Oké, értem mit írsz, de sajnos nincsen infóm ahhoz, hogy tábori körülmények között ezek az eszközök hogyan javíthatók. Ez nem kedv kérdése, hanem a tényeké. Én sajnos nem hallottam még ilyen tapasztalatokról. Nem vagyok -másoktól eltérően- az abszolút tudás birtokában...
Én sem vagyok, de Irakban a britek és az amerikaiak is megoldották az Abrams üzemeltetést. De még a Kanadiaiak is Afganisztánban a Leo2 üzemeltetést.
Más kategória, nem vitás, de voltak problémás esetek, és sikerült általában megoldani őket.
Csak abból tudok kiindulni, hogy a saját szgk-mat sem tudnám javítani saját magam, rá vagyok utalva a szervízre...
Ez sem feltétlen igaz, hiszen (függően attól, milyen autód van), kell egy CAN csati és egy laptop, és máris tudsz például hibaüzeneteket kiolvasni (ezt mikor tudta egy mechanikus megoldás?), sőt, részletesebb adatokat is kaphatsz akár a motorműködésről, elektromos rendszerről, és így tovább. Ahogy ahhoz is kellett idő, kézikönyv, vagy egy tapasztaltabb szaki, aki hajlandó volt átadni a tudását, hogy tudd magad javítani az autódat, itt is így van.
Kell tartalék mindenből, ami pusztulhat a tornyon..
Ez eddig is így volt. A sima periszkópok is cserélhetőek voltak, a modern EO/IR periszkópok is azok...
Lehet, hogy a T-64, -72, 80 vonal túlhaladott volt, de azért a T-90 is ennek a vonalnak a leszármazottja...Az pedig az előzőekhez képest újabb fejlesztés eredménye...
Mi is az új benne? A T-90 leánykori neve T-72BU. A teknő az alapszériánál egy-az-egyben a T-72B-ből származott, csak kapott egy új tornyot. Majd a T-90A esetében egy mégújabbat. Jegyezzük meg, hogy a T-72 család alapvetően már az 1980-as évek végén második vonalbeli egységekhez tartozott, az első vonal T-80 vagy T-64-eket használt. A T-72BU célja az volt, hogy a T-72 családot használó másodvonalbeli egységeknek egy, a T-80-nál olcsóbb alternatívát nyújtson tűzvezető számítógép, optika, stb. terén. A T-90 egy kényszerpálya volt az adott pillanatban. A Harkoviak egy torony nélküli harckocsit terveztek,
Molot név alatt, az Omszki iroda a Csjornij Oriol (Fekete Sas), ami a T-80 meghosszbított alvázára került, az Uráliak pedig az Objekt 195-ön (T-95) dolgoztak. A szovjetunió széthullása után a Harkovi gyár ukrajnába került, a Molot fejlesztése leállt, inkább a T-80UD továbbfejlesztésén dolgoztak, ez a T-84 és az Jatagán/Oplot. Az Uráliak megkapták a pénzt a T-72BU / T-90 építésre, ami életben tartotta a gyárat. Az Omszkiak bemutatták a Fekete Sas protot 1997-ben, akkor úgy is tűnt, az állami megrendelés is adott. Aztán kiderült, hogy mégse. 2001-ben az állami pénzeket megvonták, az Omszkiak ismét előhozták a Fekete Sas-t, és igyekeztek exportra kínálni - nem működött, az Omszki harckocsigyár tehát becsődölt. Maradt az Objekt 195 a jövőre, és a T-72BU / T-90, hogy a gyártást életben tartsák - de ugye mint tudjuk, olyan vargabetükkel, hogy francia Catherine FC tűzvezető rendszert kaptak, hőképalkotós éjjellátóval (ami nem volt gyártáskész állapotban oroszországban).
A vége ugye az lett, hogy az Objekt 195 is el lett kaszálva, mert túl drágának tartották. Lett belőle egy T-14 Armata család, ami majd az első vonalas megoldás lesz, addig pedig a T-90 családot reszelik tovább (M / MSz).
