Az a helyzet, hogy tényleg nem vagy képben, ezért is nem érted miért jó ha van egy benga légibusz, ami magyar és magyar katonai reptérről száll fel és csak a külszolgálat katonai repterén száll le. Nem akarom kifejteni, de nagyon örültem volna, ha nem civil géppel megyünk haza, hanem magyar katonai repülővel....és a csekkolás sem a civil repülőtéren lett volna.
A létszámra és a váltásra visszatérve : Ahol voltam, ott évente két váltás volt, mi egy évet nyomtunk le. Volt hely a plusz embereknek. Az egészet nem látod át. Mielőtt kimegy valaki, részt kell vennie egy kiképzésen vagy felkészítésen, amin egyszerre vesz részt a váltó állomány. Nincs olyan hogy részletekben, folyamatosan váltunk. Már csak azért sem, mert váltás idején a munka nem úgy folyik ahogy kellene. Igazából mindenki megkönnyebbül mikor a váltás lezajlik, a régiek végre elmennek, nem isszák szét az agyukat, nem okoskodnak és a nyugodt medrében folyhat a munka, nincs az hogy én megyek, te még szopsz itt fél évet stb. Jobb esetben a váltással együtt érkezik az új pk. is, aki a váltással együtt készült fel, ismeri az embereit, azok is tudják hogy tőle fognak függeni. Mikor együtt van a leköszönő és az új pk a táborban, meg még pár régi-új alpk, az sosem szerencsés. Átéltem már mikor végre megvolt a busz utáni integetés, másnap már minden sokkal faszább volt.
Az a legnagyobb baj, hogy felszerelés szó alatt ti mindig valami böhöm nagy és nehéz cuccot gondoltok, ami nem fér el egy utasszállító rakterében. Csak pár példa: pl. cserélni akarják a matracokat, beraknak 150 db egyszemélyes matracot a raktérbe, vagy modernizálni akarják a magyar kantint és bárpulttól, hűtőtől, egyéb bútorzattól kezdve mindent kivisznek, vagy csak 8 új mosógépet. Vagy nagy kávéautomatát vagy 3 méter magas székelykaput darabokban hogy a magyar körlet azon át legyen elérhető. Esetleg 9 méter átmérőjű felállítható medencét. Vagy bármi mást, ami nem is feltétlen katonai dolog, de egy éveken át regnáló magyar kontingensnek kellhet hogy jobb legyen a közérzet.