Amennyire én tudom, az ISZ-3 kb csak felvonult Berlinben, olyan igazán szerepe a harcokban nem volt, ha egyáltalán résztvett bármilyen harcokban.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Igen, érdekes, hogy a T-44-ből is gyártottak addigra már valamennyit, de azt sem vetették be.
Ugyanakkor technikailag mára ismertek ezek a járművek és volt háború ahol ismert lett az IS-3 minden hátránya.
Valaki magyarázza már el, miért jó az urán betét páncélvédelemben. Kerestem magyarázatot angol nyelvű oldalakon is, de a hatásmechanizmusra nem találtam leírást, mindenki tényként kezeli a betét miatti egyedülálló páncélvédettséget és kész.Nyugalom, nem az Abrams trashelése lesz most a cél, hanem egyrészt magának a típusnak a bemutatása, az Ukrajnának átadott példányok és, hogy azért azok csökkentett képességűek voltak (lásd no uránbetétek), plusz, hogy nem ez az első veszteség az Abrams történetében (Jemen, Irak stb.) Inkább a médiahype és a Wunderwaffe mítoszoszlatás lesz a célom, ott viszont megint szekálni fogom a fél magyar sajtót, hogy a kurva anyátokat
Fun fact: miután kijött a Portfolio-T-55-ös anyagom, azután felhívott a Vukics Feri, hogy mennyire tetszett neki a videó és végre valaki ezt így összeszedetten lehozta. Beszélgettünk is meg minden, gondolom az is megihlette a kollégát
Páncéltörő lövedéknek teljesen érthető - fizikai és kémiai tanulmányaimmal összeegyeztethetö - miért jó az urán magvas levállóköpenyes nyíllövedék. A nagy tömegből adódóan átadható, a tömeggel egyenesen arányosan növekvő magas kinetikus energia (mv2/2), => becsapódáskor azonos érintkezési keresztmetszet mellett arányosan nagyobb felületi nyomást és így jobb átütési értéket produkál. Egyszerű kinetikus lőszerek közül ezzekkel a paraméterekkel csak a wolfram-karbid magos lőszerek versenyezhetnek, de azokkal összehasonlítva a szegényített 238-as urán ötvözetű maggal rendelkező lőszerek olcsóbbak (hiszen egy melléktermékről beszélünk) + pirotechnikai tulajdonságai is sok szempontból jobbak. Szóval sok érv szól az urán magvas lőszerek mellett, ellene leginkább csak a nehézfémekre jellemző egészségügyi hatások, de az a hadviselő feleket - főleg míg nem saját földön harcolnak - jellemzően kevésbé érdekli.
Páncélvédelemben viszont pont a nagy sűrűség miatt nem értem a használatát. Akár ha csak homogén acéllal vetjük össze ugyanakkora tömeg mellett a nagyobb sürűség miatt kisebb keresztmetszet / páncélvastagság jön össze egy urán betétre. Értem, hogy a nagyobb tömeg miatt valószínűleg jobban védhet mind a kumulatív sugár, mind az apcr lövedékek ellen, mint az azonos vastagságú acél, de ez csak addig igaz, míg a vastagságnak kell azonosnak lennie. Ha az azonos tömeget veszem alapul, már nehezen hihető, hogy az urán betét jobban véd, különösen ha kompozit páncéllal hasonlítjuk össze, hiszen az urán 238-ból készült ötvözetek, - no pláne maga a vegytiszta fém - lágyabb, mint az acél. Persze a fémrácsban az atomok nagyobb tömege nagyobb tehetetlenséget is eredményez, de ez azt gondolom nem ellensúlyozhatja a nagyobb tömeget. Ezzel az érveléssel az ólomból készült páncélnak is jobb védelmet kellene biztosítania, mint az azonos tömegű acélnak... ennek ellenére nem sok ólomból készült tankot lehet látni.
Olyan érzésem van, mintha ez az urán páncél betét csak egy marketing fogás lenne és kb. annyit ér mint a placebo. Az egyes fémek paramétereinek ismeretében Jobban jártak volna, ha az urán tömegét kispórolva azonos tömegű, de mégis vastagabb kompozit páncéllal látják el a tornyot.
Ha mégsem szemfényvesztés, az egyetlen hihető magyarázat, amit erre látok, hogy adott volt a páncélbetét térfogata (vastagsága), és a fix térfogat mellett akarták a lehető legjobb védelmet biztosítani a hk számára, a tömeg nem számított. Ennek viszont ellentmond, hogy a harckocsi küzdőtere elég tágnak tűnik, tehát akár vastagabb betétekkel is kibélelhető, legalábbis a belső kápek alapján.
Ui: az ez így van, mert xy ezt mondta magyarázatot kérlek hagyjátok, ahogy írtam, engem a vélelmezett hatásmechanizmus érdekel. Nem mantrákat, hanem vélelmezett vagy tényszerűen ismert magyarázatra vagyok kíváncsi.
Fajlagos sűrűség. Az urán 19,1 g/ccm, a vas-->acél 7,8 g/ccm, persze ezt a különböző ötvözők befolyásolhatják. .
Sokkal sűrűbben elhelyezkedő atomszerkezetet kell felbontanod nagy energiabevitellel. Ehhez ugye a felületén át kell hatolnod. Az acélok jelenleg Brinell skála szerint 550-650 HB keménység körül mozognak a páncéltechnológiában, sima vagy perforált kivitelben. Az urán 2400 HB értéket produkál önmagában.
Szóval értelemszerű ezután, hogy egy vékonyabb lemez is igen nagy energia igen kis területre történő összpontosítását igényli az átütéséhez és ehhez igen kemény és nagy sűrűségű anyag kell. Főleg, ha nem a legkülső réteget alkotja és ugye nem azt alkotja, hanem a becsapódás után energiát vesztett lövedék vagy fémsugár mélyebben találkozik ezzel először.
Igen, a probléma pont a sűrűség. Gyakorlatilag az urán 2,5x nagyobb sűrűségű az acélnál. Azaz ugyanakorra urán betéthez képest acélból 2,5x vastagabb páncél hozható létre.
Tény, hogy a keménységre megadott adatokban ennél jóval magasabb szorzó figyelhető meg, de cserébe a keménység / páncélátütés közötti összefüggés nem ismert. A szakirodalom alapján kinetikus lövedékeknél a páncélátütést az anyag közegellenálása határozza meg, ez pedig nem egyenesen arányos a keménységgel.
Fontos továbbá, hogy a homogén acélt csak példaként dobtam be, természetesen a lehetőségeket inkább kompozit páncélzattal érdemes összehasonlítani. Ebben még el is tudok képzelni valamilyen szerepet kemény nehézfémeknek, de nem homogén páncélbetét formájában. Mimdemesetre nem akarom a topicot más irányba elvinni, ez inkább csak érdekesség, szorosan nem kapcsolódik az ukrán helyzethez.
@Beregszasz kolléga azt írta, nem nagyon talált forrást angolul ... más nyelven azért van. 
Mi az uránpáncél?
Olyan ez, mint egy réteges torta. Ahol kívül acél van, ott van egy alumíniumhéj, amely mindkét oldalán szegényített uránnal burkolja a szénbetétet (pontosabban az úgynevezett „atomgrafitot”).
És az ilyen rétegek egymás után több rétegben is elhelyezhetők. De leggyakrabban sakktábla mintázatba helyezik el a maximális szilárdság elérése érdekében, és különböző irányú szögekben.
Amikor egy lövedék (HEAT vagy APFSDS) becsapódik, a HEAT sugár vagy mag egy kevésbé sűrű rétegen (acélon) áthalad egy olyan rétegbe, amelyet nehezebb „átszúrni és átégetni” (mivel az urán sokkal sűrűbb, mint az acél). A lövedék körülbelül kétszer annyi energiát veszít, hogy leküzdje ezt a réteget. Ezért az ilyen páncélokat kb kétszer „erősebbnek” tekinthetjük, mint a hagyományos páncélokat.
Az amerikai Abrams tank egyik jellemzője ezeknek a páncéllemezeknek a jelenléte, amelyek szegényített uránt tartalmaznak. 1988-ban az M1A1NA módosításban megjelent az uránpáncél első generációja - UO87 uránkerámia. 1990-ben a harckocsit már második generációs uránpáncéllal szerelték fel - UO100 alumínium héjban.
Ma az M1A2SEP variánsok már a harmadik generációs páncélzatot használják - UO100 grafit kitöltéssel titán csomagokban. Bejelentették a küszöbön álló átállást is a 4. generációs uránkerámiára, melynek egyenértékű ellenállása az APFSDS lövedékkel szemben 960 mm, a kumulatív lövedékekkel szemben pedig legfeljebb 1600 mm-es acél páncélzattal egyenértékű.
Összehasonlításképpen, az első generációs uránpáncéllal rendelkező Abrams védelmi szintje 470 mm volt az APFSDS és 650 mm a kummulatív lövedékekkel szemben, ilyen páncél nélkül pedig még alacsonyabb volt.
De az uránpáncélnak, jó tartóssága ellenére, megvannak a hátrányai is.
A súly miatt nagyobb a terhelés a motoron, az erőátviteli berendezéseken, a sebességváltón, ami a mozgékonyság és a talajnyomás rovására megy.
A szegényített urán sűrűsége megközelítőleg 1,7-szerese az ólomnak (nem beszélve az acélról), ami azt jelenti, hogy az uránpáncél sokkal nehezebb, mint a hagyományos páncél. Az ilyen páncélok nagy tömege miatt csak a torony elülső részében és a test elülső alsó részében használják.
Ezenkívül az uránpáncél tervezési jellemzője kiküszöböli a lemezek meghajlását, ami az Abrams „szögletességét” és nagy méreteit okozza. Ez is az egyik hátránya.
Fontos szempont a legénység biztonsága. Bár a szegényített urán kevésbé radioaktív, mint a közönséges urán, és sugárzását részben blokkolja az acélburkolat, minden más nehézfémhez hasonlóan kockázatot jelent az emberi egészségre. Radioaktivitása is van, rákot okoz a hosszú távú szolgálat során. Hiszen a panel „élettartama” alatt az urán lassan szétesik. Gamma-sugárzást bocsájt ki ami eléri a legénységet. A gammasugárzás pedig mutációkat okoz az emberi DNS-ben,és rákot okoz.
Egy panel héjazata és az uránelemek megsérülésekor mikroszkopikus méretű radioaktív por koncentrálódhat a jármű belsejében, amelynek belélegzése szintén káros az egészségre.
Ezenkívül az uránpáncél radioaktív károsodásának toxicitása és paraméterei jelentősen megnőnek egy keletkező tűz során.
Korábban az Egyesült Államokban független orvosok kísérletet tettek arra, hogy felmérjék a szegényített urán hatását az uránkerámia védelemmel ellátott páncélozott járműveket hosszú ideig üzemeltető harckocsizókra , de aztán váratlanul megnyirbálták a kutatást. Az orvosoknak nem engedték meg, hogy megfelelően kivizsgálják a legénység egészségére gyakorolt káros hatásokat, mert ez oka lehetne az ilyen páncélzattal ellátott járművek használatának megtagadásának.
Ennek eredményeként az „uránpáncél” technológiát az Egyesült Államokban használják és fejlesztik, annak ellenére, hogy számos kritikusa van az Egyesült Államokban,és hivatalosan nem végezhetnek orvosbiológiai kutatásokat,legalábbis nyilvánosan semmit nem közölnek róluk.
A kutatásnak azonban még is voltak eredményei. Abrams urán páncélblokkjait kivehetővé tették, és békeidőben raktárba helyezték . A közvetlenül az amerikai hadsereg egységeiben és a tárolóhelyeken elhelyezett harckocsik nem rendelkeznek uránpáncéllal. Ez a páncél csak akkor kerül felszerelésre, ha a tankok háborúba indulnak.
Mi az uránpáncél?
Olyan ez, mint egy réteges torta. Ahol kívül acél van, ott van egy alumíniumhéj, amely mindkét oldalán szegényített uránnal burkolja a szénbetétet (pontosabban az úgynevezett „atomgrafitot”).
És az ilyen rétegek egymás után több rétegben is elhelyezhetők. De leggyakrabban sakktábla mintázatba helyezik el a maximális szilárdság elérése érdekében, és különböző irányú szögekben.
Amikor egy lövedék (HEAT vagy APFSDS) becsapódik, a HEAT sugár vagy mag egy kevésbé sűrű rétegen (acélon) áthalad egy olyan rétegbe, amelyet nehezebb „átszúrni és átégetni” (mivel az urán sokkal sűrűbb, mint az acél). A lövedék körülbelül kétszer annyi energiát veszít, hogy leküzdje ezt a réteget. Ezért az ilyen páncélokat kb kétszer „erősebbnek” tekinthetjük, mint a hagyományos páncélokat.
Az amerikai Abrams tank egyik jellemzője ezeknek a páncéllemezeknek a jelenléte, amelyek szegényített uránt tartalmaznak. 1988-ban az M1A1NA módosításban megjelent az uránpáncél első generációja - UO87 uránkerámia. 1990-ben a harckocsit már második generációs uránpáncéllal szerelték fel - UO100 alumínium héjban.
Ma az M1A2SEP variánsok már a harmadik generációs páncélzatot használják - UO100 grafit kitöltéssel titán csomagokban. Bejelentették a küszöbön álló átállást is a 4. generációs uránkerámiára, melynek egyenértékű ellenállása az APFSDS lövedékkel szemben 960 mm, a kumulatív lövedékekkel szemben pedig legfeljebb 1600 mm-es acél páncélzattal egyenértékű.
Összehasonlításképpen, az első generációs uránpáncéllal rendelkező Abrams védelmi szintje 470 mm volt az APFSDS és 650 mm a kummulatív lövedékekkel szemben, ilyen páncél nélkül pedig még alacsonyabb volt.
De az uránpáncélnak, jó tartóssága ellenére, megvannak a hátrányai is.
A súly miatt nagyobb a terhelés a motoron, az erőátviteli berendezéseken, a sebességváltón, ami a mozgékonyság és a talajnyomás rovására megy.
A szegényített urán sűrűsége megközelítőleg 1,7-szerese az ólomnak (nem beszélve az acélról), ami azt jelenti, hogy az uránpáncél sokkal nehezebb, mint a hagyományos páncél. Az ilyen páncélok nagy tömege miatt csak a torony elülső részében és a test elülső alsó részében használják.
Ezenkívül az uránpáncél tervezési jellemzője kiküszöböli a lemezek meghajlását, ami az Abrams „szögletességét” és nagy méreteit okozza. Ez is az egyik hátránya.
Fontos szempont a legénység biztonsága. Bár a szegényített urán kevésbé radioaktív, mint a közönséges urán, és sugárzását részben blokkolja az acélburkolat, minden más nehézfémhez hasonlóan kockázatot jelent az emberi egészségre. Radioaktivitása is van, rákot okoz a hosszú távú szolgálat során. Hiszen a panel „élettartama” alatt az urán lassan szétesik. Gamma-sugárzást bocsájt ki ami eléri a legénységet. A gammasugárzás pedig mutációkat okoz az emberi DNS-ben,és rákot okoz.
Egy panel héjazata és az uránelemek megsérülésekor mikroszkopikus méretű radioaktív por koncentrálódhat a jármű belsejében, amelynek belélegzése szintén káros az egészségre.
Ezenkívül az uránpáncél radioaktív károsodásának toxicitása és paraméterei jelentősen megnőnek egy keletkező tűz során.
Korábban az Egyesült Államokban független orvosok kísérletet tettek arra, hogy felmérjék a szegényített urán hatását az uránkerámia védelemmel ellátott páncélozott járműveket hosszú ideig üzemeltető harckocsizókra , de aztán váratlanul megnyirbálták a kutatást. Az orvosoknak nem engedték meg, hogy megfelelően kivizsgálják a legénység egészségére gyakorolt káros hatásokat, mert ez oka lehetne az ilyen páncélzattal ellátott járművek használatának megtagadásának.
Ennek eredményeként az „uránpáncél” technológiát az Egyesült Államokban használják és fejlesztik, annak ellenére, hogy számos kritikusa van az Egyesült Államokban,és hivatalosan nem végezhetnek orvosbiológiai kutatásokat,legalábbis nyilvánosan semmit nem közölnek róluk.
A kutatásnak azonban még is voltak eredményei. Abrams urán páncélblokkjait kivehetővé tették, és békeidőben raktárba helyezték . A közvetlenül az amerikai hadsereg egységeiben és a tárolóhelyeken elhelyezett harckocsik nem rendelkeznek uránpáncéllal. Ez a páncél csak akkor kerül felszerelésre, ha a tankok háborúba indulnak.
Mi a helyzet a titánnal mint páncél? Eléggé adná magát, csak ha jól tudom nehéz megmunkálni + esetleg törik.
A Leopardb C és D tech páncéljában elvileg van is titán (bár egyiket sem látta még soha senki, szóval ilyen alapon bármi is lehet benne és annak az ellenkezője).
A titán előnye, hogy egyes esetekben a magas minőségű acélok váltóanyaga tud lenni a hasonló mechanikai tulajdonságai mellett kétharmad tömeggel. A titán elsősorban az acél könnyebb kiváltására szolgál, de vannak erősebb acélötvözetek nála.
De én nem vagyok metallurgus csak nagy általánosságban tudok erről beszélni. @ozymandias többet tud nagyságrendekkel és van is egy videósorozata a páncélokról.
Nemcsak a közegellenállás a fontos. A kompozit páncélzat maga tartalmazhatja az acél és/vagy az urán lapokat. Nem homogén uránpáncélzatról beszélünk az Abrams esetében sem.
Ha nagy átlagban nézzük, a II. világháborúban a német páncélok, ekkor ugye még homogén acélról beszélünk, azért voltak jobbak a többi ország páncéljánál, mert megoldották az acél kéregedzését. Mint a kenyér bele és kérge. Ugyanazon anyag, de az egybefüggő homogenitása mellett a külső felülete adott mélységig sokkal nagyobb keménységű, ellenben rideg réteget képezett, a belső, nagy vastagságú anyagrész pedig megtartotta a rugalmasságát kisebb keménységi érték mellett.
Ahogy a gyémantot is igen kemény anyagokkal tudod hasznosan megmunkálni, a kéregedzett páncél esetében is a külső, kemény réteg nagyobb ellenállást adott mindamellett, hogy a belső anyagvastagság rugalmassága így visszaható erőt tudott képezni.
Lényegében ugyanez van a kompozitokkal, csak rétegelten, többféle lövedék ellen kiképezve. A kompoziokban különféle műanyagok, szilikátok, gumi, nehéz és kemény és/rugalmas fémlapok, fémkerámiák, kerámiák találhatók, ki mit rakott össze a tudása szerint. A titán ez esetben is a nagy keménységű és/vagy rugalmasságú acél helyettesítője, az így felszabaduló súlyt pedig vastagabb vagy nehezebb elemekkel lehet kitölteni. A wolfram, wolfram-karbid, zömített urán tehát nem önmagában alkotja az anyagsűrűségével a védelmet, hanem acél burkolat alatt kompozit kazetták részeként adja a tulajdonságait a szendvicshez. Ebben tényező a közegellenállása, de ugyanolyan fontos a közegellenállás változások száma és tulajdonsága. Minél többször ütközik nagy keménységű, sűrű közegbe a lövedék, annál többször törik, roncsolódik. De mindemellett a rugalmasság is hatással van egy KE lőszer ellen, ahogy az oldalirányú elmozduláskor is a fémlapok végzik a darabolás munkáját a kompizitokban a lőszerre hatva.
A közegellenállása pedig abban jelentkezik, hogy bár vékonyabb, vagy ugyanazon vastagságban majd háromszor nehezebb az általában vett acélnál, de az adott pontban ahol a lövedék vagy fémsugár áhatolna, ebből kifolyólag majd háromszor annyi anyagot kell átégetni, átütni.
Ha homogén acél közegre lősz, hiába vastagabb, mert végig a teljes anyagvastagságban ugyanazt a 7,8 g/ccm anyagot tartalmazza. Ha üreges, tehát több rétegű de azonos anyagminőségű acélra lősz, acél-levegő-acél-levegő-acél..., akkor a közegváltásokból fakadó ütközések, roncsolódások és a levegő közegben a lövedéken jelentkező kitágulások együtt használják el a lövedék energiáját vagy annak egy részét, illetve roncsolják annak az ideális formáját. Ha a köztes terek, azaz a levegő egy részét olyan anyagokkal töltöd ki amik valtozatosan kemény-rugalmas-sűrű-kitáguló-elmozduló elemek, akkor a rugalmassági ellenállás visszaható ereje, a kemény ütközőfelületek, a nagy vagy hatalmas közegellenállás és az abból szinte semmilyen közegellenállás majd új kemény ütközőfelület és nagy sűrűségű közeg, mindez oldalirányban is nyírva, azt gondolom érthetően erodálja a lövedék energiáját.
Hétköznapibb példával, nem mindegy, hogy egy harminc centi vastag homogén, kisalakú téglafalat kell kalapáccsal szétverned, vagy kétszer tíz centit közte purhabbal, ami kívül ugyanolyan kemény, átlagosan ugyanolyan sűrű, de a purhab miatt visszarúg a kalapácsod, vahy ha már lyukat törtél rajta végül, a résben a kalapácsod nyele ütközik a téglán és eltörik. Na az urán az a tégla mögött öt centi vasbeton, purhab, vasbeton, majd tégla a tankokban.
Csak, hogy konkrét dolgot is írjak, az M1A1-nél (és lehet később is) használt szegényített urán páncélzat (szegényített uránium tetrafluorid alapú) kb. 4 szeres területi és 1.6 szoros súly hatékonysággal rendelkezik a hagyományos RHA (300 HB) páncélzathoz képest.
Az 500 HB-s acélnak ezen tulajdonsága 1.4-es térfogatra és tömegre is.
Persze ezek APDS-re vannak számolva nem nyilakra.
Viszont jól mutatja az irányt.
És igen, két okból alkalmaztak DU-t:
1. Rohadt olcsó volt, pl. a kerámiákhoz képest
2. Nagyon kicsi helyen kellet jó eredményt hozni. Ugyanis a NERA nagyon sok helyet foglal, és se a tornyot, se a teknőt nem kívánták nyújtani a védelem fokozása okán.
Az 500 HB-s acélnak ezen tulajdonsága 1.4-es térfogatra és tömegre is.
Persze ezek APDS-re vannak számolva nem nyilakra.
Viszont jól mutatja az irányt.
És igen, két okból alkalmaztak DU-t:
1. Rohadt olcsó volt, pl. a kerámiákhoz képest
2. Nagyon kicsi helyen kellet jó eredményt hozni. Ugyanis a NERA nagyon sok helyet foglal, és se a tornyot, se a teknőt nem kívánták nyújtani a védelem fokozása okán.
Az urán(-karbid) és a volfrám(-karbid) nem csak nagy sűrűségű, de rendkívül kemény is. Amikor a nála lényegesen lágyabb acél páncélon halad át, akkor - ha nem éri oldalirányú nyíró hatás - viszonylag jól megtartja az alakját, hegyét. Ezzel szemben ha a páncél is ugyanolyan kemény anyagú, akkor a kemény, de rideg nyíllövedék a találkozáskor törik, vagy legalábbis tompul. Persze a kemény, de rideg páncéllemez is törik, reped, de ezért betét. Szívós, rugalmas acél veszi körbe, ami akkor is összetartja, ha elrepedt. Az urán betét tehát valóban jelent plusz védelmet.
Viszont abban igazad van, hogy nem csodaszer és a marketing jóval nagyobb körülötte, mint a valós értéke. Ugyanis ezt a hatást bármilyen nagyon kemény (a lövedékkel összemérhető keménységű, vagy még keményebb) anyaggal el lehet érni. Az angolok a Chobham páncélban eleve kerámia betéteket használnak. Az oroszok korund golyókat, rudakat. Mindkettő töredék sűrűségű az uránhoz képest. És persze lehetne volfrám betéteket is használni, ugyanúgy, ahogy uránt. Hogy miért használják a jenkik (és csak ők és ők is csak az M1 bizonyos változataiban) az urán betétet? A megfejtés az említett olcsóság. Aki sok urán fűtőelemet állít ellő, annak dúsítási melléktermékként sok szegényített uránja van. De még ilyen országból is van néhány olyan, amely harckocsit is gyárt, vagy gyártott, de mégsem használt a harckocsi páncélokban urán betétet. Mint például az oroszok, vagy a franciák, de akár a kínaiakat is lehetne említeni. Eléggé beszédes, hogy a jenkik közel 40 éve használják ezt a megoldást, de mások, akik megtehették volna, nem vették át. Mint ahogy volfrám betéteket sem használnak, pedig az bárki számára elérhető anyag. Tehát ha azt gondolod, hogy az olcsó atomipari hulladékot jó drágán eladták az adófizetőknek, de ennek nagyobb a marketing értéke, mint a valós hozzáadott értéke a védelemhez, akkor nem jársz messze a valóságtól.
Látom páran a sűrűséget nevezik meg okként és van, aki gyakorlatilag beidézte a wikipedia fordítását. De aki azt a wikipedia szöveget írta, nem érti a mögöttes fizikát, csak megpróbálta megmagyarázni, hogy miért úgy jó, ahogy a jenkik csinálják és ahogy senki más nem csinálja. Az igaz, hogy azonos keménység és szakítószilárdság mellett a nagyobb sűrűség egységnyi páncélvastagságra vetítve nagyobb védelmet biztosít (több munkát kell végezni a nehezebb páncél anyag elmozdításához, annak nagyobb tehetetlensége miatt, így jobban csökken a lövedék mozgási energiája), de helyes az ellenvetésed, hogy nem annyival nagyobbat, mint amekkora a tömegnövekedés. Azonos tömegű, kellően szívós és kemény acél, 2,5-szer nagyobb vastagságban nagyobb védelmet biztosít, mint az azonos tömegű urán betét. Főleg úgy, ha az acél páncél váltakozva, nagy keménységű és igen szívós, nagy szakítószilárdságú rétegekből áll. Ennek oka, hogy a lövedék lassulását nem csak a páncél sűrűsége (gyakorlatilag a tehetelensége), hanem a rácsszerkezet megtörésére fordítandó munka, a szakítószilárdság/folyáshatár is befolyásolja, méghozzá tömegegységre vetítve és ebben az acél jobb. Ha nem így lenne és a sűrűbb anyag még tömegre vetítve is nagyobb védelmet nyújtana, akkor egyrészt mindenki kemény és sűrű, ám rideg urán és volfrám betéteket használna, másrészt az ólom, vagy a réz is jó lenne páncélnak (azért nem jó, mert gyenge a szakítószilárdság/folyáshatár adata tömegegységre vetítve), harmadrészt nem használnának alumínium páncélt. Pedig az utóbbit is pont azért használják, mert azonos tömeg, azaz 3-szoros vastagság mellett jobban véd, mint az azonos tömegű acél, illetve azonos védelmi szint mellett könnyeb a jármű (viszont cserébe drágább). Például a nagy szakítószilárdaságú, de könnyű szálas anyagok (aramid (Kevlar), para-aramid (Twaron), UMWPE (Spectra), stb...) a kis sűrűségük ellenére használatosak lövedékálló anyagként. A nagy keménységű, de szintén könnyű keámiák szintúgy. Valójában a páncél anyagoknál 4 dolog számít kiemelten. A tömegegységre vetített szakítósziládság/folyáshatár, a keménység, a megmunkálhatóság és az ár. Az urán a keménység mellett leginkább az árban jó.
És akkor ezen kívül vannak azok az anyagok (gumi, textolit, egyéb műanyagok) amelyek más elven működve, a lövedék, vagy kumulatív sugár energiájától átalakulnak és páncéllemezek elmozdulását idézik elő, amelyek elnyírják a nyíllövedéket, kitérítik, feldarabolják a kumulatív sugarat. Meg vannak a robbanó reaktív páncél elemek. Tömegegységre vetítve ezek is nagyob védelem (RHA egyenérték) növekedést ereményeznek, mint az urán betét használata.
Ez így nem teljesen fedi a valóságot.
Egyrészt kalkulátorral is ellenőrizhető: (Állítsd be acél áthatolóra, majd játsz a keménységi adatokkal)
Másrészt az urán lőszerek sokkal hatékonyabbak, mint a wolfram alapúak. Hiába hasonló a sűrűségük, de az urán keményebb (200 vs. 600 HB) másrészt az urán önélező. Összetett páncélokban ezért nagyon komoly előnye van.
A páncélként való hatékonyságáról:
Köszönöm a választ! Tulajdonképpen megerősítetted, amit gondoltam, 2,5 szeres sűrűség mellett 2x páncélvédelem. Szóval összességében helytakarékos, de nem feltétlenül a legerősebb páncélvédelmet lehet így összehozni azonos tömeget feltételezve.@Beregszasz kolléga azt írta, nem nagyon talált forrást angolul ... más nyelven azért van.
Mi az uránpáncél?
Olyan ez, mint egy réteges torta. Ahol kívül acél van, ott van egy alumíniumhéj, amely mindkét oldalán szegényített uránnal burkolja a szénbetétet (pontosabban az úgynevezett „atomgrafitot”).
És az ilyen rétegek egymás után több rétegben is elhelyezhetők. De leggyakrabban sakktábla mintázatba helyezik el a maximális szilárdság elérése érdekében, és különböző irányú szögekben.
Amikor egy lövedék (HEAT vagy APFSDS) becsapódik, a HEAT sugár vagy mag egy kevésbé sűrű rétegen (acélon) áthalad egy olyan rétegbe, amelyet nehezebb „átszúrni és átégetni” (mivel az urán sokkal sűrűbb, mint az acél). A lövedék körülbelül kétszer annyi energiát veszít, hogy leküzdje ezt a réteget. Ezért az ilyen páncélokat kb kétszer „erősebbnek” tekinthetjük, mint a hagyományos páncélokat.
Az amerikai Abrams tank egyik jellemzője ezeknek a páncéllemezeknek a jelenléte, amelyek szegényített uránt tartalmaznak. 1988-ban az M1A1NA módosításban megjelent az uránpáncél első generációja - UO87 uránkerámia. 1990-ben a harckocsit már második generációs uránpáncéllal szerelték fel - UO100 alumínium héjban.
Ma az M1A2SEP variánsok már a harmadik generációs páncélzatot használják - UO100 grafit kitöltéssel titán csomagokban. Bejelentették a küszöbön álló átállást is a 4. generációs uránkerámiára, melynek egyenértékű ellenállása az APFSDS lövedékkel szemben 960 mm, a kumulatív lövedékekkel szemben pedig legfeljebb 1600 mm-es acél páncélzattal egyenértékű.
Összehasonlításképpen, az első generációs uránpáncéllal rendelkező Abrams védelmi szintje 470 mm volt az APFSDS és 650 mm a kummulatív lövedékekkel szemben, ilyen páncél nélkül pedig még alacsonyabb volt.
De az uránpáncélnak, jó tartóssága ellenére, megvannak a hátrányai is.
A súly miatt nagyobb a terhelés a motoron, az erőátviteli berendezéseken, a sebességváltón, ami a mozgékonyság és a talajnyomás rovására megy.
A szegényített urán sűrűsége megközelítőleg 1,7-szerese az ólomnak (nem beszélve az acélról), ami azt jelenti, hogy az uránpáncél sokkal nehezebb, mint a hagyományos páncél. Az ilyen páncélok nagy tömege miatt csak a torony elülső részében és a test elülső alsó részében használják.
Ezenkívül az uránpáncél tervezési jellemzője kiküszöböli a lemezek meghajlását, ami az Abrams „szögletességét” és nagy méreteit okozza. Ez is az egyik hátránya.
Fontos szempont a legénység biztonsága. Bár a szegényített urán kevésbé radioaktív, mint a közönséges urán, és sugárzását részben blokkolja az acélburkolat, minden más nehézfémhez hasonlóan kockázatot jelent az emberi egészségre. Radioaktivitása is van, rákot okoz a hosszú távú szolgálat során. Hiszen a panel „élettartama” alatt az urán lassan szétesik. Gamma-sugárzást bocsájt ki ami eléri a legénységet. A gammasugárzás pedig mutációkat okoz az emberi DNS-ben,és rákot okoz.
Egy panel héjazata és az uránelemek megsérülésekor mikroszkopikus méretű radioaktív por koncentrálódhat a jármű belsejében, amelynek belélegzése szintén káros az egészségre.
Ezenkívül az uránpáncél radioaktív károsodásának toxicitása és paraméterei jelentősen megnőnek egy keletkező tűz során.
Korábban az Egyesült Államokban független orvosok kísérletet tettek arra, hogy felmérjék a szegényített urán hatását az uránkerámia védelemmel ellátott páncélozott járműveket hosszú ideig üzemeltető harckocsizókra , de aztán váratlanul megnyirbálták a kutatást. Az orvosoknak nem engedték meg, hogy megfelelően kivizsgálják a legénység egészségére gyakorolt káros hatásokat, mert ez oka lehetne az ilyen páncélzattal ellátott járművek használatának megtagadásának.
Ennek eredményeként az „uránpáncél” technológiát az Egyesült Államokban használják és fejlesztik, annak ellenére, hogy számos kritikusa van az Egyesült Államokban,és hivatalosan nem végezhetnek orvosbiológiai kutatásokat,legalábbis nyilvánosan semmit nem közölnek róluk.
A kutatásnak azonban még is voltak eredményei. Abrams urán páncélblokkjait kivehetővé tették, és békeidőben raktárba helyezték . A közvetlenül az amerikai hadsereg egységeiben és a tárolóhelyeken elhelyezett harckocsik nem rendelkeznek uránpáncéllal. Ez a páncél csak akkor kerül felszerelésre, ha a tankok háborúba indulnak.
