Az a durva, hogy a tesztelési, fejlesztési időszak alatt vagy azért történtek balesetek, mert más közlekedők hibáztak, vagy annyira megbízott a tesztelő a gépben, pedig még bőven nem kellett volna. Ez a bizalom valószínűleg nem azért alakult ki, mert lépten-nyomon hibázott a rendszer.Azért kell a vezető,mert az autómatika nem képes minden esetben a vezetésre.Autópályán,jó forgalomban,jó minőségű uttesten minden további nélkül működik az önvezető rendszer-de csak addig,amig ideális néki a helyzet.Szóval amikor a soför nem az orrát túrja,akkor áthidalja azokat az ember számára triviális problémákat,amikre a gép képtelen.Utána meg hagyja tovább vezetni a gépet.De azért felügyeli a gép számára ideális körülmények között is,mert tapasztalatbol mondom,hogy eszméletlen hüleségeket tud csinálni a gép.
De ahogy @2ndt is írta, a harctéren ennél sokkal kisebb feladatot jelent a mozgás maga. A már említett különbségek mellett az is elmondható, hogy míg az autópályán 110-130-as tempóban történnek a dolgok, egy gépesített alegységnél max. 60-70 körül. Gyalogos harcászatban pedig ennél is jóval kisebbek a sebességek (max. 20-30).