Moszkvából nézve Kelet-Európa, azon belül is főleg a cári Oroszországhoz és a Szovjetunióhoz tartozó területek elemi stratégiai zónák. Mint ahogy Washingtonból nézve Kanada, Mexikó vagy épp Kuba „tisztán tartása” is elemi érdeke az USA-nak. Vagy Monroe óta már az egész kontinens, méghozzá nyíltan meghirdetve.
Például Varsóból nézve meg elemi érdek, hogy az oroszokat minél jobban „eltolják” maguktól.
Mondjuk Berlint is, de az egy másik történet.
Van viszont egy kis különbség a kelet-európai államok zöme és a kamu nagyhatalom között.
Súlycsoportban.
Minden nagyhatalom azt és annyit „érdemel”, amennyit megszerezni és megtartani képes magának az „érem mindkét oldalával” együtt természetesen.
Ez csak így működik, sehogy máshogy.
Szerintem tök evidens dolgokat beszélünk túl, érdekütközés és konfliktus egyidős az emberrel, érdekütközés- és konfliktuskezelésre pedig vannak bevált receptek. Beszélhetünk persze arról, hogy éppen kinek és miért van igaza, de engem speciel jobban érdekelne inkább az, hogy ki és milyen áron hajlandó érvényesíteni a saját igazát.
Az SZ-400-at leszállították, a törököket az USA kirúgta az F-35 programból és a befektetett török 4 milliárd is maradt egyelőre Washingtonnál. A török az SZ-400-at egy ideig (talán azóta sem) nem állította hadrendbe és nem is integrálta a NATO légvédelmi rendszerbe.
Hogy most per pillanat hogyan áll az ügy, nem tudom.
Szerintem még mindig ugyanúgy, de ha tévesek az infóim, kérném javítani!
ez egyfajta Stockholm szindróma.
