Aerodinamika nagyon nem tud elavulni /ha a szarnyat akarnad felhozni mint sokan tettek mar az egyenes szarny a jobb hangsebesseg alatt./
Muszerezettseg? Azert ng mert frissen van muszerezve.
Hajtomu? Uj hajtomu van benne.
Kilatas jo belolel.
Mi benne az ami elavult? Komolyan kerdezem.
Az, hogy önmagában az egyenes szárny jó hangsebesség alatt, az nem jelenti azt, hogy van olyan jó, mint egy mechanizált trapézszárny, mint amilyen a Jak-130-asé, vagy az M346-osé, amelyek az alacsony átesési sebességtől a Mach 1-ig kiszolgálják a sárkányt, akár 40 fokos állásszögig is.
A fix belépőélű kis egyenes szárnya az Albatros családnak az bizony hasonlóan avittas, mint a külön magassági kormánnyal ellátott kis felületű vízszintes vezérsíkja.
Avittas, abból a tekintetből, hogy ehhez képest a “magasabb típusok” köre, tehát amelyekre ez a gép rá kell, hogy dolgozzon, már lényegesen komolyabb manőverekre képesek, mint ez a gép.
Na most itt el lehet kezdeni vitatkozni. Az ugyanis tiszta sor, hogy mind a Jak-130-as, mind az M346-os kifejlesztésénél a modern, negyedik generációs gépek “keze alá dolgozás” volt az elsődleges cél. A szovjeteknél/oroszoknál a MiG-29 és Szu-27, illetve a 90-es évekre várható újabb orosz gépek (MiG 1.44, Szuhoj Sz-37) követelte meg az igen nagy számban rendszeresített csehszlovák L-39-esek cseréjét. Nem is csoda, hogy a jóval hagyományosabb aerodinamikai kialakítású MiG AT még a Fly by Wire ellenére sem felelt meg a céloknak, talán pont az egyenes szárny miatt sem.
A Jakovlev iroda első nyugati partnere, az olasz Aermacchi nem is véletlenül jelent meg a színen, hiszen az olaszoknál az F-104-eseket (is) váltó leendő Eurofighter 2000 harcászati repülőgép manőverjellemzőihez az akkori kiképzőgépek már nem lettek volna megfelelőek.
Ez idáig első blikkre még oké is.
A kérdés csak az, hogy anno az L-39-es Albatros mégis milyen repülőgépeket tudott volna kiszolgálni? Ha a repülési jellemzőiket és a korszakot nézzük, nem vitás, az életciklusa kellős közepén levő MiG-21-es és a megjelenés alatt álló MiG-23-as volt a “célközönség”.
De, ha példának vesszük a deltaszárnyú MiG-21-esek 33 fokos (amúgy nem is kevés) maximális állásszögét, akkor hogy jön ide a gyéren mechanizált, egyenes szárnyra épülő konstrukció?
Úgy, hogy abban a korszakban, mikor az Albatros megjelent, sőt, mikor már elterjedőben volt a VSz-ben, még sehol se voltak a negyedik generációs gépek és a komplex manőverezőképesség. A sugárhajtású kiképzőgépeknek a légcsavaros gépekhez képesti magasabb fel- és leszállósebességet, a 3-9000 méteres repülési magasságot, a 450-650km/h-s útvonalrepüléseket és a 4-6g-s túlterheléseket kellett a leendő harcászati repülőgépvezetők számára prezentálniuk. Ezen felül alapszinten a fegyverzet kezelésének elsajátítását, úgy, mint R-3Sz infravörös önrávezetőfejes rakéta, Sz-5 NIR, OFAB-100-120 repeszbomba, illetve később a GS-23L is megjelent a fedélzeten. Ennyi. Erre az Albatros bőven jó volt.
Ehhez képest a mostani L-39NG és az M345-ös (ami valahogy kísértetiesen hasonlít a lengyelek egykori nagy csodájára, az I-22 Irydára) sem kínál többet.
Felszállás, útvonal, enyhe manőverek, leszállás, a kor árszínvonalához képest olcsón.
Ha Tombor úr felsőbb utasításra az Aero Vodochody helyett a Leonardo-ba vásárolta volna be magát és most arról elmélkednénk, hogy M346 Master gépeket vennénk, azt mondanám, hogy hűha, komoly!
De nem tudunk ilyen masinákat venni. Ha veszünk idehaza nemzeti kiképzőgépet, akkor az csak ez a kis jóárasított, ráncfelvart L-39NG lehet.