Akkor itt folytatnám, mert talán ide tartozik.
A felderítést nem az IFV végzi, hanem a légvédelmi rendszerbe/hálózatba integrált radarok.
A modern légvédelmi rendszerekben a hálózatra épül a rendszer. Nem csak analóg rádió összeköttetés van meg az egyes elemek között, de adatkapcsolat is kiépítésre kerül. Minden feladatot dedikált járműre bízzák, és mivel a rendszerről van szó akár több azonos feladatú elem is kiegészítheti és helyettesítheti egymást.
Nagyon jó példa erre a SAAB Giraffe rendszere.
Különböző feladatokra alkalmazható, így a feladatra skálázható védelmi rendszer hozható létre belőle kezdve az 1X-szel ami egy ultra hordozható 3D radar, a mindenes 4A-n keresztül (még tüzérségi bemérő funkciója is van), egészen a nagy teljesítményű 8A-ig, amit kimondottan nagy hatótávolságú rendszerek alkalmaznak.
Az radarrendszer adatai belekerülnek a C4 rendszerekbe, és battle management rendszerek fogják a feladatokat leosztani az elhárító (rakétás, ballisztikus, és újabban már lézeres) fegyverrendszereknek.
Na ebbe lehet beilleszteni egy a rendszerbe integrált IFV-t is.
Neki nem kell a felderítéssel foglalkoznia. Neki elég azt tudnia, hogy honnan érkezik a behatoló, és amint az érzékelőivel láthatóvá válik a cél, nincs más dolga mint optikai (lézeres) célkövetéssel, és távolságméréssel (mindkettő automatikus) a gépágyúval leküzdeni a célt.
/A modern radarok már arra is képesek, hogy madarakat észleljenek, egy 50 centis drón nem jelent gondot. A radarnak meg mindegy, hogy milyen álcafestés van a drónon./
Ennek esélyét növeli az időzített repeszromboló lövedék, amit folyamatosan a céladatoknak megfelelően akkor állít be (robbanás időzítés) a torony célzó rendszere, amikor a lövedék elhagyja a csövet, továbbá az a tény is segít, hogy az IFV általában nem egyedül, hanem alegységben "dolgozik". Minél több gépágyú szólal meg egy időben annál nagyobb felhőt lehet létrehozni repeszekből, és annál nagyobb a légi jármű (UAV, Drón, Helikopter, stb.) lelövésének az esélye.
Az LvKv90 egy önálló csapatlégvédelmi eszköz, ami önállóan is tud minden feladatot ellátni felderítéstől a tűzvezetésen át a cél leküzdéséig. Kiváló eszköz egy CV90-es zászlóaljhoz, viszont kevésbé rugalmas, mint a hálózati megoldás.
És mivel az alegységgel együtt mozog, így gyakorlatilag el is árulja azt. Amint bekapcsolja a radarját, az ellenség azonnal tudni fogja, hogy ott egy CV90-es egység van a közelben.
Ha viszont különválasztod a funkciókat, sokkal nehezebb ellene védekezni. Ez a lényege a NASAMS rendszernek is. Ott a rakéta indítók elektronikai szempontból passzívan lapítanak, akár a légtérbe behatoló ellenség közvetlen közelében is. Nagy valószínűséggel, a behatoló repülő ha érzékeli a felderítő radart, már nagy bajban van ugyanis esélyes hogy akár közvetlen alatta akkor kapcsolnak fel egy célbefogót és már indítják is rá a rakétát az előző kettőtől teljesen független helyről, anélkül, hogy bármit is tehetne ellene. Ilyenkor ha el is indul a HARM rakéta, már túl késő. És az a durva ezeknél a NASAMS jellegű rendszereknél, hogy ha fel is derít (esetleg ki is iktat) a behatoló ellenség 1-2 elemet a rendszerből, a rendszer akkor sem zuhan meg, mert egy ilyen rendszert 6-8 radar, 6-12 kilövő, + extra optikai, passzív érzékelők is bővíthetik, amelyek akkor is észlelhetnek behatolót, amikor mondjuk a radarok kudarcot vallanak (pl.: lopakodó a behatoló). Mindehhez a kompromittált radarok könnyedén áthelyezhetőek, így megmenthetőek egy későbbi ellentámadás esetén.
