Azért ebben a szövegben elég sok csúsztatás is van.
1, Attól hogy Paks visszaterhel, nem éri (akkora) veszteség, hiszen visszaterheléskor a fel nem használt magenergia benne marad az urán rudakban, az később még ugyanúgy eladható.
2, A KÁT önmagában vicc a piacgazdaságban ezzel egyetértünk, másrészt azért a Paks által megtermelt villamosenergia árát (11Ft-ot) úgy illene kiszámítani, hogy az erőmű amortizációját is beleszámítják, nem csak az elbontását. Vagyis mire az erőmű elöregszik, addig kitermeli az utódjának a bekerülési költségét.
Persze ezt a költséget ugyanúgy a napelemeseknél is hozzá kellene adni, de azok még a kötvényhozamról sem hallottak (ami fölött kellene teljesíteni).
1. A fűtőelem az erőmű költségeinek 17,5%-a (22,8 milliárd Ft a 130,2 milliárd Ft összköltségből. De a visszaterhelés 100%-ban eredmény kiesését jelent két ok miatt is. Az egyik, hogy a fűtőelemeket akkor is az előírt ciklusban cserélik, ha időközben némileg alacsonyabb volt a kapacitás kihasználtság, tehát a visszaterheléskor már csak ezért sincs valós üzemanyag költség megtakarítás. A másik pedig hogy a visszaterhelés módja az, hogy a turbinát lekapcsolják a generátorról és az erőmű forgó tartalék fut tovább, változatlan reaktor teljesítményen. A atomerőmű rosszul szabályozható jószág. A napáram termelés pedig elég változékony. Ha a reaktor teljesítményt csökkentenék, akkor nem tudnák gyorsan visszaépíteni, amikor szükséges. Ráadásul a tartós részteljesítményen való üzemeltetéskor a reaktorméreg Xenon-135 felhalmozódik és annak csúnyán nagy a hatáskeresztmetszete. Ehhez jön hozzá a hűtőközeg hőtehetetlensége és a turbina mechanikai tehetetlensége.
2. Benne van a költségekben az erőmű amortizációja is. 2020-ban Paks értékcsökkenési leírása 7,1 milliárd Ft volt. A KNPA befizetés pedig 25,5 milliárd Ft. És ezen költségek, valamint a 10,9 milliárd Ft-os társassági adó, valamint 4,7 milliárd Ft-os helyi adók után maradt meg 16,6 milliárd Ft nyereség. Amúgy a KNPA befizetés messze eltúlzott. Az Alap 1998. évi létrejöttétől az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. összes befizetése 2020-ig 462,3 milliárd Ft volt. Az erőmű tárgyi eszközeinek és immateriális jószágainak együttes bruttó értéke 464,1 milliárd Ft, amortizált, nettó értéke pedig 117,9 milliárd Ft.
Valójában az önköltség KNPA befizetés 50%-át figyelembe véve, amortizáció és társasági adó nélkül a 100 milliárd Ft-ot sem éri el, 6,3 Ft/kWh.
Tervezett/menetrendszerű leálláskor illene hőteljesítményt csökkenteni. Fogalmam sincs, hogy Pakson hogyan van megoldva, de a gőz bypass-t erre használni nagyon gáz.
Régebben olvastam valahol, hogy az EU összes (új) atomerőművének menetrend szerint szabályozhatónak kell lennie.
Ez azért nem akkora mérnöki kunszt, elég csak a nuki tengókra gondolni.
Nem tudom hogy ezt hol olvastad, de ha így lenne akkor is ez csak egy az EU-s bürokraták elmeháborodott megnyilvánulásainak sorában. Illetve attól függ, hogy mit értünk menetrend szerint szabályozhatóságon. Ha azt, hogy a reaktor menetrend szerint 100%-on végig termeli a kampányt, majd a kampány végén menetrend szerint leáll fűtőanyag cserére és karbantartásra, és indul újra a ciklus, akkor igaz. De feltételezem, te nem erre gondoltál.
Az a helyzet, hogy a tengók reaktoraiban magas dúsítású fűtőanyagot használnak. Azt sokkal könnyebb rángatni, mint egy alacsony dúsítású, kereskedelmi áramtermelő erőművet. Ezen kívül a tengók reaktorait eleve a csendes haladási sebességen szükséges teljesítményhez tervezik. Náluk a 100% a kivételes üzemállapot. És egy tengó reaktorát sem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra leállítani és újra indítani. Pedig nagyságrenddel kisebb szerkezetkről van szó, nagyságrenddel kisebb hő- és mechanikai tehetetlenséggel, ráadásul sokszoros teljesítmény sűrűséggel.
Nem teljesen értem, hogyha csökkented a teljesítményt, akkor miért lenne rövidebb az élettartam?
Pont hogy növeli a reaktor élettartalmát ha nem teljes teljesítménnyel dolgozik.
Nuki tengóknál a rendszer élettartalmát nem gyorsítás/lassítási ciklusra (pedig az van bőven), hanem (EFPH - Equivalent Full Power Hours)-ra adják meg.
A turbinának és a generátornak rosszabb az állandó felpörgetés és leállítás, mint a folyamatos 100%-os teljesítmény. A primer kör elemeinek a váltakozó nyomás és hőmérséklet rosszabb, mint az állandó üzemi hőfok és nyomás. Hasonlóan, mint a repülőgép hajtóműveknél, amelyek élettartama szintén ciklusszám függő. Vagy hasonlóan egy autó motorjához, aminek a sok rövid út, hideg motorral a halála. Ezen kívül a reaktorban az egyenetlen neutron fluxus egyenetlen anyagminőséghez vezethet hosszabb távon. A forgótartalékos módszer pedig a hűtő kondenzátornak ad egy üzemihez képest 1,5-szeres terhelést.
Ha leterheled az erőművet, vagyis szabályozórudakkal mondjuk 100%-ról 60%-ra visszaveszed a nukleáris reakciók számát, azzal nem változik meg a kazetták kiégési rendje, egyedül a kampány hossza nő, ami alatt a megvett kazetta elveszíti az értékét.
Hol itt a gond? Hosszabb lesz a kampány, ritkábban kell üzemanyagot venni.
Azt nem veszed figyelembe, hogy a részterhelés nem egyenletesen az egész magot érinti. Ha betolod a szabályozó rudat egy adott mélységig, akkor a fűtőanyag rúd egy része változatlanul kiég, egy másik részén lassul a kiégés. Azt a részt, amin a kiégés lelassult, nem tudod hosszabb ideig használni, mert a fűtőanyag rúd többi része már túlzottan kiégett lesz ahhoz, hogy a rektor rendben működjön. Ha teljesen betolod a szabályozó rudak egy részét, akkor pedig borul a fűtőanyag mátrix kiégetési rendje és a kampány végére kapsz kicsit jobban, és kicsit kevésbé kiégett rudakat, amikből nem lehet ismét összerakni néhány friss rúddal együtt az optimális mátrixot.
A részterhelés nem jelent üzemanyag megtakarítást. Üzemanyagot csak teljes leállítással lehetne megtakarítani, mert akkor a teljes üzemanyag rúdhossz kiégése fel van függesztve a teljes reaktor magban, egyenletesen. A kampány hossza tehát adott. Ezen a részterhelés nem változtat.