Pehely irta a http://444.hu/2015/09/09/roszke-2/ komentjében
Ez Allah (Isten)
akarata
A Korán, azaz a muszlimok szent könyve
nem egy egyszerű könyv, hanem maga Allah (Isten) szava tökéletes formában, ahogyan azt Dzsibril (Gábriel) arkangyal elvitte Mohamed prófétának, az iszlám
alapítójának, látomások formájában. Éppen ezért a Koránt megváltoztatni vagy átértékelni nem lehet – ami abban áll, az Allah (Isten) szava, tehát úgy
helyes, ahogy van. A Korán 3.5 szerint az iszlám a tökéletes vallás. A Korán
33.21 szerint Allah küldötte (Mohamed próféta) példakép. Amit ő tett, az
helyes, és a muszlimoknak követniük kell az ő példamutató cselekedeteit. Ezeket
az ismérveket kell szem előtt tartani, mielőtt bárki megpróbálna ideologizálni,
hogy a VII. században keletkezett előírásokat már nem kell figyelembe venni,
mert azok az idők elmúltak. Szó sincs erről – ezek az előírások ugyanannyira
hatályosak és kötelezőek ma, mint ezernégyszáz éve.
A muszlimok a
legjobbak; a nem muszlimok hitványak
A Korán 3.11 szerint a muszlimok, azaz
Mohammed próféta követői a legjobbak a népek közül. A Korán 98.6 szerint azok,
akik nem hisznek az iszlámban, a Koránban és Mohamed prófétában, ide értve még
a Könyv népeit is (azaz a zsidókat és a keresztényeket is), a pokol tüzére
jutnak. Akik nem hisznek az iszlámban, a Koránban és Mohamed prófétában, azok a
leghitványabb teremtmények. A Korán 48.29 szerint Mohamed próféta Allah követe,
és azok, akik vele vannak, keményen bánnak a hitetlenekkel (a nem
muszlimokkal), viszont irgalmasak egymással (a muszlimokkal) szemben. Azért nem
alkalmazkodnak, mert meg vannak győződve arról, hogy ők a felsőbbrendűek,
mindenki más pedig alsóbbrendű. Soha nem is fognak alkalmazkodni, amint azt
számos nyugat-európai, kanadai, amerikai és ausztráliai példa is alátámasztja.
Dzsihád (kombinált, azaz nyílt
ÉS fedett háború az iszlám győzelméért). A dzsihád szó eredeti jelentése
küzdelem. A Koránban a jelentése küzdelem (harc, háború) azért, hogy a világ
minden országa muszlim országgá váljon. A Korán 9.29 szerint a hívőknek (a
muszlimoknak) harcolniuk kell azok ellen, akik nem hisznek Allahban, vagy a
Végítélet Napjában; vagy akik nem tiltják azt, amit Allah vagy Mohamed próféta
megtiltott; vagy akik nem hisznek az igaz vallásban (az iszlámban), még a Könyv
népei (azaz a zsidók és a keresztények) ellen is, egészen addig, amíg azok
alávetettségbe nem esnek, alázatosan nem fizetik a dzsizját (a hűségadót a
muszlimok részére), és át nem érzik alávetett helyzetüket. A muszlimok szerint,
egy zsidó vagy egy keresztény az alábbi három lehetőség közül választhat:
1. áttér az iszlámra
2. fizeti a dzsizját, és alávetett, másodrendű állampolgárként él
3. meghal
Ha valaki azonban nem a Könyv népei
közül való (azaz nem zsidó és nem keresztény), akkor csak két választása van:
1. felveszi az iszlám vallást
2. meghal
Ha a muszlimok erősek, akkor a dzsihádot
erővel, nyílt módon kell végrehajtaniuk. Ha a muszlimok gyengék, akkor
megtévesztéssel, szaporodással, és egyéb fedett módon kell küzdeniük addig,
amíg eléggé meg nem erősödnek ahhoz, hogy nyílt harcban győzzenek. Éppen ezért
értelmezhetetlen az a nyugatiak körében elterjedt, hímező-hámozó kifejezés,
hogy van „szélsőséges” muszlim, meg van „mérsékelt” muszlim. Szó sincs erről.
Mindkettő ugyanazt a cél akarja elérni, csak más eszközökkel: az egyik ordítva
és fegyvert rázva, a másik mosolyogva és alattomosan.
Dzsizja (nem muszlimok
hűségadója a muszlimok részére): A nem muszlimok által, a muszlimok részére
fizetett hűségadó, mellyel a nem muszlimok elismerik alávetettségüket (lásd
Korán 9.29). Amikor egy muszlim elveszi egy debreceni kereskedő áruját, vagy
felveszi a segélyt, miközben a szabadságjogok ellen kampányol, és szidja a
befogadó országot, akkor tulajdonképpen beszedi a dzsizját.
Dhimmi (alávetett, másodrendű személy) A dhimmi olyan nem muszlim
személy, aki addig, amíg nem kritizálja a muszlimokat, elfogadja
alávetettségét, és fizeti a hűségadót, életben maradhat. Ha ezeket megszegi,
bármi megtehető vele. A muszlim és a dhimmi viszonya hasonló, mint a maffia és
a boltos viszonya. Ameddig ez utóbbi hallgat, engedelmeskedik, és fizet az
előbbinek, addig éldegélhet. Ellenben ha makacskodik…
Takija (megtévesztés) alkalmazása. A Korán 3.28 szerint a hívők (a
muszlimok) ne keressék a barátságot a hitetlenekkel (a nem muszlimokkal),
kivéve, ha veszély fenyegeti őket azok által. Abu Darda, Mohamed próféta
harcostársa ezt így fogalmazta meg: „A hitetlenek (nem muszlimok) arcába
mosolygunk, miközben a szívünk átkozza őket”.
A nők másodrendűek és ostobák. A Korán 2.223 szerint
a feleség egy szántóföld, akit a férj akkor és úgy „szánthat fel”, ahogyan
akar. A gyengébbek kedvéért ez azt jelenti, hogy nem kell a feleség
beleegyezése a szexhez. A Korán 3.43 szerint a feleség feladata az
engedelmesség mind a férjnek, mind Allahnak. Azokat a nőket, akik lázadoznak,
először megfeddéssel, majd az ágyból való kivetéssel, végül – ha még mindig
makacskodnak – veréssel kell a helyes irányba állítani.
A Korán 2.282 szerint két női tanú
egyenlő egy férfi tanúval. Ezt egészíti ki Bukhari 1.6.301, mely szerint
Mohamed próféta azt mondta nők egy csoportjának, hogy adakozzanak, különben a
pokol tüzére kerülnek. Amikor a nők megkérdezték, hogy miért, a próféta azt
felelte, hogy azért, mert a nők szellemileg fogyatékosak (ostobák), hiszen csak
két nő vallomása egyenlő egy férfi vallomásával; vallásilag pedig azért
fogyatékosak, mert egy nő se nem imádkozhat, se nem böjtölhet menzesz idején.
A nemi erőszak akkor az, ha négy tanú
bizonyítja. A Korán 24.13 szerint az, aki nemi erőszakot állít, de nem hoz
magával négy tanút, az hazudik. Ha tehát nincs négy tanú, akkor nem erőszak
történt, hanem paráznaság, vagy házasságtörés. A parázna büntetése a Korán 24.2
alapján száz ostorcsapás. A házasságtörő büntetése halálra kövezés, ami nem a
Koránban szerepel, hanem Mohamed próféta példamutatása alapján (pl. Hadith
Muslim 17:4192 vagy Bukhari 9.83.37) végrehajtott halálbüntetés. Ezért mernek a
muszlimok debreceni lányokat és asszonyokat molesztálni, mert hozzá vannak
szokva, hogy négy tanú hiányában, a nőt fogják megbüntetni.