Elnézést kérek, de én, mint megrögzött NATO-ellenes ezzel szembe kell szálljak. Vagyis, normálisan nem kéne szembeszállni, senki se kényszerít, de leírom az ellenvéleményem. A NATO-ba való önként belépésünk papíron valóban önkéntes volt, egy teljesen demokratikus népszavazás útján történt a folyamat kvázi véglegesítése. Csakhogy, egy erősen dezinformatív kampánnyal nyerték meg a széles tömegek támogatását kezdve a sorkatonaság eltörlésének ígéretétől odáig, hogy egyesek a Magyar Honvédség felszámolhatóságát is beígérték, mert "majd megvéd minket a NATO"...
Ennek következtében épült le a hazai honi légvédelem (repülőcsapatok, telepített légvédelmi rakétás alakulatok - ez utóbbi 2001-ig eltartott -, rádioelektronikai csapatok) számolódott fel a tüzérség és a lánctalpas lövészpáncélos technika, záróakkordként a MANPADS képesség.
Szeretnék eloszlatni egy óriási téveszmét. 1999-ben, a Jugoszlávia elleni NATO támadás idején nem mi voltunk a nagy nyertese a NATO csatlakozásnak, hanem a NATO jutott hozzá a légterünkhöz, felvonulási terepként. Ez is volt a cél. Az 1999 márciusától induló légi kampány során nem a hazánk védelme vezérelte az országunk légterében cirkáló F-15-ös rajokat, hanem a támadó légi hadműveletek biztosítása. Csak és kizárólag emiatt kaptak lényegében repülési tilalmat a magyar 29-esek.
Emlékeztetőül, 1999-ig a Magyar Honvédség látta el az ország légterének védelmét, eredményesen. A barcsi bombázást leszámítva (amely az időbeni lefutása miatt lényegében kivédhetetlen volt) sikeres elfogásokat tudtak az 1991 utáni Magyar Légierő gépei végrehajtani. A MiG-29-eseink 1999-ben is el tudták volna látni a légtér védelmét, bár kétlem, hogy csatlakozás hiányában nálunk zajlott volna a NATO felvonulása. Egyátalán megtörtént volna-e a Jugoszlávia elleni NATO-támadás...
Semmiféle előnye nem volt számunkra a NATO csatlakozásnak, cserébe elképesztő mennyiségű pénzt vett ki az adófizetők zsebéből, de úgy, hogy a csatlakozásra hivatkozásul épültek le korábban meglévő képeségek.