Ez nagyon szép, felmondtad a leckét, leülhetsz...
Azt azért elmondom neled, hogy a GDP, egy főre jutó GDP, vásárlóerő paritásos GDP mind-mind olyan fogalmak, amit nem az oroszok találtak ki. Ezek mérni próbálják a szerintem mérhetetlent, és a hozzád hasonló szemellenzősöknek addig számít értékes adatnak, amíg azt lehet mutatni velük, hogy az oroszok a béka s.gge alatt sincsenek. Amint valamelyik paraméterben feljönek, nos onnantól az a paraméter már nem reprezentáns, nem mutat semmit...
Szerinted mi az "életszínvonal"? Megpróbálom elmagyarázni neked, mert éltem már elég sok különféle "életszínvonalú" országban, Szerbián kívül többek között az USA-ban, Németországban, rövid ideig a csigazabálóknál és a digóknál is, de Moszkvában és pár hónapig a Vjatka partján Kirovban is.
Megfordultam a munkám során több orosz városban, de vidéki faluban is, mint ahogy nyugaton is láttam ezt-azt.
Nos lehet mindenféle bűvészmutatvánnyal megpróbálni számszerűsíteni a dolgokat, de alapvetően az emberek többségének a gyakorlatban a táplálkozás, ruházkodás, technikai felszereltség, munka- és szórakozási lehetőségek körforgásában telik az élete. Az "életszínvonal" az ezekben való létezés egyfajta szubjektív elégedettség-érzéssel keveredve. Egy csecsennek ma Groznijban az életszínvonalához hozzátartozik a muszlim vallási környezet, a saját lelki békéje, a családi kötelék stb... talán sokkal hangsúlyosabban, mint a francia őstermelőnek, vagy az amerikai orvosnak. Ez utóbbinak az "életszínvonalához" hozzátartozik, hogy télen a kanadai határ mellett egy nagy rönkházban tölthesse az ünnepeket a családjával és a kutyáival. (ezt konkrétan tudom, mert az egyik unokatesóm éppen NY-ban orvos). Nos egy halom pénzt fizet ezért, és az "életszínvonala" szerint megteheti, pedig a Kirov melletti dácsákban kb. ugyanez a lehetőség alanyi jogon jár, nagyságrendekkel kevesebb pénzért.
Az orosz nagyvárosokban - de a kisebb városokban is! - adott az élelmezés/ruházkodás/tecnikai eszköz kombó ugyanolyan színvonalon kb. mint bárhol Európában, semmivel sem kisebb választékkal. A szórakozási és munkalehetőség szintén. Oké, nem minden városban van Disneyland, de egyébként igény sem nagyon van rá. Van viszont egy csomó más, ami meg a nagy nyugati jólétben nincs. Többek között messsze nagyobb nyugalom és egymásra figyelés. És tudod, valahol ez is az "életszínvonal" része.
Ez egy nagyon szubjektív dolog, mert nem csak a lehetőségek, hanem az igények és azok kielégíthetősége is beletartozik. És nem kell az "igénytelen orosz paraszt" sztereotípiáját lobogtatni, mert qrvára nem biztos, hogy rosszabb az élete, mint az amerikai amazon-raktárosnak, aki lakókocsiban él egy mobil városban a munkahelye mellett több tízezer sorstársával (konkrétan jártam ilyen helyeken...).
Amit általánosságban el lehet mondani, hogy az oroszoknál valamivel kisebb lehetőségek mellett lényegesen kiegyensúlyozottabb a szubjektív boldogságérzet, kevesebb ingerrel de kevesebb pofonnal is.
A te elképzelésed, hogy a nyugat a fenékig tejföl és kelet felé meg a sárba süllyednek, de ez a sztereotpia kb. addig volt életképes, amíg a vasfüggöny mögül lested a Máriasegíccs strasszét és benedvesedett a takaród ha egy "nyugati" kocsira gondoltál...
Aztán kinyílt az ajtó és nem csak az árubőség, az utazási lehetőségek zúdultak be rajta, hanem a munkanélküliség, a lakhatási problémák és minden más xar is, ami nem volt feltüntetve a prospektusokban. Kérdezz csak meg nyugodtan egy mezei kisembert, hogy ezt várta-e a nagy gengszterváltástól? Te ott a nyugati határszélen bizonyára lelkesedsz, mert mehetsz a sógorokhoz auslandernek ojróért, és abból mekkora király vagy itthon, de ez lenne az éleszínvonalbeli különbség?
És ezt akarod összehasonlítani mndjuk egy taskenti muszlim tevepásztorral, aki viszont tökéletesen elégedett a családjával, a gyerekeivel, a házával... Te elégedett vagy a saját hasonló paramétereiddel? Egyedül élsz család nélkül és 12 órákat töltesz a vastag börtönfalak mögött "munka" címén? Akkor ki is él magasabb "életszínvonalon"? Tudom, neked lehetőséged van a szabadidődben akár Bécsben kávézni, vagy az Alpokban síelni, de annak a muszlim tevepásztornak rohadtul nincs erre igénye... Viszont ha akarja minden reggel láthatja a sivatagban a napfelkeltét, és sehol olyan tiszta életteret nem láttál, mint pl. a kazah pusztákban... Mit nevezel "életszínvonalnak"? Én sokkal inkább fontosnak tartanám a saját igényeimnek és lehetőségeimnek a harmóniáját, ami végül elégedetté tesz az életemmel. Nálad ez szerinted jobban megvalósul, mint pl. egy orosznál?
Vagy másik extrém példa: japán. Ahol a technikai paraméterek a csillagos éghez közelítenek, de 2x3 méteres dobozban laksz és a munkahelyeden tisztálkodsz (amit egyébként nagyon magas színvonalon tudsz megtenni), és a magánszférád egy pillepalackban elfér. Magas az "életszínvonal" de nem hiszem, hogy túl sokáig bírnád... Mindennek van jó oldala és árnyéka, és csak a nyugati embernek fontos, hogy mindezt "számszerűleg összehasonlítsa" természetesen a "számokat" úgy meghatározva, hogy a saját felsőbbrendűségét bizonyítsa.
(Ja, a vásárlóerő arányos GDP is pont ilyen volt, mindaddig, amíg az oroszok fel nem jöttek ebben a paraméterben...
)
) nem bírnak magukkal és rohannak be a piacra, mintha reggel elfogyna az áru, minekünk meg nem jut ülőhely a buszon a fárasztó nap előtt!
