Mack, ezek erős hadseregek voltak, Csehszlovákia, Franciaország, haditechnikailag még néhol fölötte is volt a Wehrmachtnak. Viszont a németek motiváltabbak és ezerszer jobb vezetéssel, taktikával bírtak. Hitlert nem zavarta a szembenállók esetleges fölénye. A tény érdekelte, Franciaországgal szembeni revans és viszontalázás meg Csehszlovákia kiiktatása, a szudétanémetek visszacsatolása. Tudni azok is tudták, hogy a németek fenik rájuk a fogukat, azt viszont nem sejtették, hogy ez be is következik, ergo nem számítottak a következményekre, abban hittek, hogy az angolok is beszállnak, de nem így lett. A francia hadjáratban mindkét fél hozzávetőlegesen 140 hadosztályt tudott felmutatni, de mégis a veszteségek igen eltérőek, a német 30 ezres tétellel szemben több mint tízszeresét szenvedte el a francia-szövetséges sereg, plusz a másfélmilliót is kitevő hadifogoly-állomány.
Az USA-t váratlanul támadták meg, valamit sejtettek, de ugyanúgy felkészületlenül érte őket mint a SZU-t, azt hitték nem meri az ellenfél megtenni. De aztán a kezdeti kábulatból összeszedték magukat. Az eredmény pedig ismert.
A háború lokalizálásához konzekvensebb szövetségesi hozzállás kellett volna, amelynek materiális háttere ugyan megvolt, csak az elhatározás, akarat nem. Eleinte lövésük se volt mit kéne tenni.
Az európai partraszálláson is évekig lamentáltak, hogy először francia, olasz részen, vagy a Balkánon is, de mégis Szicília lett, az belassult, na utána Normandia.