Kiváló meglátások, főleg hiteles, hogy a területen dolgozol.
Engedj meg két laikus kiegészítést.
A játék ill. pl. az autóipar - már úgy összességében - "megengedheti" magának, hogy rövidlátó módon gondolkodjon:
A vevők, megrendelők az évtizedek alatt új érdeklődési köröket, hobbikat helyeznek előtérbe, más - újabb generációk lesznek a célcsoportok.
Attól, hogy az én szemem könnyezik pl. a Lancia ill. ha így halad, akkor az Alfa Romeo márka elmúlás miatt, attól a mai húszasok, harmincasok generációjának ez nem okoz törést, majd más márka után néznek, s fő szempont lesz, hogy gyorsan tükrözzön a telefonnal, az autómegosztó appja meg legyen a legjobb.
Mert van választék a márkákban, ráadásul olyanokban is, amik ugrásra készen állnak pótolni a kiesőket. ( Csak az elmúlt húsz évben még: Pontiac, Oldsmobile, Hummer, Saab, Rover úgy hirtelen)
A repülőiparban - abban a méretosztályokban, ahol a két nagy utazik - a két nagyon kívül ilyen nincs. Sehol a világon. Nevek vannak, amik műszaki visszalépést jelentve fel tudnak mutatni valamit - (Úgy hirtelen csak az exszovjetek; Tupoljev, Iljusin, Antonov, jakovlev), de ezek mögött meg egyszerűen nincsenek olyan gyártókapacitások, amik úgy öt éven belül tudnák pótolni az elméletileg akár csődbe is kerülő Boeing 737-es szériájának piaci hiányát.
Azért elméletileg, mert az USA - teljesen érthető módon - nem engedheti meg magának a Boeing csődbemenetelét.
Csak az oroszokat említettem, de Nyugaton sem tudná senki felpörgetni a gyártást kellő gyorsulással. Még ha lenne is mivel...S ez az igazán nagy szó!
Ráadásul a repülés abszolút bizalmi dolog, itt nincs olyan, mint az autózásban, hogy valamelyik típus kevésbé balesetbizos, mégse ezen múlnak az eladási számai.
Lett utalás arra, hogy a mérnökök kezéből a menedzserek kezébe került a vezetés.
Volt sajnos elég menedzser a munka világában töltött eddigi éveimben...eddig 5 igazgatót és 11 gazdasági igazgatót "éltem túl", úgy hogy - igaz jogutódlásokkal - 27 éve ugyanott dolgozom. (Lehet, hogy engem kellett volna leváltani?
)
Ezalatt a 27 év alatt az áldásos tevékenységüknek köszönhetően (Tisztelet három kivételnek) a kapacitások és a színvonal, meg csak süllyed, csak süllyed. (Egészségügy)
Szóval, ha valaki nem szereti a menedzsereket, akkor az én vagyok.
Viszont azt is meg merem kockáztatni, hogy a menedzserektől hamarabb csak a mérnökök tudnak földbe állítani cégeket...
Az egyik ok, hogy cégvezérnek nem műszaki érzékűnek (meg jó orvosnak) kell lennie (persze nem árt), hanem kiváló üzleti érzékűnek.
A mérnöki vénának és megvalósítási vágynak, gyönyörnek köszönhetjük a transaxle hajtásláncot még az akkori középkategóriában is.
Alfa 75:
...meg a szintén kedvencem, drágábban gyártható boxermotort a kis kategóriában, ahol már akkor is alig volt profit: Alfasud, Alfa 33, illetve a Subarunak az Impreza.
Hol tart az Alfa Romeo az eladási számokban?
Meg a Fiat termékfilozófiáját, hogy a két literes űrtartalmú különböző konfigurációit (8V, 16V, turbo, mi több sornégy kontra V6 különböző installációkban) nem teljes kínálatként kapták a modellek, csak gyakorlatilag egyesével a különböző modellek.
De még most is ugyanezt űzik az 1.4-es alapblokk különböző kivitelű és teljesítményű verzióival: Agyrém!
Hol tart a Fiat az eladási számokban?
Hiába tetszik a Subaru Levorg (nem röhög!), ha nincs szimpla két kerékhajtással - ami nekem doszt elég lenne -, s csak egyféle motorverzióval kapható,
Hol tart a Subaru az eladási számokban?
Azért mert valami műszaki megoldás kedvence a főmérnöknek (Tupoljev gondola), még ha igényes, még ha sok előnyös tulajdonsága van is, az egyre élesebb versenyben egyszerűen nem fér bele
A repülőipar sajnos el is vesztette a sokszínűségét.
