Nem tudom elhinni, hogy pont az USA, aki nagy tapasztalattal rendelkezik a különböző fegyvernemek repülőinek az üzemeltetésében, ne látta volna előre. Már csak azért is mert a NAVY nem szeret az Air Force-al közösködni.
Nincs olyan, hogy az “USA mit lát előre és mit nem”.
A JSF program még a legelső Clinton adminisztráció idején indult, a Hidegháború után öt évvel.
Komoly költségvetési deficit idején.
Az F-35-ös prototípusai pedig 2006-ban, a második Bush adminisztráció idején szálltak fel, öt évvel 9/11 után.
Az F-35-ösök verziói az IOC-t már nem is a szintén dupla ciklusos Obama, hanem csak az azutáni Trump éra idején érték el.
Ez négy elnök, amiből három is nyolc évig volt hatalmon.
Ha úgy vesszük, hogy technikailag a JSF csak a második Clinton kormány idejére élesedett be, akkor is 2016-ig ez bő húsz évet jelent!
Teljesen más lett a felállás az IOC idejére, mint amikor a JSF program egyátalán elindult.
Gondolj bele, hogy a JSF miféle nagyreményű US Navy programokat ütött ki végleg a nyeregből 1995-ben:
A-12 Avenger, Tomcat 21, illetve a Super Hornet normális kifejlesztése. De említhetném az F-14D upgrade-et is. Erre a Navy kapott 1 milliárd dollárt, el lehetett dönteni, hogy AIM-120 integrációt, vagy Bombcat PGM képességet fognak-e belőle kidolgozni. Mert a kettőre egyszerre már nem volt pénz.
A haderőnemek számára előírt platform harmonizáció “akkor jó ötletnek tűnt”.
De az egészet igencsak elvitte az USMC B-variánsa.
Ez utóbbi volt a technikailag legtöbbet megkövetelő változat. A súlypont, a Lift Fan System pozícionálás miatt ez határozta meg a gép hosszát, fesztávját, nyomta rá a bélyegét az alaktényezőre, így a sebességre, szuperszonikus képességekre is.
Pedig az USMC csak egy Harrier-utódot akart, semmi mást.
A Navy-nél a JSF a Hornet, Tomcat és az Intruder végleges váltótípusa lett volna a C verzió, míg az USAF-nál az A-10, F-16 utódja.
Abban az időben még azt mondták, nem is baj, ha nem repül gyorsan, hiszen úgyse repül senki se gyorsan és magasan.
Ma már más a helyzet.
A BVR korszak ismét elhozta a nagy magasságú és sebességű loftolás igényét.
Az is beszédes, hogy az USAF statisztikái szerint az F-35A flotta kiképzési feladatainak bő 80 százalékát repülik 30 ezer láb feletti magasságon és csak a maradékot 6, illetve 3 ezer láb alatt.
Ez pont a fordítottja az F-16-osokénak.