Haubagoi-nak:
Robert Ludlum írt valaha egy remek kis hidegháborús kémtörténetet Parsifal mozaik címen, amely egy életveszélyes USA-Szovjetunió-Kína édeshármas történetét mesélte el, ahol mindenki szövetkezett mindenkivel mindenki ellen – a poént nem akarom lelőni, ha érdekel, mindenképpen olvasd el. Berosálsz, ígérem.
Csapjunk a lecsóba! A Te általad favorizált modell szerint az USA szövetkezik titokban az oroszokkal Kína és Európa ellen. Oké.
Az USA titokban Kínával, nem titokban pedig Európával és Japánnal szövetkezik Oroszország ellen, amiben az első vonalban az európai, japán és kínai erőknek kellene majd adott esetben helyt állni az orosz erők ellen, de a végén az USA természetesen ad mindenkinek "jutalmat" a Nagy Tortából. Az amerikai hadászati atomerők lennének a garancia arra, hogy az oroszok végül nem mernek az atomarzenálhoz nyúlni és inkább kapitulálnak, mondván jobb élni, mint meghalni.
Még mielőtt elszalad a paci, nem világháborúról beszélek, hanem:
Az USA Oroszország destabilizálásában, a jelenlegi orosz kormány buktatásában és egy olyan új orosz vezetés hatalomba emelésében érdekelt, amely hajlandó lenne szervilisen kiszolgálni az USA geopolitikai érdekeit. Ha nem jön össze ilyen kormány, de Putyin buktatása után az Orosz Föderáció szétesik (Ez a feltételezés a modellben a Kedvencek Temetője, vagyis ahol a kutya el van ásva.), nekik ez is egy megfelelő helyzet, ugyanis már az 1990-es években voltak tervek Oroszország további három, vagy hat önálló államra történő felosztására. Az osztozkodásban partner lenne Európa, Japán, Kína, de még Törökország is.
Tehát az amerikai politika Putyin buktatására játszik és remélik, hogy ez hamarabb bekövetkezik, mint egy masszív orosz-kínai katonai szövetség létrejötte, mert azért a ravasz sárgák sem tuti megbízhatóak, ergo nem jó húzni sokáig az időt.
Putyin kierőszakolt buktatása pedig megnyithatja az utat az Orosz Föderáció felbomlása előtt, előtte némi kis polgárháborúba süllyedve, de ez már csak technikai részletkérdés. A felbomló államba pedig – majd az ENSZ égisze alatt a világ és az orosz polgári lakosság érdekében természetesen – nemzetközi békefenntartók vonulhatnak be, első körben az európai NATO tagállamok erői Törökországgal, Kínával és Japánnal karöltve.
Ha esetleg van is mostanában valamiféle amerikai támogatás a Szovjetunióra nosztalgiával gondoló orosz belső csoportok felé, az nem azért van, hogy legyen egy új Szovjetunió, hanem azért, mert ezek is ugyanúgy Putyin ellenzékét képviselik, tehát hasznosak ők nagyon is, de csak addig kellenek, amíg a rendszert belülről ők is destabilizálhatják.
A Kína ellen történő titkos szövetkezésnek ellenben van némi problematikája.
Az egyik az, hogy a kínaiak rég beszivárogtak nemcsak Oroszhonba, de az USA-ba is, mégpedig magasabb szinteken is, visszafelé ez már nem annyira igaz. Innentől kezdve igen bajosnak tűnik úgy lepaktálni a Középső Birodalom ellen a háta megett, hogy ezt ne neszelje meg. Azért ne nézzük már Kínát egy félbolond baleknak, akit ma simán hülyére lehet venni. Az USA 300 éves birodalom, az oroszok 1000 éve vannak a pályán – hozzájuk képest Kína fekete öves mester birodalom építésben és birodalom menedzselésben.
A másik probléma, hogy a nixon-i nyitás óta az USA és Kína között igen gyümölcsöző volt a kapcsolat, és a globalizmusban maximálisan érdekelt körök a mai napig kiváló kapcsolatokat ápolnak egymással. Ezek szoktak néha egymással beszélgetni is, és mivel nem az alsó 1% tagjairól van szó, így vélhetően sok érzékeny infóhoz jut Kína eleve, mégpedig időben!
Kérdem én, ez mennyivel rosszabb szkenárió a másikhoz képest?
Utóirat: A személyes véleményem ettől eltér, nem gondolom, hogy titkos USA-Kína, vagy titkos USA-Oroszország paktum van, tehát nehogy bárki holnaptól ezt kezdje terjeszteni. Ez csak egy sakkparti Bagollyal!
