Nem attól félek, hogy a kisember ámokfutást rendez. Azt a pszicho- és szociopaták rendezik, akik ma is legálisan juthatnak fegyverhez, ha akarnak. A kisemberrel az a baj, ha legálisan, azért, hogy megvédje magát használja a fegyverét, mert vajon van a kisembernek pénze, ideje, energiája és igénye arra, hogy havi egy alkalommal elköltsön tízezer Forintot legalább egy szintentartó lövészeten? Lesz elég magas szinten oktatni tudó kiképző, hogy felkészítse ezt a kisembert a fegyverhasználatra? Végső soron ez a kisember az utcán (otthon nem érdekes, az magánügy, amíg ki nem lő az ablakon!) nem lesz inkább közveszélyes ha fegyverhasználatra kerül a sor? Ráadásul ezért írtam feljebb, hogy mégha ezt meg is ugorja, vajon nem fog az önvédelem egyetlen eszközeként tekinteni a fegyverére, miközben annak tisztán praktikus szempontok alapján a végső eszköznek kellene lennie? Hogyan követeljük meg a kisembertől, hogy ehhez jártas legyen küzdősportban is minimálisan és a testi kényszer alkalmazásához, mások testi kényszerének elhárításához megfelelő fizikai kondícióban legyen, hogy a fegyverét csak akkor használja, amikor azt kellene és ne az első adandó alkalommal azzal hadonásszon, amikor összerezzen a látómezejébe kerülő látványtól!
Ne legyen félreértés én a széleskörű állampolgári fegyvertartás híve vagyok. De nem tekintem magában álló jognak, ahogy semmit, hanem a jogot csak a kötelességek járandóságának fogom fel. Igenis készítse fel magát fizikailag a kisember arra, hogy mag tudja védeni magát, legyen fitt és legyen megfelelő jogismerete is és legyen pénze, elkötelezettsége, ideje és akarata arra, hogy megtanuljon a fegyverrel is bánni és ezt folyamatosan, véget nem érő módon szinten tartsa!
