Elég hagymázos elképzeléseid vannak besenyőkenéz!
Addig még rendben is volna, hogy kirohansz panoz hülyesége ellen, mi több még azt is helyesen érzékeled, hogy közel-keleti kommentelővel van dolgod, hiszen csak ők nézik a magyart annyira ostobának, hogy ilyen szánalmas oroszellenességgel próbálják uszítani. Viszont ebben igazuk is van, végső soron te is jó példa vagy a túlzott egyszerűségre. Hadd segítsek!
A szövetségkötésnek ára van, éspedig a következő: fegyverért és szénhidrogénért jófajta, a világon mindenhol elfogadott, bármilyen mennyiségben árura vagy más valutára váltható értékálló <b>valutával</b> kell fizetni, míg a területért a <b>saját vérünkkel</b>.
A <i>"kicsik, gyengék és vesztesek vagyunk, úgysincs esélyünk"</i> világnézethez hasonlóan a te nézeteidet talán így lehetne összefoglalni: <i>"végeztessük a piszkos munkát másokkal a mi nagy semminkért cserébe"</i>. Ez talán a legostobább magyar elképzelések egyike. Veesemayer ezt így foglalta össze anno az adott kor nyelvén:
<i>"Bőségesen nyújtanak a magyar közönségnek szónoklatokat, és sokszorosan összehangolt változatokban hangzanak el a „magyar küldetésről” és a „nemzeti ellenállásról” szóló jelszavak. Senki sem tudja meghatározni, mit jelent az első, mert „magyar küldetés” nem volt és nincs most sem. Amit viszont „nemzeti ellenállásnak” neveznek, valójában passzív ellenállás mindenkivel, nem utolsósorban önmagukkal szemben.
Ennek bizonyítékául arra emlékeztetek, hogy a trianoni szerződésben megcsonkított Magyarország 20 éven keresztül félárbocra bocsátotta zászlóját, és alázatosan várta területének növekedését, anélkül, hogy gyakorlatilag bármit is tett volna annak érdekében. Mikor aztán eljött az alkalom, több mint enyhe nyomásra volt szükség, hogy Magyarországot szerencséjéhez segítsük. Három ízben növekedett területe jelentős mértékben a birodalom révén, három ízben növekedett saját közreműködése és harca nélkül, és így hatalmi és területi gyarapodását saját alkalmatlanságával a Danaidák ajándékává változtatta."</i>
A teljes szöveg:
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/ng5560.html