A drónok nem tették haszontalanná a tankokat: amerikai sajtó a karabahi háborúról
Az drónok az azerbajdzsáni hadsereg által a karabahi konfliktusban való sikeres felhasználása élénk vitákat váltott ki a harckocsik és a páncélozott járművek jövőjéről. De az Foreign Policy amerikai magazin szerint korai még temetni a harckocsikat a modern harctereken.
Az Örményország és Azerbajdzsán közötti fegyveres konfliktus mindenki figyelmét felkeltette, akit érdekel a modern hadi taktika. Mivel mindkét fél aktívan közzéteszi az interneten a csatatéren elért sikereiket, és megerősítésként megemlíti az elpusztított ellenséges harckocsik és páncélozott járművek számát.
Azerbajdzsán pilóta nélküli légi járműveket használ, amelyekkel örmény páncélozott járműveket támad. Ennek eredményeként még sok elismert szakember is kételkedni kezdett a tankok jövőjében. Például az Indiai Fegyveres Erők Északi Hadseregének egykori parancsnoka, D. S. Huda altábornagy azt állítja: a nagy harckocsik csatáinak korszaka elmúlt, és egyre több kérdés merül fel a tankok modern hadviselésben való alkalmazásával kapcsolatban.
A páncéltörő rakéták továbbra is hatékonyak
Első pillantásra úgy tűnhet,hogy amint megkezdődik a drónok tömeges használata, a harckocsik és a gyalogos harcjárművek halálcsapdává válnak a legénység számára. Robert Bateman, a külpolitika szerzője, aki maga is az amerikai hadsereg volt tisztje, másképp gondolkodik: a hegyi-karabahi régióban folyó harcok nem adnak okot arra,hogy beszélnünk kellene a tank "haláláról" a modern hadviselésben.
Bateman hangsúlyozza, hogy a csatatéren elért siker három tényezőtől függ: felkészülés, terep és taktika. De az amerikai szerző szerint az UAV-k páncélozott járművekkel szembeni fölényéről szóló, széles körben hirdetett kijelentés hamis. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a történtekről, nem az azerbajdzsáni vagy az örmény katonai osztályok sajtószolgálatának jelentéseivel, hanem a harctérről készített videofelvételekkel kell foglalkozni, mivel rengeteg ilyen van az interneten.
A mindkét hadsereg sajtószolgálatának videóin gyakran láthatjuk, hogy sok harckocsit és páncélozott járművet nem az UAV-k, hanem páncéltörő rakéták vagy hagyományos lőszerek semmisítenek meg. Természetesen a drónok is semmisítettek meg tankokat, de nem szabad azt feltételezni, hogy a páncélozott járművek megsemmisülése kizárólag a pilóta nélküli légi járművek modern technológiáinak köszönhetően következik be.
A személyzet rossz képzése a páncélozott járművek megsemmisítésének fő oka.
Az azerbajdzsáni és az örmény fél által bemutatott videók - írja Bateman - csak arról tanúskodnak, hogy sem Baku, sem Jereván nem érti: a fegyverek költsége csak egy része annak a költségnek, amelyekből emberek képeznek ki arra, hogy ezeket a fegyvereket megfelelően használják.
Egyik fél sem jött rá, hogy a legmagasabb technológiával rendelkező harckocsi is csak fémhulladék, hacsak nem képzett és fegyelmezett szakemberek irányítják, akik képesek megfelelően működtetni egy ilyen harckocsit.
- hangsúlyozza Bateman.
Az ünnepi események során felvonuló látványosnak tűnő modern tankok nagy száma nem jelenti azt, hogy az ország képes lesz helyesen használni őket a csatatéren. Például nem is olyan régen az „ARMi-2020” hadsereg játékai megmutatták, hogy a posztszovjet köztársaságok, főleg a közép-ázsiai tankok legénysége jelentősen alulmarad az oroszokkal szemben és ennek nem a rosszabb harckocsik az okai, hanem kevésbé felkészült személyzetük.
Amikor a képzésről beszélünk, akkor nemcsak a járműszerelők és a személyzet parancsnokainak képzésének minőségét értjük. Magasabb rangokról beszélünk, köztük azokról, akik a harctéren közvetlenül irányítják a harckocsi egységeket és alakulatokat, valamint azokról, akik a szárazföldi erők parancsnokságán tervezik a hadműveleteket.
Mint Bateman megjegyzi, sok karabahi videóban harckocsik vagy más páncélozott járművek egyetlen helyre vannak csoportosítva, ezek nem manővereznek, ez pedig óhatatlanul jelentős veszteségekkel jár.
A lényeg a terepen is található, és az UAV-t nem szabad túlbecsülni
Ezenkívül Hegyi-Karabah nem a legalkalmasabb ország a harckocsik számára. Az ilyen terep más megközelítést igényel a hadműveletek lebonyolításában, más erők hangsúlyozását, de ez nem jelenti azt, hogy a harckocsik más terepen nem lesznek hatékonyak. Például Vietnam dzsungelében a harckocsik szintén nem voltak hatékonyak, de más körülmények között kiválónak bizonyultak.
Az indiai Huda tábornok, akit fentebb idéztünk, Karabah és Kasmír viszonyait hasonlítja össze, és teljesen helyesen. Ladakhban az indiai nehéz harckocsik telepítése is problémás volt. De a világ nem Kasmírból és Karabahból áll. Bár korunk számos "forró pontja" hegyvidéki területeken található,a többségben a sík területek vannak, és a harckocsik ott még mindig nagyon hatékonyak.
Bateman arra a következtetésre jut: a hegyi-karabahi konfliktus nem tanúskodhat a páncélozott járművek "haláláról" - a drónok egyáltalán nem tették haszontalanná a tankokat.
Ez a háború csupán két rosszul képzett, esetlenül cselekvő hadsereget és a modern információs technológia erejét jelenti, amely lehetővé teszi a videók gyors feltöltését az internetre,
- írja Bateman.
Más következtetések azonban levonhatók - az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei alábecsülik a katonai légvédelem fontosságát. A drónok valóban fenyegetést jelentenek, de az olcsó drónok lelövése is olcsó. A modern szárazföldi erők - légi fölény nélkül is - képesek lesznek megszüntetni ezt a veszélyt. Bármely konfliktusban az az erő nyer, amelyet nem annyira a legújabb „játékok” vásárlásába fektet,hanem inkább a személyzet képzésébe.