De igen.
A lézertávmérő előtt az 1,500 méterre való ellövés is fizikális fájdalom volt, a 2,000 méterre ellövés meg rendkívüli teljesítmény.
Az M48-as Patton 2,000 méter távolságra levő álló célpontra optikai vagy lézeres távmérő nélkül 4 %-os pontossággal tudott lőni, úgy, hogy az irányzéka jelentősen pontosabb és jobb volt, mint bármi, amit a 2. világháború idején terveztek.
Szintén itt található az az adat, miszerint 1,500 méteren az 13 lövés kellett ahhoz, 50 %-os pontosságot érjen el egy szövetséges harckocsizó álló célpontok ellen.
A szovjet 100 mm-es D-10 löveg 1,500 méteren elvileg 33 %-os pontossággal rendelkezett, 2,000 m-en viszont már csak 8 %-al. HEAT robbanófej esetén ezekben az esetekben csak 25 %-os, illetve 2 %-os pontosságot tudtak elérni.
A jelentős előrelépést az APDS illetve APFSDS lőszerek jelentették, amik a lapos röppályájuk miatt sokkal nagyobb távolságokig maradtak pontosak, a 115 mm-es löveg a T-62-esen 2,000 méteren már 27 %-os pontossággal rendelkezett, távmérő nélkül. És a Chieftain volt az első harckocsi, amelynél az alapfelszereltség része volt a lézertávmérő. A tűzvezetési rendszer megjelenése még fokozta a pontosságot, és a 70 - 80 %-os találati arányú lőtávot is.
Tehát az IDF Centurion-jai és M48 / M60 Patton-jei sok kívánnivalóval maradtak el, és nem véletlenül vágytak Chieftain-re. És Jom Kippurnál annak ellenére, hogy a Szírek rossz taktikával alkalmazták őket, így nem tudták kihasználni az előnyeiket, még így is nehéz dolguk volt ellene az Izraelieknek. A zsákmányolt példányok kifejezetten jó benyomást tettek rájuk, hadrendbe is állítottak párat, az általános harckocsifejlesztés során felhasználták azt, amit tanultak ennek a Szovjet tanknak a tanulmányozása során.