Innen folytatva.
Az orosz és magyar társadalmak egy nagyon hasonló, sajátos körforgásban vannak az anarchia és a centralizáld rend körül. Természetesen minden társadalomra igaz, hogy a rossz idők erős embereket teremtenek, az erős emberek rendet és ismerjük tovább újra a rossz időkig. Csakhogy ez viszonylag enyhe formában létezik több nagy civilizációban, így a nyugatiban vagy kínaiban is, míg az eurázsiaiban, ahová inkább tartozunk mi magyarok immár, az oroszokkal együtt, elég élesen, általunk is átélt módon. Nagyjából a következő a helyzetünk. Az egyén hatalomvágyát az intézmények tudják mérsékelni, amennyiben az egyén biztonságot (jog, vagyon, stb.) remélhet az intézményektől, ezért lemond a lehetségesen gyakorolható hatalma egy részéről. Ez különösen akkor fontos, ha jelentős vagyon és hatalom birtokában tudod ezt megtenni. Ha nem, akkor akkor az ilyen körülmények közé kerülő egyének ki kell maxolják a hatalmukat, ami -a versengő oligarchák- borzalmas közállapotokat, majdhogynem államnélküliséget teremtenek, annak minden velejárójával a köznépre nézve, akire appelálva végül valaki kimaxolja úgy a hatalmat, hogy letör minden mást, szükségképpen brutálisan és totálisan és kiépíti a saját, különbejáratú hatalmi piramisát, ami leuralja az egész társadalmat. Aztán működik ez, amíg működik, leginkább annak függvényében, hogy mennyire teszi működőképessé a társadalmi intézményeket és ezáltal válságállóvá a rendszerét. Olyan nagyon nem tudja, mert egy ilyen rendszerben nem létezhetnek független intézmények, mert azokat elfoglalnák és a hatalmi stabilitás elleni támadásra használnák fel ellenzéki csoportok. Ahogy azt látjuk a legutolsó kis tüntetés kisiklatásáig is az ellenzék részéről. Magyarán csak leuralni lehet minden intézményt és lezülleszteni addig, amíg nem bólogat, különben oda a stabilitás, ami a népszerűség alapja. Brutális kényszer, aztán ha meginog a rendszer az intézmények hiánya miatt kezdődik előről ugyanez.
Miért nem tudnak megerősödni az intézények az eurázsiai civilizációban és tudtak a nyugatiban vagy a kínaiban? Ez egy jó kérdés, mert úgy nézem hamarosan mind az oroszok, mind mi magyarok szembetaláljuk magunkat a stabilitást jelentő korszak végével. Nagyon hamarosan, kell tehát legyen fogalmunk arról, hogy mi a hiba és merre tovább, ha jót akarunk magunknak!
Hogy mi volt a nyugati intézmények megerősödésének oka azt jól tudjuk: A Katolikus Egyház (a kínaiban a konfucionizmus) Mint kikezdhetetlen független intézmény olyan hagyományt teremtett, amit még az egyházat elpusztító zsarnokságok (protestantizmus) is követtek, míg a katolikus királyi abszolutizmusok egyenesen az egyház helyébe helyezték az államot és vitték tovább a hagyományt valamiféle önkontrollt gyakorolva az államuk javára. Ez kritikus volt, de ennek vége van nálunk az 1945-ös kataklizmával, ami után a megszálló szovjetek szisztematikusan kiirtották a honi kollaboránsaik segítségével az addigra már polgári-horthysta hagyományt és helyébe tették a bábállamuk nyílt zsarnokságát több generáció valóságává. Nálunk ezután már nem volt valamiért visszaút. Valószínűleg valahol előtte is félúton billegtünk a Nyugat és Eurázsia között és a nyugatos-horthysta elit, polgárság, annak intézményei elpusztításával megszakadt egy olyan kapcsolat ami ezer éven át egy másik civilizációhoz kötött minket. Immár egy csónakban evezünk az oroszokkal, csak egy előnyünk van, az elpusztított nyugati intézményrendszer kulturális öröksége itt maradt. Magyarán tudunk gondolkodni, vannak fogalmaink és nyelvünk annak kifejezésére, hogy valamilyen társadalmi problémánk van, ellentétben az átlag orosszal, aki ezt máig a Nyugattól kölcsönzi, nekünk saját, magyar nyelven meghonosodott fogalomtárunk, filozófiáink vannak a problémamegoldásra, így egy erről gondolkodó magyar nem kerül automatikusan a hazaáruló, nyugatbérenc, antiorosz szituációjába. Mégha a tényleges bérencek -akik vannak számosan-, pontosan ezen a nyelven mentegetik is magukat, hogy ők csak másképp gondolkodók. Persze, megfizetve másoktól. De ettől még lehet ezt és csinálják sokan megkérdőjelezhetetlenül kritikai alapállásból, hazafiságból.
De mégis, hiába állunk kicsit jobban, az elmúlt harminc évben nem tudtunk kitermelni mást, mint pontosan ugyanazt, amit az oroszok. Krízis, anarchia (90' évek), a fejlődést lehetővé tevő, a társadalmat stabilizálni tudó intézményeket szétverő helyi kis zsarnokok (2002-2010: Gyurcsány-korszak) és végül a stabilitást jelentő egyedül győztes oligarcha és annak az egész államot leuraló korrupciós piramisa, mint a stabilitás alapja (Orbán). Lehetséges, hogy ezt most tűnik csak fel nekünk, eddig nem realizáltuk, hogy mennyire bajban vagyunk, mert ez olyan primitív körforgásba taszít minket, amiben oroszok, ukránok, beloruszok nyomorodnak meg. Ez lehet az oka annak is, hogy a magyar gazdaság mindig lassabban fejlődött, a magyar átlagpolgár helyzete mindig drasztikusan rosszabb mutatókkal rendelkezett, mint a Nyugathoz való kapcsolataikat valamiért jobban megőrző cseh, lengyel vagy szlovén szomszédainké. Akkora hendikepp ez a társadalmunknak, hogy igazából mégcsak társadalomról se beszélhetünk itt, mert az is egy intézmény, ahhoz is bizalom kellene. Ez nem létezik. Az anarchiát a bizalmatlanság, az annak véget vető rendszert pedig a félelem alapozza meg, leginkább embertársainktól. Mondjuk azoktól akik megveszekedetten az anarchiára szavaznának.
Ebben a pillanatban, amikor ezt írom el nem tudom képzelni, hogy honnan teremtene, kölcsönözne bizalmat egy ilyen embertömeg többsége egy változáshoz! Pedig az közel van, lehet egy éven belül anarchia jön a saját korrupciójának, nepotista kontraszelekciójának következtében bukó rend helyébe és jó lenne, ha lennének válaszaink a hogyan továbbra!