majd szintén megtanulja. Ezt hívják történelmi evolúciónak. Belorusszia nagy tragédiája - akárcsak Ukrajnának -, a történelmi öröksége, a SZU öröksége és helyük a térképen. Mi is szenvedünk eleget ettől, de náluk hatványozott a hatása. A Nyugat által táplált illúziók most még termékeny talajra hullanak, hanem amikor jönnek a gyár-megszűnések, áremelések, privatizációk, akkor fel fognak ébredni. Az összes SZU utódállamban észrevehető - még a sokkal jobb gazdasági helyzetben lévő Balti államokban is -, hogy a várakozásoknak csak nagyon kis része teljesül, az is csak akkor, ha a hatalmukat átmentett párt-oligarchák kicsit intelligensebbek az átlagnál.
A belorusz lakosság - igen tisztelt Haubagoi megállapításával szemben -, szerintem inkább áldozat. Naiv, szimpatikus, a média által félre- és megvezetett tömeg. Ahogy mi is megtanultuk, hogy a világ ellen nem lehet p....sálni, ők is meg fogják. Lesz majd hős belorusz kislány, stb. Nekik Oroszország egy olyan szomszéd, amely nem hagyható figyelmen kívül soha. Ahogy az USA érvényesíti a Pax Americanát, úgy Oroszország is érvényesíteni fogja érdekeit, ha tetszik ez a Nyugatnak, ha nem. Lehet, sőt egyre valószínűbb, hogy Lukasenkónak előbb-utóbb vége. Az új vezetés pedig - ha életben és hatalmon kíván maradni -, ki kell egyeznie Oroszországgal. A hangsúly a KELL szón van. Ha ügyes lesz az új vezetés (hisz ott is vannak tehetséges emberek), akkor Lengyelország és Oroszország között egy politikai-kereskedelmi hidat építhetnek. Nagy meló lenne, de a hozadéka megérné. Ha tehetetlen vezetés lesz, akkor pedig tessék kicsit oldalra nézni, ott van Ukrajna.