Az Öbölháborúban pont figyelmen kívül hagyták. Ott mennyiségre mind az Irakiak, mind az Amerikaiak 1 : 1 arányban voltak, csak minőségre volt a kettő között űrkorszakos különbség: az egyik oldalon T-55-ös klónok tucatjai, a másik oldalon meg M1 IP - M1A1 - M1A1 HA/HC.
Attól, hogy valami lehet hogy még elterjedt, még nem biztos hogy jó. Mint ez a 3x-os mennyiségi fölényre hivatkozás. Különben a hadtudomány megállt volna a homogén acélnál, és a túltermelésnél.
Európában szerencsére nem történt háború. De attól még lehetett teljesen legálisan háborúzni a harmadik világban, háborúkat szimulálni, meg a titkosszolgálatnak pont az volt a feladata, hogy lehetőleg eredeti, élő, valódi harckocsit szerezzenek, vagy ha az nem ment, alternatív anyagokból hozzávetőlegesen jól felhasználható adatokat szerezzenek, ami úgy-ahogy, de ment, mint ahogy a CIA is tudott értékelhetőbb infókat beszerezni a T-72M-ről 82'-re.
Azt nem vitatom, hogy ezeket a számokat valakik beleírták a jelentésekbe, de akkor is különbséget kell tenni a PR célokat szolgáló számok, és a valódi legyártott, és hadrafogható mennyiség között.
A Leopárd 1-esből volt 6,500.
Az M60-as Patton-ből 15,000, aminél árnyalja a képet, hogy azt sokak rendszeresítették, meg amint lehetett, a 80-as évek kezdetétől kezdték kiszórni, elpasszolni.
A Chieftain-ből meg 2,000, aminek a fele ment exportra.
A Leopárd 2-esből 2,600 volt a max, de kellett idő a gyártásának a felfutásához.
Az Abrams-ből értek el 10,000-et, de az első 3,000-et lassacskán gyártották le, ott is állt mellette, hogy LRIP, Low Rate Initial Production.
Így nehezen jön ki a 40,000 harckocsi. Kivéve, ha belevesszük az M48-as Patton-öket, és a Centurion-okat is, azokkal már simán elérik a 40,000-et.
A 13,600 repülő és 4,000 harci helikopter is meredek nekem, mármint arra, hogy valóban léteztek, nem pedig a feljebbvalókat, meg a politikusokat kábították.
Papíron az F-4-es Phantom II az egy tök jó vadászrepülő volt. De a gyakorlatban csúnya veszteségeket szenvedett, mert a hordozott fegyverzete, az AIM-7-es Sparrow az bűnrossz volt, és az AIM-9-esnek hosszú idő kellett, míg azzal elérték a 70 %-os találati arányt, ténylegesen.
Az F-15-ös Eagle is Sparrow-ot hordozott, és azon sem teljesített jobban. Ott már nem a repülővel volt a baj, hanem csak hogy a világéletében rossz légiharc rakétával kellett megkezdenie a pályafutását. Az AMRAAM integrálásától lett ténylegesen jó vadászrepülő.
