Folyt:
6. Hol fordul még elő urán a környezetben?
Az urán természetes anyag, környezetünkben gyakorlatilag mindenhol előfordul. Az urán átlagos koncentrációja a talajban és a földkéregben 3-5 g/tonna föld (ez azt is jelenti, hogy Magyarország területének felső 1 méterében kb. 300 000 t urán található). Az összes vízben is megtalálható kis mennyiségben: az ivóvízben a világ különböző helyem az urán koncentrációja 0,1 - 8 p g/1 között változik, hazánkban tipikusan 2-3 p g/1 értéket ér el, de pl. Finnországban 12 400 p g/1 koncentráció is előfordul. A tengervízben az urán koncentrációja 3,3 p g/1.
Az urán természetes okokból igen kis mennyiségben, a levegőben is megtalálható.
7. Hol és mennyi szegényített urán tartalmú lövedéket vetettek be eddig?
Öbölháború, 1991: 9 640 db 105/120 mm-es lövedék (összesen 5 6 t) amerikai és angol tankokból kilőve. 850 000 db 25/30 mm-es lövedék (összesen 268 t) amerikai és angol repülőgépekről bevetve.
Bosznia, 1994/1995: 10 800 db 30 mm-es lövedék (összesen 3 t) amerikai repülőgépekről kilőve.
Koszovó, 1999: 31 000 db 30 mm-es lövedék (összesen 8,41) amerikai repülőgépekről kilőve.
8. Veszélyes-e a szegényített urán lövedékek sugárzása kilövés előtti állapotban?
Ahogy az 5. pontnál utaltam rá, az urán elsősorban alfa-, másodsorban kis energiájú gamma-sugárzó. Az alfa részecskéket viszont már egy vékony burkolat is felfogja, így ezek a lövedékek ép állapotban veszélytelenek. Ha a szegényített urán betét (amely fémurán formájában van a lövedékben, Id. 4. pont) közvetlenül érintkezik a bőrrel, több napra lenne szükség ahhoz, hogy akkut hatásként bőrpír, vagy valamilyen bőrkárosodás lépjen fel. Több napig (hétig) azonban senki nem tart ilyen tárgyat a kezében vagy a zsebében.
9. Mi történik a szegényített uránnal egy lövedék kilövése és célba érése után?
A 4. pontban leírt hatásmechanizmus szerint az urán a becsapódás után oxidálódik. Ennek során a fémurán átalakul valamilyen urán-oxiddá (UO2, UO3, U30g) és körülbelül 50%-a kisméretű szemcsék formájában szilárdul meg. Az urán-oxid vízben nem oldódik, így ebben a formájában kétféle módon lehet veszélyes:
• a keletkező aeroszol olyan méreteloszlású, hogy habár kiülepszik a levegőből szél vagy mozgás hatására felkeveredhet és belélegezhető; növényekre kiülepedve fogyasztás útján az ott élő állatok vagy emberek tápcsatornájába kerülhet.
10. Veszélyes-e olyan területen tartózkodni, ahol szegényített urán tartalmú lövedékeket használtak?
Külső sugárterhelés a talajon szétszóródott lövedék darabok és por következtében
Ha feltételezzük, hogy 1000 négyzetméteres területen 10 kg szegényített urán szóródik szét, az ebből eredő sugárdózis az ott tartózkodókra 4 p Sv/év (ejtsd mikroszivert per év), ami a természetes háttérsugárzás (2,5 mSv/év, vagyis 2,5 milliszivert per év) 1/625-öd része, vagyis nagyon kis érték
Urán tartalmú porral és aeroszolokkal szennyezett levegő belégzése
Ha az urán a szervezetbe kerül, nagyobb sugárdózissal kell számolni, mint külső sugárzás esetén, hiszen a szervezeten belül nincsen olyan védőréteg (bőr), ami az alfa-sugárzást felfogná.
Ha feltételezzük, hogy 100 mg urán por belégzésre kerül, az az irodalmi adatok szerint akut toxikus hatással jár, vagyis az illetőnél néhány nap alatt nehézfém mérgezési tünetek alakulnak ki. Ekkora mennyiséget belélegezni azonban csak akkor lehet, ha valaki közvetlenül olyan objektum (pl. harckocsi) mellett áll, amelyet ott tartózkodása alatt találat ér. Az áldozat a nehézfém mérgezést nem is biztos, hogy túléli. A 100 mg urán következtében kapott többlet sugárterhelés (2-2,5 mSv) kb. az éves természetes sugárdózisnak felel meg. Vagyis amíg a kémiai mérgező hatás nagyon súlyos következményekkel jár, a sugárzás okozta károsodástól ebben az esetben sem kell tartani.
Felkevert urán por belélegzése (inhaláció)
Ha valaki folyamatosan olyan területen tartózkodik, amelyen szegényített urán tartalmú lövedékek becsapódásából származó por található, belélegezheti a mozgás és szél által felkevert port. A szervezetbe ilyen módon bekerült por mennyisége a helyi adottságoktól függően erősen változhat. A számítások szerint az ebből származó inhalációs dózis a természetes háttérsugárzás töredékétől annak néhány szorosáig terjedhet.
Ugyanakkor az Öbölháború után két évvel Kuvaitban 1993 nyarán végzett mérésekből tudjuk, hogy kis mennyiségben a szegényített urán jelenléte kimutatható volt a levegőben, az ebből adódó éves inhalációs dózis az ott élőkre vonatkozóan azonban mindössze 0,3 p Sv/év (0,3 mikroszievert per év) volt, ami a természetes háttérsugárzás 1/8000 része.
11. Lehet-e veszélyes harci területről származó ételek vagy víz fogyasztása?
Az uránnak léteznek vízben oldódó vegyületei is, amelyek esetleg bekerülhetnek a talajvízbe, növények vagy állatok szervezetébe. Ezek fogyasztásával a szegényített urán bekerülhet az ember szervezetébe is. A 10. pontban említettekhez hasonlóan azonban nem sugárhatással, hanem nagyobb mennyiség szervezetbe bekerülése esetén a nehézfém toxikus, mérgező hatásával kell számolni. A nehézfém mérgezés miatt elsősorban vese- és májkárosodás alakulhat ki.
12. Megbecsülhető-e a Balkánon járt katonákra a rák kifejlődésének kockázata?
A sajtójelentésekben elsősorban leukémiáról esik szó és a félelmek az urán sugárzásának hatásával kapcsolatban merülnek fel. Nemzetközi modellszámítások alapján a következőt mondhatjuk:
Vegyünk egy katonát, aki 1995-ben 25 éves korában járt Boszniában és 10 alkalommal közvetlenül szegényített urán tartalmú lövedék bevetése után járt a céltárgy közelében és mind a 10 alkalommal szegényített urán port lélegzett be. Amennyiben 2001-ben ennél a katonánál leukémiát mutatnak ki, 1,7% annak a valószínűsége, hogy leukémiáját a Balkánon belélegzett urán okozta. Vagyis a fenti kritériumoknak megfelelő katonák között csak minden 57. leukémiás esetre lehet azt mondani, hogy ez nagy valószínűséggel a belélegzett szegényített urán por miatt alakult ki. (Megjegyzendő, hogy a modellben szereplő katona a nagy mennyiségű nehézfém hatására kialakuló mérgezés következtében még 1995-ben nagy valószínűséggel meghalt volna.)
Ha a katona először 1999-ben, a koszovói válság idején került bevetésre a Balkánon, annak a valószínűsége, hogy a 2001-ben kimutatott leukémiája a szegényített urán miatt alakult ki, gyakorlatilag nulla, hiszen a leukémia lappangási ideje 2 év.
Befejezés
Remélem, hogy rövid összefoglaló anyagommal hozzájárulhatok a kérdéskör tisztázásához. Az anyagból kitűnik, hogy azokat a megbetegedéseket, amelyeket az elmúlt hetekben a Balkán szindrómával összefüggésben említettek, nagy valószínűséggel nem okozhatta a szegényített urán tartalmú lövedékek alkalmazása. A Balkánon élő lakosság megbetegedéseiről nem is érkeztek híradások. Ezért aztán jogosan vetődik fel a kérdés, ha az egyes katonák megbetegedését közös ok okozta, mi lehetett az? Erre a kérdésre csak a részletes vizsgálatok adhatnak megfelelő választ.
2001. január 11.
Dr. Aszódi Attila egyetemi docens
6. Hol fordul még elő urán a környezetben?
Az urán természetes anyag, környezetünkben gyakorlatilag mindenhol előfordul. Az urán átlagos koncentrációja a talajban és a földkéregben 3-5 g/tonna föld (ez azt is jelenti, hogy Magyarország területének felső 1 méterében kb. 300 000 t urán található). Az összes vízben is megtalálható kis mennyiségben: az ivóvízben a világ különböző helyem az urán koncentrációja 0,1 - 8 p g/1 között változik, hazánkban tipikusan 2-3 p g/1 értéket ér el, de pl. Finnországban 12 400 p g/1 koncentráció is előfordul. A tengervízben az urán koncentrációja 3,3 p g/1.
Az urán természetes okokból igen kis mennyiségben, a levegőben is megtalálható.
7. Hol és mennyi szegényített urán tartalmú lövedéket vetettek be eddig?
Öbölháború, 1991: 9 640 db 105/120 mm-es lövedék (összesen 5 6 t) amerikai és angol tankokból kilőve. 850 000 db 25/30 mm-es lövedék (összesen 268 t) amerikai és angol repülőgépekről bevetve.
Bosznia, 1994/1995: 10 800 db 30 mm-es lövedék (összesen 3 t) amerikai repülőgépekről kilőve.
Koszovó, 1999: 31 000 db 30 mm-es lövedék (összesen 8,41) amerikai repülőgépekről kilőve.
8. Veszélyes-e a szegényített urán lövedékek sugárzása kilövés előtti állapotban?
Ahogy az 5. pontnál utaltam rá, az urán elsősorban alfa-, másodsorban kis energiájú gamma-sugárzó. Az alfa részecskéket viszont már egy vékony burkolat is felfogja, így ezek a lövedékek ép állapotban veszélytelenek. Ha a szegényített urán betét (amely fémurán formájában van a lövedékben, Id. 4. pont) közvetlenül érintkezik a bőrrel, több napra lenne szükség ahhoz, hogy akkut hatásként bőrpír, vagy valamilyen bőrkárosodás lépjen fel. Több napig (hétig) azonban senki nem tart ilyen tárgyat a kezében vagy a zsebében.
9. Mi történik a szegényített uránnal egy lövedék kilövése és célba érése után?
A 4. pontban leírt hatásmechanizmus szerint az urán a becsapódás után oxidálódik. Ennek során a fémurán átalakul valamilyen urán-oxiddá (UO2, UO3, U30g) és körülbelül 50%-a kisméretű szemcsék formájában szilárdul meg. Az urán-oxid vízben nem oldódik, így ebben a formájában kétféle módon lehet veszélyes:
• a keletkező aeroszol olyan méreteloszlású, hogy habár kiülepszik a levegőből szél vagy mozgás hatására felkeveredhet és belélegezhető; növényekre kiülepedve fogyasztás útján az ott élő állatok vagy emberek tápcsatornájába kerülhet.
10. Veszélyes-e olyan területen tartózkodni, ahol szegényített urán tartalmú lövedékeket használtak?
Külső sugárterhelés a talajon szétszóródott lövedék darabok és por következtében
Ha feltételezzük, hogy 1000 négyzetméteres területen 10 kg szegényített urán szóródik szét, az ebből eredő sugárdózis az ott tartózkodókra 4 p Sv/év (ejtsd mikroszivert per év), ami a természetes háttérsugárzás (2,5 mSv/év, vagyis 2,5 milliszivert per év) 1/625-öd része, vagyis nagyon kis érték
Urán tartalmú porral és aeroszolokkal szennyezett levegő belégzése
Ha az urán a szervezetbe kerül, nagyobb sugárdózissal kell számolni, mint külső sugárzás esetén, hiszen a szervezeten belül nincsen olyan védőréteg (bőr), ami az alfa-sugárzást felfogná.
Ha feltételezzük, hogy 100 mg urán por belégzésre kerül, az az irodalmi adatok szerint akut toxikus hatással jár, vagyis az illetőnél néhány nap alatt nehézfém mérgezési tünetek alakulnak ki. Ekkora mennyiséget belélegezni azonban csak akkor lehet, ha valaki közvetlenül olyan objektum (pl. harckocsi) mellett áll, amelyet ott tartózkodása alatt találat ér. Az áldozat a nehézfém mérgezést nem is biztos, hogy túléli. A 100 mg urán következtében kapott többlet sugárterhelés (2-2,5 mSv) kb. az éves természetes sugárdózisnak felel meg. Vagyis amíg a kémiai mérgező hatás nagyon súlyos következményekkel jár, a sugárzás okozta károsodástól ebben az esetben sem kell tartani.
Felkevert urán por belélegzése (inhaláció)
Ha valaki folyamatosan olyan területen tartózkodik, amelyen szegényített urán tartalmú lövedékek becsapódásából származó por található, belélegezheti a mozgás és szél által felkevert port. A szervezetbe ilyen módon bekerült por mennyisége a helyi adottságoktól függően erősen változhat. A számítások szerint az ebből származó inhalációs dózis a természetes háttérsugárzás töredékétől annak néhány szorosáig terjedhet.
Ugyanakkor az Öbölháború után két évvel Kuvaitban 1993 nyarán végzett mérésekből tudjuk, hogy kis mennyiségben a szegényített urán jelenléte kimutatható volt a levegőben, az ebből adódó éves inhalációs dózis az ott élőkre vonatkozóan azonban mindössze 0,3 p Sv/év (0,3 mikroszievert per év) volt, ami a természetes háttérsugárzás 1/8000 része.
11. Lehet-e veszélyes harci területről származó ételek vagy víz fogyasztása?
Az uránnak léteznek vízben oldódó vegyületei is, amelyek esetleg bekerülhetnek a talajvízbe, növények vagy állatok szervezetébe. Ezek fogyasztásával a szegényített urán bekerülhet az ember szervezetébe is. A 10. pontban említettekhez hasonlóan azonban nem sugárhatással, hanem nagyobb mennyiség szervezetbe bekerülése esetén a nehézfém toxikus, mérgező hatásával kell számolni. A nehézfém mérgezés miatt elsősorban vese- és májkárosodás alakulhat ki.
12. Megbecsülhető-e a Balkánon járt katonákra a rák kifejlődésének kockázata?
A sajtójelentésekben elsősorban leukémiáról esik szó és a félelmek az urán sugárzásának hatásával kapcsolatban merülnek fel. Nemzetközi modellszámítások alapján a következőt mondhatjuk:
Vegyünk egy katonát, aki 1995-ben 25 éves korában járt Boszniában és 10 alkalommal közvetlenül szegényített urán tartalmú lövedék bevetése után járt a céltárgy közelében és mind a 10 alkalommal szegényített urán port lélegzett be. Amennyiben 2001-ben ennél a katonánál leukémiát mutatnak ki, 1,7% annak a valószínűsége, hogy leukémiáját a Balkánon belélegzett urán okozta. Vagyis a fenti kritériumoknak megfelelő katonák között csak minden 57. leukémiás esetre lehet azt mondani, hogy ez nagy valószínűséggel a belélegzett szegényített urán por miatt alakult ki. (Megjegyzendő, hogy a modellben szereplő katona a nagy mennyiségű nehézfém hatására kialakuló mérgezés következtében még 1995-ben nagy valószínűséggel meghalt volna.)
Ha a katona először 1999-ben, a koszovói válság idején került bevetésre a Balkánon, annak a valószínűsége, hogy a 2001-ben kimutatott leukémiája a szegényített urán miatt alakult ki, gyakorlatilag nulla, hiszen a leukémia lappangási ideje 2 év.
Befejezés
Remélem, hogy rövid összefoglaló anyagommal hozzájárulhatok a kérdéskör tisztázásához. Az anyagból kitűnik, hogy azokat a megbetegedéseket, amelyeket az elmúlt hetekben a Balkán szindrómával összefüggésben említettek, nagy valószínűséggel nem okozhatta a szegényített urán tartalmú lövedékek alkalmazása. A Balkánon élő lakosság megbetegedéseiről nem is érkeztek híradások. Ezért aztán jogosan vetődik fel a kérdés, ha az egyes katonák megbetegedését közös ok okozta, mi lehetett az? Erre a kérdésre csak a részletes vizsgálatok adhatnak megfelelő választ.
2001. január 11.
Dr. Aszódi Attila egyetemi docens
Tényleg kéne az az IQ-teszt, nagyon...
