Konkretan nem kellet volna belemennie, de hat elobb-utobb mindig becsicskul a Viktor. Most majd megszavazza a NATO intervenciot, de menni nem megy, tehat nemcsak ugyanazt a szart kapjuk majd a nyakunkba mint masok, hanem meg gyavanak is lattat minket, mert megszavazzuk, de nem megyunk. A meztelen csiga hozza kepest gerincoszlop.
Nem ugyanaz a történet.
1945 óta az oroszokkal szemben egyetlen egy állam se lépett fel ellenségesen
közvetlenül.
Koreában, Vietnamban, a Közel-Keleten hivatalosan nem is harcoltak, csak jelen voltak a tanácsadóik, Afganisztánban nem az afgán kormány és a nép, tehát Afganisztán ellen, hanem a mudzsahed lázadók és a CIA tanácsadóik ellen harcoltak. Csecsenföld belháború volt.
Szíriában a kormányerőket mentek megsegíteni, Ukrajna esetében pedig az orosz lakosoknak mentek segíteni és a regnáló ukrán kormányt igyekeztek leváltatni az ukrán testvérnép nyakáról.
Bár idáig minden ilyen balhé mögött kötelezően ott állt Washington, de velük soha nem harcoltak. Az amerikai külpolitika szokása ugyanis más államok kormányainak megtámadása a demokrácia terjesztése jegyében.
Ahogy fentebb írtam, látszólag hasonló volt az oroszok szándéka 2022 februárjában, de mégis van egy sajátos "belpiacos" jellege az orosz-ukrán háborúnak.
Míg ugyanez nem mondható el se Vietnamról, se Grenadáról, se Jugoszláviáról, Irakról, vagy épp Afganisztánról.
Namármost, a NATO tagállamok nyilt konfrontációja Oroszország ellen az egy 1941 nyara, így minden ebben közvetlenül, katonai erővel részt vevő állam azzal a retorzióval fog farkasszemet nézni, amivel mi is kénytelenek voltunk a kiválóan sikerült Don-kanyar nevű incidens után.
Tehát tisztán és világosan látszik, hogy nekünk ebből kell mindenképp kimaradni.
És mivel manapság a retorzióhoz és az azt követő ütközőzóna kialakításához már nem milliós megszálló erő, davaj csaszi és nemi erőszaktevő elsővonalas büntetőszázadok 48 órás pusztítása kell, hanem elég pár kis hatóerejű nukleáris töltetű Iszkander, jól látszik, hogy az fog majd igazán szarul járni, aki részt vesz a támadásban ÉS ehhez még nagy mennyiségű fegyverzetet is felhalmoz a területén.
Tehát nekünk nem szabad harcérintkezésbe kerülnünk az oroszokkal és nem szabad fegyverzetet és NATO haderőt se logisztikáztatnunk az ország területén.
Mert aki ebben kardcsörtetve részt vesz, annak lesz néhány üszkös szürke folt az országa térképén, amivel már messze nem lesz olyan kívánatos befektetői környezet, mintha érintetlen maradt volna.
1945 április 4-ének tanulsága, hogy soha nem szabad semmilyen univerzális balhéban se részt venni.
Mert az egy dolog, hogy akkor megsemmisül az ország közel 60 százaléka, de a romok úgy ahogy eltakaríthatók voltak.
A nagyobbik baj, hogy padlóra került a nemzet
erkölcsileg, amiből aztán 40 évig olyanok húztak hasznot, akik két forintért a saját anyjukat is eladták volna.
Kimaradni egy háborúból az egy lehetőség, hogy mások meddő lealjasulását, szaros iszapbírkózását egy páholyból nézhessük végig. Persze ránk is fröccsenhet fekália, de még mindig lesz ép kezünk és tiszta zsebkendőnk, hogy megtörölhessük az arcunk.
De aki nekiáll fetrengeni, az úgy is marad.
