A T-72BU célja az volt, hogy a T-72 családot használó másodvonalbeli egységeknek egy, a T-80-nál olcsóbb alternatívát nyújtson tűzvezető számítógép, optika, stb. terén. A T-90 egy kényszerpálya volt az adott pillanatban. A Harkoviak egy torony nélküli harckocsit terveztek, Molot név alatt, az Omszki iroda a Csjornij Oriol (Fekete Sas), ami a T-80 meghosszbított alvázára került, az Uráliak pedig az Objekt 195-ön (T-95) dolgoztak. A szovjetunió széthullása után a Harkovi gyár ukrajnába került, a Molot fejlesztése leállt, inkább a T-80UD továbbfejlesztésén dolgoztak, ez a T-84 és az Jatagán/Oplot. Az Uráliak megkapták a pénzt a T-72BU / T-90 építésre, ami életben tartotta a gyárat. Az Omszkiak bemutatták a Fekete Sas protot 1997-ben, akkor úgy is tűnt, az állami megrendelés is adott. Aztán kiderült, hogy mégse. 2001-ben az állami pénzeket megvonták, az Omszkiak ismét előhozták a Fekete Sas-t, és igyekeztek exportra kínálni - nem működött, az Omszki harckocsigyár tehát becsődölt. Maradt az Objekt 195 a jövőre, és a T-72BU / T-90, hogy a gyártást életben tartsák - de ugye mint tudjuk, olyan vargabetükkel, hogy francia Catherine FC tűzvezető rendszert kaptak, hőképalkotós éjjellátóval (ami nem volt gyártáskész állapotban oroszországban.)
