Az egyik rokonom egy két lábon járó gondolkodási séma hiba; szereti szidni a...a...tanárokat, a mentősöket, a maszkhasználókat, szóval mindenkit, akit éppen divat szidni.
No meg a mérnököket, de őket évtizedek óta kitartóan. Hiába magyarázom neki, hogy a mérnöknek nem törtvényszerűen szempont a szerelhetőség, meg az örök élet, neki a főnökei által lefektetett elvárásoknak kell megfelelnie.
Autószerelőként dolgozott régen, de romlott az egészsége, úgyhogy iskolai karbantartó lett. Festés, vízvezeték javítás, lakatolás.
Lakatolás: A múltkor is az általa készített saját nagykapuját ütötte nagykalapáccsal., hegesztgette, állítgatta, mert a hőtágulástól vagy télen nem ér össze rendesen, vagy nyáron szorul.
Le is csaptam a magas labdát:
Te vagy már nekem egy lakatos; egy nyomorult vaskaput nem tudsz rendesen megcsinálni, miközben a
mérnökök 5 méternél hosszabb orrsegédszárnyakat, fékszárnyakat, csűrőlapokat terveznek. Azok meg az egyik percben felforrósodva állnak a tűző nyári napon, húsz perc múlva meg a -50 fokos, 800km/h órával süvítő levegőnek vannak kitéve, leszálláskor meg még ki is térítik őket a légáramba.
Jól is néznénk ki, ha ilyen lakatosokra bízták volna!
Látnotok kellett volna azt a szicíliai típusú villogó fekete szemeit