Volt szó a középkorban használt gyepvasgyártásról és mit találtam? Nem sajnos nem lehet használni/építeni, szóval nem lettem virtuális kohómérnök...
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Értelek, de a konkrét kérdésem arra vonatkozott, hogy amikor a páncélok között más anyag van, akkor ugyanolyan páncélt használnak, vagy más tulajdonságút.
T
Törölt tag 1945
Guest
A páncél elrendezése
A járművek páncélzatának mennyiségét - függetlenül attól, hogy milyen típusúak - alapvetően a súlyuk határozza meg. Így a legvékonyabban páncélzott részen, csak a legalacsonyabb szintű támadással szemben nyújtanak védelmet, amelyet a puskakaliberű lövedékek és a gránátszilánkok jelentenek. Ez szinte bármilyen irányból érkezhet, és valószínűségi eloszlása a vízszintes síkban körkörös, ami mindenütt egyenlő védelmet igényel.
A harckocsik fő páncélzatának eleinte pusztán intuitív alapon történt az elosztása, de a második világháború óta a találatok irányának valószínűsége komoly elemzések tárgyát képezte. Ennek eredményeképpen a páncélzat eloszlását kvantitatív alapokra helyezték.
John Macnaghten Whittaker
Az első olyan tanulmányt, amely a találatok irányának valószínűségi eloszlását dolgozta ki, 1943-ban végezte el J. M. Whittaker Nagy-Britanniában, és egy páncéltörő ágyúsorral szemben közeledő harckocsin alapult. Bár teljesen elméleti jellegű volt, Whittaker eloszlása összhangban volt a második világháború során a harckocsik által elszenvedett valós találatokkal, és azóta a páncélzat eloszlásának alapjául szolgál. Ennek alapján arra koncentráltak, hogy a harckocsikat védjék a 60°-os frontális ívben érkező találatokkal szemben, mivel az összes találat 45%-a valószínűleg ezen az íven belülre esik.
Vannak olyan ellen érvek, amelyek szerint a mobil hadviselésben a találatok valószínűségének eloszlása egyenletesebb, mint amit Whittaker elemzése vagy a más tanulmányok által megállapított elliptikus eloszlások mutatnak. Másrészt nem kevésbé meggyőzően érveltek amellett is, hogy a modern páncéltörő fegyverek növekvő effektív hatótávolsága, amelyet a nagyobb teljesítményű harckocsiágyúk és páncéltörő fegyverek tesznek lehetővé, valószínűleg azt eredményezi, hogy több találat koncentrálódik a frontális ívre. Valójában egyes tanulmányok szerint a találatok 70%-a, vagy még több, a 60°-os ívre esik. Az 1960-as és 1970-es évek arab-izraeli háborúi során eltalált harckocsik elemzése azonban, a 60°-os frontális ívben történő találatok valószínűségét 49%-nak mérte, ami nem sokban különbözik Whittaker elméleti elemzésétől és a második világháborús adatoktól.
A páncélzat és különösen a homlokpáncélzat hatékonyságának növelése érdekében az orr és torony eredeti, függőleges elrendezését a második világháború alatt megváltoztatták a döntött páncél javára. A megfelelően döntött, azaz a függőlegeshez képest több mint 65°-kal megdöntött páncélzat előnye, hogy a lövedékek egy része gellert kap, vagy széttörik, így még viszonylag vékonyabb páncélzat is képes elhárítani a perforációt.
Először is, minden lövedék gellert kap. Az igazi kérdés az, hogy milyen szögben és sebességgel kap gellert. A geller akkor következik be, amikor a páncéltörő lövedék lecsúszik a ferde páncélzatról anélkül, hogy elég mélyre hatolna ahhoz, hogy átüsse a páncélt. Ha nincs ideje eléggé belefúródni a páncélba mielőtt gellert kapna, akkor még a szerényebb páncélzaton sem tud áthatolni. Minél hosszabb és minél gyorsabb a nyíllövedék, annál nagyobb a kritikus geller szöge. Ezenkívül a Volfrám vagy DU nehézfém rudak nagyobb szögben kapnak geller, mint az acél társaik. A kritikus geller szöget a függőleges síkból mérik [azaz a 90° vízszintesnek számít]. Egy 10:1 L/d [hosszúság és rúdátmérő aránya] 1,7km/s sebességű nyíllövedéknek 78° a kritikus geller szöge ha acélból készült, Volfrám / DU esetén 81°. 15:1 L/d arányra nyújtva a nyíllövedéket a kritikus geller szöge 82-83°-ra nő, míg 30:1 L/d arányú nyíllövedékek esetén ez 84-85°. Ezen értékekhez ±5°-os szórás tartozik, tehát a 10:1 L/d arányú acél nyíllövedékek 50%-a 78°-on kap gellert, de ez 83° és 73° között is előfordulhat.
A nagymértékben döntött páncél szintén rontja a kumulatív gránátok teljesítményét azáltal, hogy becsapódáskor károsíthatja a kumulatív töltet szimmetriáját.
Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
Folytatásban előtétpáncél, kötényezés, radiológiai védekezés, majd jönnek az alumínium páncélok...
A járművek páncélzatának mennyiségét - függetlenül attól, hogy milyen típusúak - alapvetően a súlyuk határozza meg. Így a legvékonyabban páncélzott részen, csak a legalacsonyabb szintű támadással szemben nyújtanak védelmet, amelyet a puskakaliberű lövedékek és a gránátszilánkok jelentenek. Ez szinte bármilyen irányból érkezhet, és valószínűségi eloszlása a vízszintes síkban körkörös, ami mindenütt egyenlő védelmet igényel.
A harckocsik fő páncélzatának eleinte pusztán intuitív alapon történt az elosztása, de a második világháború óta a találatok irányának valószínűsége komoly elemzések tárgyát képezte. Ennek eredményeképpen a páncélzat eloszlását kvantitatív alapokra helyezték.
John Macnaghten Whittaker
Az első olyan tanulmányt, amely a találatok irányának valószínűségi eloszlását dolgozta ki, 1943-ban végezte el J. M. Whittaker Nagy-Britanniában, és egy páncéltörő ágyúsorral szemben közeledő harckocsin alapult. Bár teljesen elméleti jellegű volt, Whittaker eloszlása összhangban volt a második világháború során a harckocsik által elszenvedett valós találatokkal, és azóta a páncélzat eloszlásának alapjául szolgál. Ennek alapján arra koncentráltak, hogy a harckocsikat védjék a 60°-os frontális ívben érkező találatokkal szemben, mivel az összes találat 45%-a valószínűleg ezen az íven belülre esik.
Vannak olyan ellen érvek, amelyek szerint a mobil hadviselésben a találatok valószínűségének eloszlása egyenletesebb, mint amit Whittaker elemzése vagy a más tanulmányok által megállapított elliptikus eloszlások mutatnak. Másrészt nem kevésbé meggyőzően érveltek amellett is, hogy a modern páncéltörő fegyverek növekvő effektív hatótávolsága, amelyet a nagyobb teljesítményű harckocsiágyúk és páncéltörő fegyverek tesznek lehetővé, valószínűleg azt eredményezi, hogy több találat koncentrálódik a frontális ívre. Valójában egyes tanulmányok szerint a találatok 70%-a, vagy még több, a 60°-os ívre esik. Az 1960-as és 1970-es évek arab-izraeli háborúi során eltalált harckocsik elemzése azonban, a 60°-os frontális ívben történő találatok valószínűségét 49%-nak mérte, ami nem sokban különbözik Whittaker elméleti elemzésétől és a második világháborús adatoktól.
A páncélzat és különösen a homlokpáncélzat hatékonyságának növelése érdekében az orr és torony eredeti, függőleges elrendezését a második világháború alatt megváltoztatták a döntött páncél javára. A megfelelően döntött, azaz a függőlegeshez képest több mint 65°-kal megdöntött páncélzat előnye, hogy a lövedékek egy része gellert kap, vagy széttörik, így még viszonylag vékonyabb páncélzat is képes elhárítani a perforációt.
Először is, minden lövedék gellert kap. Az igazi kérdés az, hogy milyen szögben és sebességgel kap gellert. A geller akkor következik be, amikor a páncéltörő lövedék lecsúszik a ferde páncélzatról anélkül, hogy elég mélyre hatolna ahhoz, hogy átüsse a páncélt. Ha nincs ideje eléggé belefúródni a páncélba mielőtt gellert kapna, akkor még a szerényebb páncélzaton sem tud áthatolni. Minél hosszabb és minél gyorsabb a nyíllövedék, annál nagyobb a kritikus geller szöge. Ezenkívül a Volfrám vagy DU nehézfém rudak nagyobb szögben kapnak geller, mint az acél társaik. A kritikus geller szöget a függőleges síkból mérik [azaz a 90° vízszintesnek számít]. Egy 10:1 L/d [hosszúság és rúdátmérő aránya] 1,7km/s sebességű nyíllövedéknek 78° a kritikus geller szöge ha acélból készült, Volfrám / DU esetén 81°. 15:1 L/d arányra nyújtva a nyíllövedéket a kritikus geller szöge 82-83°-ra nő, míg 30:1 L/d arányú nyíllövedékek esetén ez 84-85°. Ezen értékekhez ±5°-os szórás tartozik, tehát a 10:1 L/d arányú acél nyíllövedékek 50%-a 78°-on kap gellert, de ez 83° és 73° között is előfordulhat.
A nagymértékben döntött páncél szintén rontja a kumulatív gránátok teljesítményét azáltal, hogy becsapódáskor károsíthatja a kumulatív töltet szimmetriáját.
Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
Folytatásban előtétpáncél, kötényezés, radiológiai védekezés, majd jönnek az alumínium páncélok...
S
speziale
Guest
Leopard 2AV teknő páncélzat...lehet vele számolgatni 
S
speziale
Guest
Rm 105mm-es ágyú tesztjei a 105mm-es kísérleti apfsds-el (ez feltehetően a 120mm-ben is használt DM13 protó)
fromtheswedisharchives.wordpress.com
Rheinmetall 10,5 cm Smoothbore Performance
In the late 1970’s the Swedish army decided that it would delay the purchase of new tanks to focus on lighter vehicle concepts. This in turn meant that the Swedish Army’s existing stock…
fromtheswedisharchives.wordpress.com
S
speziale
Guest
3UBK20F és 3UBK20F1 irányított repesz/repesz-romboló lövedék a T-72B, T-80U és T-90Sz harckocsikhoz
T
Törölt tag 1945
Guest
Osztott páncél
A páncél hatékonyabbá tételének másik megközelítése a páncél konfigurációjának megváltoztatásával a páncél két, egymástól adott távolságban lévő réteg formájában történő elrendezéséből áll. Az ilyen típusú, osztott páncélt 1942-ben vezették be a német Pz.Kpfw.III harckocsik védelmének fokozására, és alternatívája volt az 1940-ben és 1941-ben közvetlenül a Pz.Kpfw.ni és IV harckocsik páncéljára közvetlenül csavarozott, kiegészítő páncélnak.
A Pz.Kpfw.III-hoz hozzáadott 20 mm-es lemezek némelyikét - amellett, hogy 100-120 mm-re a főpáncél előtt helyezkedtek el - körülbelül 430 BHN keménységűre edzették, ami hatékonyabbá tette őket a páncéltörő lövedékekkel szemben, mintha a 350 BHN értékű hengerelt páncélból készültek volna. Az osztott páncélzat külső lemeze letörte a páncéltörő gránátok ballisztikus sapkáját, és elfordította azokat, ezáltal kevésbé tudtak áthatolni a fő páncélon. Az osztott páncél azonban nem nyújtott annyival jobb védelmet a korabeli kinetikus energiájú lövedékek ellen ahhoz, hogy ellensúlyozza a megépítésének bonyolultságát. Ennek következtében a Pz.Kpfw.III példáját egészen az 1970-es évek közepéig nem követték, amikor is a német hadsereg Leopard 1A1 harckocsijára az osztott páncél egy kiegészítő formáját szerelték fel.
Az osztott páncélt kezdettől fogva alkalmazták az 1960-as évekbeli amerikai-német MBT-70, majd az izraeli Merkava tervezésekor. Az 1970-es évek során azonban a két egymástól távol eső vastagabb páncélréteg alkalmazását meghaladta a hatékonyabb, többrétegű kialakítások megjelenése.
Kötényezés
A kötényezést (vékony lemezek vagy vastagabb gumi lapok használata a harckocsik oldalán) a második világháború után az 1960-as és 1970-es években számos harckocsi típusnál alkalmazták. Elsősorban a nagy számban rendszeresített páncéltörő rakéták és más, kumulatív robbanófejjel ellátott gyalogsági páncéltörő fegyverek elleni kiegészítő védelemként. A kumulatív fegyverek fejlődésével azonban a távolság, ahol a legnagyobb a páncél átütésük megnőtt, és egyenlő vagy nagyobb lett, mint az a távolság, amennyire a kötényezés a fő páncélzattól elhelyezkedik. Ennek eredményeképpen ahelyett, hogy a kumulatív töltetek teljesítményét rontották volna, a kötényezés még hatékonyabbá is tehették azokat. Ha azonban szögben csapódtak be, a ferde távolság a kötényezés és a test páncélzata között még mindig elég nagy lehetett ahhoz, hogy csökkentse a kumulatív töltetek hatását.
Az ábrán a kumulatív töltetek három generációjának (1 - 60-as évek, 2 - 70-es évek, 3 - 80-as évek) páncélátütési képessége látható (a töltet átmérőjének arányában - függőleges tengely), a fő páncélzattól való elműködésének távolságában (a töltet átmérőjének arányában - vízszintes tengely). Amíg a 60-as években gyártott RPG-7 a kötényezés által a fő páncéltól fél méterre elműködtetve, negyedelheti annak páncélátütési képességét, addig a korszerű precíziósan gyártott töltetek hatásosságát alig befolyásolja.
Előtét acélrudak
Az 1960-as évektől kezdve a főpáncél előtt elhelyezett nagy szilárdságú acélrudak vagy az elé függesztett láncokot is alkalmaztak. Ami a kumulatív töltetű fegyvereket illeti, az előtét acélrudak és a láncok hatása általában hasonló a kötényezéshez, de ezek a kisebb kumulatív töltetű rakéták vagy egyszerű gyújtószerkezettel ellátott gránátok teljesítményét is ronthatják azáltal, hogy a formázott robbanófejek deformálódnak, mielőtt a gyújtószerkezetek működésbe lépnének. A kinetikus energiájú lövedékeket is eltérítheti, és ennek következtében azok kevésbé ideális szögben csapódnak be a főpáncélba, miközben ezek súlya kisebb, mint az osztott páncélé.
Bordázás
A svéd S-harckocsin a páncél hagyományos, egyrétegű kialakításától való másik eltérés a homlok páncélra hegesztett vízszintes bordák alkalmazása. A bordák eltérítik a kinetikus páncéltörő lövedékek bizonyos típusait, így azok elfordulnak és így ferdén csapódnak be. Egyébként a bordák megakadályozzák azt is, hogy a kisebb repeszek a homlok lemezről visszapattanva a fölötte lévő vezető optikájába csapódjanak.
Repeszfogó bélelés
Bármilyen hatékony is legyen a páncél, néhány lövedék és rakéta mindig át fogja ütni azt, de az általuk okozott károkat a páncél mögötti repeszfogó bélelés csökkentheti. A repeszfogó bélelést a páncél belsejére szerelik fel, és jellemzően gyantához kötött üveg- vagy aramidszálakból, például rétegelt kevlárból áll, ami a perforáció által okozott nagy sebességű repeszdarabok kúpjának szögét csökkenti, amelyet , és következésképpen az általa okozott károkat. Hasonló eredményt lehet elérni a páncélzattól távolabb elhelyezkedő, vékony belső acélpajzzsal, de ennek hatékonyságát - a rétegelt lemezekből készült bélésekhez hasonlóan - korlátozza a tartályokban erre a célra felhasználható korlátozott térfogat.
Gamma sugárzás elleni védelem
A megfelelő anyagokból készült bélelések szintén növelhetik a tankok páncélzatának védelmét a nukleáris fegyverek robbanásából származó sugárzással szemben. Az érintett sugárzás elsősorban a gamma- és a neutron sugárzás. A harckocsik acélpáncélzata vastagsága és sűrűsége miatt nagyfokú árnyékolást biztosít a gamma-sugárzással szemben. Egy 18 mm vastag acélpáncél a ráeső gamma-sugárzás körülbelül felét képes elnyelni, és mivel a harckocsik páncélzata általában ennél vastagabb, az általa áteresztett sugárzás 0,1-es nagyságrendű.
Neutron sugárzás elleni védelem
Az acél páncélzat kevésbé hatékony a neutronokkal szemben, és azok elnyeléséhez más anyagokat kell alkalmazni. Ezek közé tartoznak a hidrogéntartalmú anyagok, például a polietilén, amelyek lelassítják a neutronokat, valamint a nagy neutronbefogási keresztmetszettel rendelkező elemek, például a bór. Alapvetően bór töltőanyaggal ellátott polietilént használnak a neutron elnyelő külső borításokhoz, hogy növeljék a harckocsik neutron bombákkal szembeni védelmét.
az amerikai neutron bombára válaszul a 80-as években a szovjet harckocsikon megjelent neutron elnyelő külső borítás
Bár a radiológiai bélések vastagsága eléri az 50 mm-t, a kis sűrűségű és kis szilárdságú anyagok miatt, nem járulnak hozzá a harckocsik ballisztikai védelméhez.
folytatásban következnek az alumínium páncélok, majd az egzotikusabb páncélanyagok...
A páncél hatékonyabbá tételének másik megközelítése a páncél konfigurációjának megváltoztatásával a páncél két, egymástól adott távolságban lévő réteg formájában történő elrendezéséből áll. Az ilyen típusú, osztott páncélt 1942-ben vezették be a német Pz.Kpfw.III harckocsik védelmének fokozására, és alternatívája volt az 1940-ben és 1941-ben közvetlenül a Pz.Kpfw.ni és IV harckocsik páncéljára közvetlenül csavarozott, kiegészítő páncélnak.
A Pz.Kpfw.III-hoz hozzáadott 20 mm-es lemezek némelyikét - amellett, hogy 100-120 mm-re a főpáncél előtt helyezkedtek el - körülbelül 430 BHN keménységűre edzették, ami hatékonyabbá tette őket a páncéltörő lövedékekkel szemben, mintha a 350 BHN értékű hengerelt páncélból készültek volna. Az osztott páncélzat külső lemeze letörte a páncéltörő gránátok ballisztikus sapkáját, és elfordította azokat, ezáltal kevésbé tudtak áthatolni a fő páncélon. Az osztott páncél azonban nem nyújtott annyival jobb védelmet a korabeli kinetikus energiájú lövedékek ellen ahhoz, hogy ellensúlyozza a megépítésének bonyolultságát. Ennek következtében a Pz.Kpfw.III példáját egészen az 1970-es évek közepéig nem követték, amikor is a német hadsereg Leopard 1A1 harckocsijára az osztott páncél egy kiegészítő formáját szerelték fel.
Az osztott páncélt kezdettől fogva alkalmazták az 1960-as évekbeli amerikai-német MBT-70, majd az izraeli Merkava tervezésekor. Az 1970-es évek során azonban a két egymástól távol eső vastagabb páncélréteg alkalmazását meghaladta a hatékonyabb, többrétegű kialakítások megjelenése.
Kötényezés
A kötényezést (vékony lemezek vagy vastagabb gumi lapok használata a harckocsik oldalán) a második világháború után az 1960-as és 1970-es években számos harckocsi típusnál alkalmazták. Elsősorban a nagy számban rendszeresített páncéltörő rakéták és más, kumulatív robbanófejjel ellátott gyalogsági páncéltörő fegyverek elleni kiegészítő védelemként. A kumulatív fegyverek fejlődésével azonban a távolság, ahol a legnagyobb a páncél átütésük megnőtt, és egyenlő vagy nagyobb lett, mint az a távolság, amennyire a kötényezés a fő páncélzattól elhelyezkedik. Ennek eredményeképpen ahelyett, hogy a kumulatív töltetek teljesítményét rontották volna, a kötényezés még hatékonyabbá is tehették azokat. Ha azonban szögben csapódtak be, a ferde távolság a kötényezés és a test páncélzata között még mindig elég nagy lehetett ahhoz, hogy csökkentse a kumulatív töltetek hatását.
Az ábrán a kumulatív töltetek három generációjának (1 - 60-as évek, 2 - 70-es évek, 3 - 80-as évek) páncélátütési képessége látható (a töltet átmérőjének arányában - függőleges tengely), a fő páncélzattól való elműködésének távolságában (a töltet átmérőjének arányában - vízszintes tengely). Amíg a 60-as években gyártott RPG-7 a kötényezés által a fő páncéltól fél méterre elműködtetve, negyedelheti annak páncélátütési képességét, addig a korszerű precíziósan gyártott töltetek hatásosságát alig befolyásolja.
Előtét acélrudak
Az 1960-as évektől kezdve a főpáncél előtt elhelyezett nagy szilárdságú acélrudak vagy az elé függesztett láncokot is alkalmaztak. Ami a kumulatív töltetű fegyvereket illeti, az előtét acélrudak és a láncok hatása általában hasonló a kötényezéshez, de ezek a kisebb kumulatív töltetű rakéták vagy egyszerű gyújtószerkezettel ellátott gránátok teljesítményét is ronthatják azáltal, hogy a formázott robbanófejek deformálódnak, mielőtt a gyújtószerkezetek működésbe lépnének. A kinetikus energiájú lövedékeket is eltérítheti, és ennek következtében azok kevésbé ideális szögben csapódnak be a főpáncélba, miközben ezek súlya kisebb, mint az osztott páncélé.
Bordázás
A svéd S-harckocsin a páncél hagyományos, egyrétegű kialakításától való másik eltérés a homlok páncélra hegesztett vízszintes bordák alkalmazása. A bordák eltérítik a kinetikus páncéltörő lövedékek bizonyos típusait, így azok elfordulnak és így ferdén csapódnak be. Egyébként a bordák megakadályozzák azt is, hogy a kisebb repeszek a homlok lemezről visszapattanva a fölötte lévő vezető optikájába csapódjanak.
Repeszfogó bélelés
Bármilyen hatékony is legyen a páncél, néhány lövedék és rakéta mindig át fogja ütni azt, de az általuk okozott károkat a páncél mögötti repeszfogó bélelés csökkentheti. A repeszfogó bélelést a páncél belsejére szerelik fel, és jellemzően gyantához kötött üveg- vagy aramidszálakból, például rétegelt kevlárból áll, ami a perforáció által okozott nagy sebességű repeszdarabok kúpjának szögét csökkenti, amelyet , és következésképpen az általa okozott károkat. Hasonló eredményt lehet elérni a páncélzattól távolabb elhelyezkedő, vékony belső acélpajzzsal, de ennek hatékonyságát - a rétegelt lemezekből készült bélésekhez hasonlóan - korlátozza a tartályokban erre a célra felhasználható korlátozott térfogat.
Gamma sugárzás elleni védelem
A megfelelő anyagokból készült bélelések szintén növelhetik a tankok páncélzatának védelmét a nukleáris fegyverek robbanásából származó sugárzással szemben. Az érintett sugárzás elsősorban a gamma- és a neutron sugárzás. A harckocsik acélpáncélzata vastagsága és sűrűsége miatt nagyfokú árnyékolást biztosít a gamma-sugárzással szemben. Egy 18 mm vastag acélpáncél a ráeső gamma-sugárzás körülbelül felét képes elnyelni, és mivel a harckocsik páncélzata általában ennél vastagabb, az általa áteresztett sugárzás 0,1-es nagyságrendű.
Neutron sugárzás elleni védelem
Az acél páncélzat kevésbé hatékony a neutronokkal szemben, és azok elnyeléséhez más anyagokat kell alkalmazni. Ezek közé tartoznak a hidrogéntartalmú anyagok, például a polietilén, amelyek lelassítják a neutronokat, valamint a nagy neutronbefogási keresztmetszettel rendelkező elemek, például a bór. Alapvetően bór töltőanyaggal ellátott polietilént használnak a neutron elnyelő külső borításokhoz, hogy növeljék a harckocsik neutron bombákkal szembeni védelmét.
az amerikai neutron bombára válaszul a 80-as években a szovjet harckocsikon megjelent neutron elnyelő külső borítás
Bár a radiológiai bélések vastagsága eléri az 50 mm-t, a kis sűrűségű és kis szilárdságú anyagok miatt, nem járulnak hozzá a harckocsik ballisztikai védelméhez.
folytatásban következnek az alumínium páncélok, majd az egzotikusabb páncélanyagok...
Moduláris, ill. Többrétegű páncélzatok az ötvenes évekből:
Mind a teknő, mind a torony szilikátüveges bélést kapott volna, a HEAT és HESH lőszerek ellen elméletileg immunissá vált a Patton, és az AP lőszerek ellen is némileg növedekett a védelem.
Mind a teknő, mind a torony szilikátüveges bélést kapott volna, a HEAT és HESH lőszerek ellen elméletileg immunissá vált a Patton, és az AP lőszerek ellen is némileg növedekett a védelem.
T
Törölt tag 1945
Guest
na, valahol ez az a pont, ahol minimum illik megtapsolni a bagázst. Mikori ez a táblázat?Szovjet harckocsi acél páncél típusok:
T
Törölt tag 1945
Guest
80-as évek, és legalábbis részüknek az elkészítési módszere: электрошлакового переплава (ЭШП).
Tetszik hogy -40°C-ra is adnak adatokat.
T
Törölt tag 1945
Guest
Ezek meg a korábban rendelkezésükre álló páncéltípusok:
Az első sorban lévőt használták a T-34-es testéhez.
Az első sorban lévőt használták a T-34-es testéhez.
T
Törölt tag 1945
Guest
5083 típusú alumínium ötvözet páncél
Az 1950-es évekig a harcjárművek páncéljának kizárólagos alapanyaga az acél volt. Azóta azonban ennek alternatívájaként megjelent az alumínium páncél.
Az alumínium páncélt az Egyesült Államokban kezdték el fejleszteni, ahol 1956-ban a legnagyobb alumíniumgyártók elkezdték az amerikai hadseregnek alumínium páncélmintákat benyújtani lőpróbákra. Nagyjából ugyanebben az időben az FMC Corporation szerződést kapott egy új lánctalpas páncélozott szállító harcjármű (PSzH) kifejlesztésére. Ennek eredményeképpen az FMC 31 alumínium, valamint öt acélpáncéllal felszerelt PSzH-t épített a csapatpróbákra, és 1959-ben szerződést kapott az alumínium páncélzatú PSzH gyártására, amely az M113-as lett.
Azóta az M113-ast nagy mennyiségben gyártották, és a Szovjetunión kívül a legelterjedtebb páncélozott szállító harcjárművé vált. Fejlesztését követte más alumínium páncélozott járművek, mint például az M114 felderítő jármű, a 105 mm-es M108 önjáró tarack és a 155 mm-es M109 önjáró löveg, amelyet nemcsak az amerikai hadsereg, hanem számos más hadsereg számára is nagy mennyiségben gyártottak.
Az M113, M114, M108 és M109 alkotta az alumínium páncélozatú harcjárművek első generációját, amelyek páncélzata az 5083-as típusú ötvözetre épült. Ez az alumíniumötvözet körülbelül 4,5% magnéziumot és 0,75% mangánt tartalmaz, szakítószilárdsága 300-350 MN/m², és amelyet a ballisztikus tulajdonságok javítása érdekében hidegalakítással keményítettek. Keménysége mindössze 75 BHN, és ez, valamint alacsonyabb szilárdsága azt jelenti, hogy a belőle készült páncélnak egy adott szintű ballisztikai védelemhez lényegesen vastagabbnak kell lennie, mint az acélpáncélnak. Például 7,62 mm-es AP lövedékek elleni védelemhez az 5083-as alumínium páncél vastagságának 48 mm-nek kell lennie, szemben a hagyományos hengerelt homogén (RHA) 380 BHN keménységű acél páncél 14,5 mm-es vastagságával. Sűrűsége csak 2660 kg/m³, szemben az acélpáncél 7850 kg/m³-ével, de ennek ellenére a területi sűrűsége, azaz az egységnyi területre jutó tömege 128 kg/m² nagyobb, mint az RHA acélpáncél 114 kg/m² területi sűrűsége, amely ugyanolyan védelmet nyújt a keménymagvas, nagy sebességű lövedékekkel szemben.
A tüzérségi gránátok repeszei elleni védelem tekintetében, amelyek a fő fenyegetést jelentik az önjáró lövegekre és a páncélozott szállító harcjárművekre, az 5083-as alumínium páncél területi sűrűsége lényegesen kisebb, mint az RHA-é. Ennek következtében az 5083 alumínium páncél adott súly mellett nagyobb védelmet nyújt a repeszekkel szemben, vagy kisebb súly mellett ugyanolyan védelmet nyújt, mint az RHA.
Mivel az 5083-as alumínium páncélnak körülbelül háromszor olyan vastagnak kell lennie, mint az RHA-nak, az ebből készült páncél súlyához viszonyítva hajlításkor sokkal merevebb, még ha területi sűrűsége körülbelül azonos a ballisztikailag egyenértékű RHA-páncéllal, annak ellenére, hogy az alumínium lényegesen kevésbé merev, mint az acél. Az alumínium rugalmassági modulusa mindössze 71 GN/m², míg az acélé 206 GN/m². A páncél hajlítási merevsége azonban nem csak a rugalmassági modulussal, hanem a vastagság köbével is arányos, így az alumínium páncél körülbelül kilencszer olyan merev, mint az azonos tömegű acél. Mivel az alumínium páncél merevebb, mint az azonos tömegű acélpáncél, ez lehetővé teszi, hogy a szerkezeti merevítések egy része elhagyható legyen a páncéltestek építésénél, így különösen a könnyű páncélozott szállító harcjárművek esetében ez súlyt takarít meg. Az M113-as alumíniumból készült felépítménye körülbelül 10%-al volt könnyebb, mint acélból készült megfelelője.
A súlymegtakarítás mellett az alumínium páncélt könnyebb megmunkálni, és a páncél nagyobb vastagsága lehetővé teszi a fogazott illesztések alkalmazását, amelyek rögzítést biztosítanak a lemezek között, így kevesebb hegesztést igényelnek. Mindez hozzájárult az alumínium páncéllemezzel ellátott járművek előállítási költségeinek csökkentéséhez, ugyanakkor az egy tonnára jutó költség még így is jelentősen magasabb, mint az RHA-é.
folytatásban a 2. generációs alu páncél...
Az 1950-es évekig a harcjárművek páncéljának kizárólagos alapanyaga az acél volt. Azóta azonban ennek alternatívájaként megjelent az alumínium páncél.
Az alumínium páncélt az Egyesült Államokban kezdték el fejleszteni, ahol 1956-ban a legnagyobb alumíniumgyártók elkezdték az amerikai hadseregnek alumínium páncélmintákat benyújtani lőpróbákra. Nagyjából ugyanebben az időben az FMC Corporation szerződést kapott egy új lánctalpas páncélozott szállító harcjármű (PSzH) kifejlesztésére. Ennek eredményeképpen az FMC 31 alumínium, valamint öt acélpáncéllal felszerelt PSzH-t épített a csapatpróbákra, és 1959-ben szerződést kapott az alumínium páncélzatú PSzH gyártására, amely az M113-as lett.
Azóta az M113-ast nagy mennyiségben gyártották, és a Szovjetunión kívül a legelterjedtebb páncélozott szállító harcjárművé vált. Fejlesztését követte más alumínium páncélozott járművek, mint például az M114 felderítő jármű, a 105 mm-es M108 önjáró tarack és a 155 mm-es M109 önjáró löveg, amelyet nemcsak az amerikai hadsereg, hanem számos más hadsereg számára is nagy mennyiségben gyártottak.
Az M113, M114, M108 és M109 alkotta az alumínium páncélozatú harcjárművek első generációját, amelyek páncélzata az 5083-as típusú ötvözetre épült. Ez az alumíniumötvözet körülbelül 4,5% magnéziumot és 0,75% mangánt tartalmaz, szakítószilárdsága 300-350 MN/m², és amelyet a ballisztikus tulajdonságok javítása érdekében hidegalakítással keményítettek. Keménysége mindössze 75 BHN, és ez, valamint alacsonyabb szilárdsága azt jelenti, hogy a belőle készült páncélnak egy adott szintű ballisztikai védelemhez lényegesen vastagabbnak kell lennie, mint az acélpáncélnak. Például 7,62 mm-es AP lövedékek elleni védelemhez az 5083-as alumínium páncél vastagságának 48 mm-nek kell lennie, szemben a hagyományos hengerelt homogén (RHA) 380 BHN keménységű acél páncél 14,5 mm-es vastagságával. Sűrűsége csak 2660 kg/m³, szemben az acélpáncél 7850 kg/m³-ével, de ennek ellenére a területi sűrűsége, azaz az egységnyi területre jutó tömege 128 kg/m² nagyobb, mint az RHA acélpáncél 114 kg/m² területi sűrűsége, amely ugyanolyan védelmet nyújt a keménymagvas, nagy sebességű lövedékekkel szemben.
A tüzérségi gránátok repeszei elleni védelem tekintetében, amelyek a fő fenyegetést jelentik az önjáró lövegekre és a páncélozott szállító harcjárművekre, az 5083-as alumínium páncél területi sűrűsége lényegesen kisebb, mint az RHA-é. Ennek következtében az 5083 alumínium páncél adott súly mellett nagyobb védelmet nyújt a repeszekkel szemben, vagy kisebb súly mellett ugyanolyan védelmet nyújt, mint az RHA.
Mivel az 5083-as alumínium páncélnak körülbelül háromszor olyan vastagnak kell lennie, mint az RHA-nak, az ebből készült páncél súlyához viszonyítva hajlításkor sokkal merevebb, még ha területi sűrűsége körülbelül azonos a ballisztikailag egyenértékű RHA-páncéllal, annak ellenére, hogy az alumínium lényegesen kevésbé merev, mint az acél. Az alumínium rugalmassági modulusa mindössze 71 GN/m², míg az acélé 206 GN/m². A páncél hajlítási merevsége azonban nem csak a rugalmassági modulussal, hanem a vastagság köbével is arányos, így az alumínium páncél körülbelül kilencszer olyan merev, mint az azonos tömegű acél. Mivel az alumínium páncél merevebb, mint az azonos tömegű acélpáncél, ez lehetővé teszi, hogy a szerkezeti merevítések egy része elhagyható legyen a páncéltestek építésénél, így különösen a könnyű páncélozott szállító harcjárművek esetében ez súlyt takarít meg. Az M113-as alumíniumból készült felépítménye körülbelül 10%-al volt könnyebb, mint acélból készült megfelelője.
A súlymegtakarítás mellett az alumínium páncélt könnyebb megmunkálni, és a páncél nagyobb vastagsága lehetővé teszi a fogazott illesztések alkalmazását, amelyek rögzítést biztosítanak a lemezek között, így kevesebb hegesztést igényelnek. Mindez hozzájárult az alumínium páncéllemezzel ellátott járművek előállítási költségeinek csökkentéséhez, ugyanakkor az egy tonnára jutó költség még így is jelentősen magasabb, mint az RHA-é.
folytatásban a 2. generációs alu páncél...
5083 típusú alumínium ötvözet páncél
Az 1950-es évekig a harcjárművek páncéljának kizárólagos alapanyaga az acél volt. Azóta azonban ennek alternatívájaként megjelent az alumínium páncél.
Az alumínium páncélt az Egyesült Államokban kezdték el fejleszteni, ahol 1956-ban a legnagyobb alumíniumgyártók elkezdték az amerikai hadseregnek alumínium páncélmintákat benyújtani lőpróbákra. Nagyjából ugyanebben az időben az FMC Corporation szerződést kapott egy új lánctalpas páncélozott szállító harcjármű (PSzH) kifejlesztésére. Ennek eredményeképpen az FMC 31 alumínium, valamint öt acélpáncéllal felszerelt PSzH-t épített a csapatpróbákra, és 1959-ben szerződést kapott az alumínium páncélzatú PSzH gyártására, amely az M113-as lett.
Azóta az M113-ast nagy mennyiségben gyártották, és a Szovjetunión kívül a legelterjedtebb páncélozott szállító harcjárművé vált. Fejlesztését követte más alumínium páncélozott járművek, mint például az M114 felderítő jármű, a 105 mm-es M108 önjáró tarack és a 155 mm-es M109 önjáró löveg, amelyet nemcsak az amerikai hadsereg, hanem számos más hadsereg számára is nagy mennyiségben gyártottak.
Az M113, M114, M108 és M109 alkotta az alumínium páncélozatú harcjárművek első generációját, amelyek páncélzata az 5083-as típusú ötvözetre épült. Ez az alumíniumötvözet körülbelül 4,5% magnéziumot és 0,75% mangánt tartalmaz, szakítószilárdsága 300-350 MN/m², és amelyet a ballisztikus tulajdonságok javítása érdekében hidegalakítással keményítettek. Keménysége mindössze 75 BHN, és ez, valamint alacsonyabb szilárdsága azt jelenti, hogy a belőle készült páncélnak egy adott szintű ballisztikai védelemhez lényegesen vastagabbnak kell lennie, mint az acélpáncélnak. Például 7,62 mm-es AP lövedékek elleni védelemhez az 5083-as alumínium páncél vastagságának 48 mm-nek kell lennie, szemben a hagyományos hengerelt homogén (RHA) 380 BHN keménységű acél páncél 14,5 mm-es vastagságával. Sűrűsége csak 2660 kg/m³, szemben az acélpáncél 7850 kg/m³-ével, de ennek ellenére a területi sűrűsége, azaz az egységnyi területre jutó tömege 128 kg/m² nagyobb, mint az RHA acélpáncél 114 kg/m² területi sűrűsége, amely ugyanolyan védelmet nyújt a keménymagvas, nagy sebességű lövedékekkel szemben.
A tüzérségi gránátok repeszei elleni védelem tekintetében, amelyek a fő fenyegetést jelentik az önjáró lövegekre és a páncélozott szállító harcjárművekre, az 5083-as alumínium páncél területi sűrűsége lényegesen kisebb, mint az RHA-é. Ennek következtében az 5083 alumínium páncél adott súly mellett nagyobb védelmet nyújt a repeszekkel szemben, vagy kisebb súly mellett ugyanolyan védelmet nyújt, mint az RHA.
Mivel az 5083-as alumínium páncélnak körülbelül háromszor olyan vastagnak kell lennie, mint az RHA-nak, az ebből készült páncél súlyához viszonyítva hajlításkor sokkal merevebb, még ha területi sűrűsége körülbelül azonos a ballisztikailag egyenértékű RHA-páncéllal, annak ellenére, hogy az alumínium lényegesen kevésbé merev, mint az acél. Az alumínium rugalmassági modulusa mindössze 71 GN/m², míg az acélé 206 GN/m². A páncél hajlítási merevsége azonban nem csak a rugalmassági modulussal, hanem a vastagság köbével is arányos, így az alumínium páncél körülbelül kilencszer olyan merev, mint az azonos tömegű acél. Mivel az alumínium páncél merevebb, mint az azonos tömegű acélpáncél, ez lehetővé teszi, hogy a szerkezeti merevítések egy része elhagyható legyen a páncéltestek építésénél, így különösen a könnyű páncélozott szállító harcjárművek esetében ez súlyt takarít meg. Az M113-as alumíniumból készült felépítménye körülbelül 10%-al volt könnyebb, mint acélból készült megfelelője.
A súlymegtakarítás mellett az alumínium páncélt könnyebb megmunkálni, és a páncél nagyobb vastagsága lehetővé teszi a fogazott illesztések alkalmazását, amelyek rögzítést biztosítanak a lemezek között, így kevesebb hegesztést igényelnek. Mindez hozzájárult az alumínium páncéllemezzel ellátott járművek előállítási költségeinek csökkentéséhez, ugyanakkor az egy tonnára jutó költség még így is jelentősen magasabb, mint az RHA-é.
folytatásban a 2. generációs alu páncél...
Az 5083-as alu ötvözetnek van még egy igen pozitív tulajdonsága, ez pedig a korrozióvédettsége. Emiatt is használták és használják tengeri járműveknél is, lásd Ticonderoga-osztály, Freedom-osztály és Independence-osztály felépítményénél.
Van ugyanakkor még egy hátránya - kevésbé bírja a hőséget, függően a gyártóktól, 65-75°C feletti hőmérsékletnél nem ajánlott már a használata...
Nem tudom, hogy az elemként funkcionáló Ticok és a vilagtörténelem legótvarabb hajóosztájaival mennyire erdemes példálózni.
Az összes alumínium rákfenéje, hogy
A hegesztési gond a hővezetésből adódnak. Az amerikaiak könnyebb helyzetben vannak, mert nekik vannak direktben hélium-forrásaik, míg a világ többi részen nem nagyon van. A hélium az ideális gáz az alumínium hegesztéséhez. A világ többi részén ez nem lehetséges ilyen egyszerűen, ott marad az argon.
Az argon hővezetési együtthatója rossz, a bevitt energia kis részen hasznosul - ezért szokás mondani, hogy az argon védőgázas ívhegesztés termikus hatásfoka a fele a fedettívű hegesztésnek. És itt kezdődik a gond. Az alumínium hővezetése nagyon jó, így pillanatok alatt megdermed az ömledék, ha a bevitt hő nem elégséges. Ez magával hozza a repedéseket és a kötéshibákat. Ezt a hőbevitelt lehet növelni az előmelegítéssel. A probléma meg az, hogy az alumínium szilárdságát a hőkezeléssel/ötvözéssel csak kismértékben lehet növelni, az igazi szilárdságnövelést a hidegalakítás adja.
Az 5083-as ötvözet pedig nem ilyen. Nem lehet hőkezelni, egyedül csak a hidegalakítással lehet a szilárdságát növelni.
Ekkor viszont jön Béla a hegesztő és nem tud rajta normálisan hegeszteni. Közben kifundálják, ha 150-200 fokra előmelegítik a lemezt - koromozó acetilén-lánggal - akkor már tök jól lehet hegeszteni. Ezzel a kör bezárult. Ezen a hőmérsékleten az alumínium kilágyul, a hidegalakítás adta szilárdságnövekedés már a múlté...
Vagy jól tudod hegeszteni, repedések és kötéshiba nélkül, de akkor ugrik a hidegalakítás és a hőkezelés hatása - a kilágyulás adott esetben az alapanyag szilárdságának 70%-a, vagy nem hegesztesz. Az amerikaiak esetében a hélium miatt a kilágyulás megfelelően képzett hegesztő esetében kb 7-10%. Többek között ezért is számít a hélium a mai napig stratégiai nyersanyagnak, nem nagyon termelődik "normál" földi viszonyok között. Vagy van természetes forrásod, vagy a légkört cseppfolyósítva - és a sok paraszt meg elhasználja a lufikba...
Aki alumíniumból akar ilyen szerkezetet készíteni, erre figyelnie kell - plusz a rengeteg belső feszültségre és az acélt többszörösen felülmúló mértékű alakváltozásra a hegesztés után.
- nehéz repedésmentesen hegeszteni
- a hegesztés környezete borzalmasan kilágyul
- lehet hőkezelni, de közel sem olyan hatékonyan, mint az acélt.
A hegesztési gond a hővezetésből adódnak. Az amerikaiak könnyebb helyzetben vannak, mert nekik vannak direktben hélium-forrásaik, míg a világ többi részen nem nagyon van. A hélium az ideális gáz az alumínium hegesztéséhez. A világ többi részén ez nem lehetséges ilyen egyszerűen, ott marad az argon.
Az argon hővezetési együtthatója rossz, a bevitt energia kis részen hasznosul - ezért szokás mondani, hogy az argon védőgázas ívhegesztés termikus hatásfoka a fele a fedettívű hegesztésnek. És itt kezdődik a gond. Az alumínium hővezetése nagyon jó, így pillanatok alatt megdermed az ömledék, ha a bevitt hő nem elégséges. Ez magával hozza a repedéseket és a kötéshibákat. Ezt a hőbevitelt lehet növelni az előmelegítéssel. A probléma meg az, hogy az alumínium szilárdságát a hőkezeléssel/ötvözéssel csak kismértékben lehet növelni, az igazi szilárdságnövelést a hidegalakítás adja.
Az 5083-as ötvözet pedig nem ilyen. Nem lehet hőkezelni, egyedül csak a hidegalakítással lehet a szilárdságát növelni.
Ekkor viszont jön Béla a hegesztő és nem tud rajta normálisan hegeszteni. Közben kifundálják, ha 150-200 fokra előmelegítik a lemezt - koromozó acetilén-lánggal - akkor már tök jól lehet hegeszteni. Ezzel a kör bezárult. Ezen a hőmérsékleten az alumínium kilágyul, a hidegalakítás adta szilárdságnövekedés már a múlté...
Vagy jól tudod hegeszteni, repedések és kötéshiba nélkül, de akkor ugrik a hidegalakítás és a hőkezelés hatása - a kilágyulás adott esetben az alapanyag szilárdságának 70%-a, vagy nem hegesztesz. Az amerikaiak esetében a hélium miatt a kilágyulás megfelelően képzett hegesztő esetében kb 7-10%. Többek között ezért is számít a hélium a mai napig stratégiai nyersanyagnak, nem nagyon termelődik "normál" földi viszonyok között. Vagy van természetes forrásod, vagy a légkört cseppfolyósítva - és a sok paraszt meg elhasználja a lufikba...
Aki alumíniumból akar ilyen szerkezetet készíteni, erre figyelnie kell - plusz a rengeteg belső feszültségre és az acélt többszörösen felülmúló mértékű alakváltozásra a hegesztés után.
T