Egyszerűség kedvéért idéznék, mert szerintem itt. elég korrektül van szemléltetve:
"A legbiztonságosabb bevetéstípus a nagy magasságú járőrözés saját légtérben, messze a frontvonaltól, a terepkövető robotrepülőgépek ellen. Ebben az esetben három póttartály is használható, a törzs alá függeszthető elektronikai zavarókonténer használata indokolatlan. A támaszponttól 150 kilométeres távolságban kb. 0,6 Mach sebességgel 2 óra 30 perces őrjárat teljesítése is lehetséges 6 darab légiharc-rakétával. Ilyen hosszú őrjárat után is még rendelkezésre áll annyi üzemanyag, ami lehetővé tesz egy utánégetős gyorsítást 0,9 Mach sebességre, majd maximálgáz teljesítménnyel 150 kilométeres megtételére 10 kilométer magasan. Ezután még 300 kilométer távolságól lehetséges a hazatérés némi tartalékkal."
https://militavia.blog.hu/2023/12/2...gepek_ukrajnaban_2_resz_mire_hogyan#c42631431
Magad irod, hogy alacsonyan semmire sem jó az egész -ahogyan szerintem se-, de akkor miért használnák igy?
Szerintem a nagy hatótávú orosz légvédelem "kiugrasztására", Taurus/SDB-k inditására ill. az orosz légierő frontvonalról történő kiszoritására fogják használni...amig lehet. Csoda nem lesz, de pár izgalmas akciót biztosan végignézhetünk arról, ahogy az ukránok majd próbálkoznak a bevetésükkel, az oroszok pedig a lelövésükkel.
Ehhez az ábrához tedd hozzá, hogy a támaszpont az Lengyelországban, vagy Romániában van és ott valóban a NATO radargépek felderítési távolságában lehet járőrözgetni. De ez max. arra jó, hogy Lvov környékén repkedjen néha egy géppár. (Amit amúgy északról simán látnak az oroszok, ha nagy magasságban repül.) Állandó járőr a gépek száma miatt nem lehetséges. De még ez esetben is saját radarral be kell fogni az orosz robotrepcsit, vagy drónt, mert a rakéta rávezetéshez a pár száz km-re lévő radargéptől kapott céladat nem elég pontos. Valamint fűnívóban repülő, kis radarkeresztmetszetű célt a radargépek sem látnak ám olyan őrülten nagy távolságból.
Na most próbáld meg a bázist mondjuk Közép-Ukrajnába előre tolni! Mi változik? Először is az oroszok már a reptéren szétlövik az átadott gépeket. Másodszor nincs NATO radargéptől légi helyzetkép, mert Kelet-Ukrajnáig azok már nem látnak el. Ellenben az orosz földi radarok egy 12 km magasan repkedő F-16-ost már 400 km-ről kiszúrnak. Az orosz radargépek és nagy felderítési távolságú radarral rendelkező vadászok (Mig-31BM, Szu-35Sz) is igen nagy távolságban látják a kicsit sem lopakodó és még meg is pakolt F-16-ost. Meg Kijev környékét például északról, Fehéroroszországból is kiválóan látják az oroszok. Be is tudják lőni légvédelemmel és vadászokról indított rakétákkal nagy és közepes magasságon, mert Kijev még Oroszország legközelebbi pontjától is kevesebb, mint 200 km-re van, a legközelebbi fehérorosz területtől pedig kevesebb, mint 100 km-re. Az oroszok keletről ellátnak a Dnyeperig és még azon túl is. Északról lelátnak Vinyicán túlra is. A krími nagyon nem piskóta légvédelem és az esetleg ott repkedő orosz radargép is simán ellát Ogyesza, Pervomajszk, Kirovográd, Kremencsuk, Dyipro fölé. Tehát ott már ez a módszer kész öngyilkosság. Sz-300V4/VM szedett már le a gyakorlatban is 300 km-en túl nagy magasságú célpontot, elméletileg közel 400 km-ről képes rá. Az Sz-400 is 400 km-ig képes erre, de még az Sz-300 PMU2 is 250-ig. R-37M indítási és célpont magasságtól és sebességtől függően 150-400 km-ig használható + az orosz vadász berepülési távolsága. Meg ahonnan az orosz földi zavarók látszanak (12 km magasról 400 km-ig), odáig serényen zavarnak is. Az orosz repülőgépek is felszerelhetők zavaró konténerekkel és a gyakorlatban már jó néhány esetben látszott, hogy ezt meg is teszik. Ezek a zavarók még a NATO radargépek felderítési távolságát is töredékére csökkentik, az F-16 meglehetősen szerény radarjáét pedig minimálisra. Zavarás alatt az F-16 nagy magasságban egy földközeli, kis keresztmetszetű célt, értelmezhető távolságból észre sem venne.
A leghalványabb esély sincs ilyen módon kiszorítani az orosz gépeket a front közeléből, vagy megvédeni Kijevet, Poltavát, Krivoj Rogot, Cserkaszit, Kirovográdot, Kremencsukot, Dnyiprot, stb...
Marad az, hogy ha pár bevetésen túl is épségben szeretnék látni a gépet és élve a pilótát és nem szeretnék a földi szétlövését sem, akkor lengyel és román bázis repterekről indulva indítanak a lehető legtávolabbról nagy hatótávolságú robotrepülőket. Meg esetleg időnként Lvov környékén járőröznek, hogy az ott lebzselő külföldi erők jobban érezzék magukat. (Lásd NATO katonák betelepítési terve Nyugat-Ukrajnába és a ténylegesen kezdetektől bent lévő "zsoldosok, tanácsadók, kiképzők, önkéntesek", akiket már megcsaptak párszor az oroszok, többek közt éppen Lvovban is.) SDB-t ezek az F-16A változatok eleve nem valószínű, hogy tudnának hordozni. (Persze nem kizárt, hogy felfejlesztették legalább 6.1 software tape szintre és az egyéb módosítások, bár az már elég drága egy kivonás előtti, alatti készletsöprés keretében átadott, végelgyengülés határán lévő, 35-40 éves fogyóeszköznek. Alapállapotukban, ahogy a norvégok, dánok, hollandok, belgák használták őket, biztosan nem tudták). Meg ki is adna SDB-t? Mert az nincs túl széles körben elterjedve. Az ukránok HIMARS-hoz kaptak GLSDB-ket, de repülőgépre való változat elméletileg nincs nekik. Az SBD még 12 km-ről (így felpakolt F-16A sokkal magasabbra nem megy), hangsebesség alatt (póttartállyal nem szuperszonikus a gép, póttartály nélkül meg nem jutna haza az indítási ponttól) dobva bőven 100 km alatti hatótávot tud. (A 111 km 15 km magasról, 1,4-1,5 mach sebességgel oldva van meg neki). Ilyen közel menni nagy magasságban biztos halál.
Semmi izgalmas akció. Ugyanaz, mint eddig. Izgalom max a Fekete-tenger fölött lehet. Közép- és Kelet-Ukrajna fölé legfeljebb minimális időre, egy gyros robotrepülő indításra, vagy az orosz vadászok légvédelmi csapdába csalásához csalinak reülnek be, a legvédelem radarhorizontja alatt és/vagy annak hatótávolságán kívül maradva. De ott F-16 járőrözés nem lesz.
!