Találtam egy plusz forrást ahhoz, hogy volt-e rendszerben szegényített urános szovjet pct. lőszer.
Én és még páran azt mondtuk, hogy igen, mert államilag átvették és elvileg gyártották.
Hasp például azt mondta, hogy nem volt rendszerben, mert nem volt róla kezelési utasítás.
Most olvastam egy cikket a szovjet pct. ágyúkról, abban pedig megemlítik az MT-12 Rapira 3BM34-es DU lőszerét, aminek a létezéséről sem tudtam...
A cikk szerint ezt is (és külön megemlítve a 125 mm-s 3BM32-őt is), ezeket gyártották, volt belőle bőven.
Viszont csak akkor adták volna ki a csapatokhoz, ha kitör a 3. VH!
Annyira titkosak voltak, hogy külön elzárva tartották őket.
Az ok az volt, hogy a nyugat ne rendelkezzen infókkal ezekről a lőszerekről, mert ezek voltak a leghatékonyabb szovjet lőszerek.
Pl. a cikk a 3BM34-re NATO 60 fokon mérve 180 mm RHA-t ad meg 270 HB mellet.
Ez nagyjából az M774 (USA) teljesítménye, az meg át tudta lőni az M1 Abrams BRL-1-es páncélját akár 3 km-ről is.
Saját kiegészítésem, a 3BM32-es az NATO 60 fokon mérve 250 mm RHA-t lő be 2 km-en
Ez magasabb, mint a DM23 vagy a brit L23A1 teljesítménye, azok meg állítólag legyőzték az M1 Abrams BRL-2-es páncélját is.
A hamisnak nevezett, szerintem hiteles, brit jelentésben a Leopárd 2-es páncélzata csak a fejlesztett (C packet) változatban védett volna a DM23 ellen.
Előtte (B packet) nem volt rá képes. A DM23-as értéke NATO 60 fokon mérve 240 mm RHA 2 km-en.
Ez alapján még a 80's évek végén sem volt előnyben a NATO a tűzerő+páncélzat terén.
Forrás:
Én és még páran azt mondtuk, hogy igen, mert államilag átvették és elvileg gyártották.
Hasp például azt mondta, hogy nem volt rendszerben, mert nem volt róla kezelési utasítás.
Most olvastam egy cikket a szovjet pct. ágyúkról, abban pedig megemlítik az MT-12 Rapira 3BM34-es DU lőszerét, aminek a létezéséről sem tudtam...
A cikk szerint ezt is (és külön megemlítve a 125 mm-s 3BM32-őt is), ezeket gyártották, volt belőle bőven.
Viszont csak akkor adták volna ki a csapatokhoz, ha kitör a 3. VH!
Annyira titkosak voltak, hogy külön elzárva tartották őket.
Az ok az volt, hogy a nyugat ne rendelkezzen infókkal ezekről a lőszerekről, mert ezek voltak a leghatékonyabb szovjet lőszerek.
Pl. a cikk a 3BM34-re NATO 60 fokon mérve 180 mm RHA-t ad meg 270 HB mellet.
Ez nagyjából az M774 (USA) teljesítménye, az meg át tudta lőni az M1 Abrams BRL-1-es páncélját akár 3 km-ről is.
Saját kiegészítésem, a 3BM32-es az NATO 60 fokon mérve 250 mm RHA-t lő be 2 km-en
Ez magasabb, mint a DM23 vagy a brit L23A1 teljesítménye, azok meg állítólag legyőzték az M1 Abrams BRL-2-es páncélját is.
A hamisnak nevezett, szerintem hiteles, brit jelentésben a Leopárd 2-es páncélzata csak a fejlesztett (C packet) változatban védett volna a DM23 ellen.
Előtte (B packet) nem volt rá képes. A DM23-as értéke NATO 60 fokon mérve 240 mm RHA 2 km-en.
Ez alapján még a 80's évek végén sem volt előnyben a NATO a tűzerő+páncélzat terén.
Forrás:
Soviet Towed Anti-Tank Guns
The Soviet Union continued to develop and use anti-tank guns long after the concept was deemed obsolete and subsequently abandoned by other ...
thesovietarmourblog.blogspot.com