Folytatom, lehet valakit érdekel. Nem tudom, mennyi idösek voltak a csernobili műszak felelős vezetői (pld,: a főmérnök), de én 30-40 éves korom között kifejezetten élveztem a veszélyes szituációkat. Ma már lehet óvatosabb lennék így 50 után egy kicsivel, de mivel régen nem hibáztam, ezért itt és most kommentelhetek. Ha az alföldön fúrkálsz, akkor van egy hidrosztatikus zóna, amely alatt igen jelentős túlnyomás jelentkezik. Ha rosszul döntesz baj van, mivel a tülnyomás úgy köpi ki a kútból a 20-30 méteres fúrócsó rakat darabokat, mint te otthon ebéd után a fogpiszkalót. Nekem még technikusként megadatott a lehetőség arra, hogy a Déve-D-1-es fúráson felismerjek egy kitörés előkészületet és azonnal intézkedjem. Megjegyzem, stréber voltam, mert pár hónappal előtte kerültem abba a munkakörbe és így nem voltam még a rutin rabja, nem aludtam éjszaka, hamem ellenőrizem sok dolgot a műszereken, illetve a fúrógépnél... Később mérnökként többször megadatott nekem, hogy éjjel felráztak, hogy helyzet van valszeg. a túlnyomásos zóna közeleg. És éjjel, a legjobb álmodból felkelve, azonnal kellett döntened. Az egyik oldalon a biztonság, a másik oldalon a pénz volt. No nem a fizud, hanem ha nem jókot állíttadod le a fúrást, akkor, az akár jelentős többletköltségeket is jelenthet a korai csövezés miatt. Ezért az ideális eset az, ha minél jobban megközelíted a túlnyomásos zónát. Nekem ez 5-10 méterre sikerült, amikor az amik a teljes felelősséget rámhagyták, a MOL Rt-ben a főnökeim idegei előbb bedobták a törölkötőt....Régen, mikor gelkeltettek, de persze már munkaruhában aludtál, hogy ne kelljen túl sokat öltözni, rögtön a műszerkabinba siettél és mint a Titanic hídján átvetted a parancsnokságot. (Legalábbis tényleg valami ilyet éreztem.) Aztán kaptál egy akkora adrenalin löketet, ami elfelejtette veled a teret és az időt és innentől fogva tényleg a saját döntéseimen múlott élet és halál kérdése, valamint roppant nygy anyagi kár bekövetkezte. tényleg hajóskapitánynak érzed ilyenkor magad. 3-4 ember folyamatosan diktálja a műszerek által jelzett paramétereket, te állsz és szóban kiadod az utasításokat, amiket másvalaki azonnal közöl a munkapadon dolgozókkal. Ha hibázol bukta, már valszeg nem lesz több vacsorád. Ha szerencsés vagy akkor azért egy börtönben vacsorázhatnál. Ládod az arcokon, sokan már korábban megállnának, mert tudják, hogy a saját életük is tét és azért azt feltétlen mégse bíznák rám... De mindenki végrehajtja az adott helyzet szerint a kaptt parancsokat. Mert bizony, egy ilyen helyzetben ezek nem kérések, elvárások, hanem ugyanolyan parancsok, mint egy háborúban. De tudom és láttam, mindenkiben benne volt a félsz, de a tapasztalat, a gyakorlat a fegyelemmel párosulva meghozta mindig a gyümölcsét. Az emberek nem menekülnek, hanem dolgoznak, bár elég közel volt a vég... Aztán, ha nem hibázol, és a végén sikeresen megállunk, anélkül hogy baj lenne, mindenki megkönnyebbül, mintha születésnapja lenne. Én is elmentem aludni, ilyenkor néhány óra szakmai megbeszélés után, de fekszel az ágyban és nem jön álom a szemedre. Ha ezt a szituációt többször nem élted át, akkor ne törj pálcát olyan emberek fölött, akiknek úgy kellett volna jó döntéseket hozni, hogy felülről allandóan baszogatták őket a külömböző elvárásokkal. Hidd el, ilyenkor beszűkülsz annyira, hogy nem látsz az orrodnál tovább, ha éppen szerencsétlen passzban vagy. Én megúsztam, de lehetett volna máshogy is. volt olyan brazil származású ami főnököm, aki egy ilyen szitu optimális lekezelése után a nyakamba borult és azt mondta, én vagyok a legjobb magyar barátja. És mellesleg azt is elárulta, azért retteg, mert előtte nem régen Szaúd-Arábiában töretett ki már egy kutat...Bocsi, de ezeket le kellett írnom azért, hogy a fórumtársak ne téged gondoljanak a legnagyobb királynak és engem meg ne a legnagyobb lúzernek, aki folyton beleáll a természettudományos pofonokba. Noerre a kommentre kössél gombot ha tudsz...