Valamilyen civilizációs keretet ad a háborús viselkedésnek, ez nem új, ókorban is voltak erre törekvések,
A háborút béke követi, ritka már a teljes megsemmisitő háború, európai kultúrában csak egy erőszakos érdekérvényesítő eszköznek tekintik a háborús tevékenységet - ‘politika, csak más eszközökkel’. Számtalan háborút megvívtak már, és kialakult a tapasztalat, hogy a volt ellenséggel utána együtt is fogsz működni, és sem neked, sem az ellenségednek nem érdeked, hogy a háború után csupa emberi roncsot kapjatok vissza, akiket el kell tartani, nem tudnak termelni. A túlzott háborús károk épp az elérni kívánt célt teszik zárójelbe, senkinek nem érdeke, hogy a - kölcsönös - háborús rombolás helyreállításával menjen az idő és a pénz. Az emberiességi célokat leszámítva ezért is célszerű a kölcsönös önkorlátozás an megállapodni - ha amúgy a hadicélt nem gátolja semmiben - hohy szükségtelen éskáros túlzóan pusztító fegyvereket egyik hadviselő fél se alkalmazza.